2013. november 12., kedd

21.Rész -A gyűrű-

Sziasztok, ez egy elég unalmas rész, de muszáj volt egy ilyen is, majd ezután jobban beindulnak az események. Remélem azért valamennyire tetszik nektek. Jó olvasást :)
ui: Itt van egy velem készült interjú, KATT

"Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni."

Miért van az, hogy egy test nélküli valami még mindig szenved? Olyan fájdalmai vannak mintha éppen nyúznák? Én is ezt éreztem, mintha egy éles késsel éppen a bőrömet fejtenék le, mint a nyulaknak. A lélek akkor is képes szenvedni, ha már nincs teste amiben megbújhatna, talán így még sebezhetőbb és kiszolgáltatottabb.
Mikor Harry ott hagyott a temetőben, gyászoltam. Őt gyászoltam, olyan volt számomra mintha meghalt volna az az ember akit azelőtt ismertem. Mintha az emlékeink abban a pillanatban ahogy elbúcsúzott tőlem szertefoszlottak volna, és soha nem léteztek volna.

Nem tudtam mitévő legyek. Talán hagyjam, hogy Jane-nel legyen? Vagy hallgassak Niallre, és robbantsam őket szét? De akármit is teszek, nem fog emlékezni rám, viszont azt sem hagyhatom, hogy Jane kihasználja őt.

Megtörten igyekeztem Niall felé, mióta szellem vagyok, soha nem éreztem olyat mint akkor, az emberi fáradsághoz tudnám hasonlítani azt az érzést. Ahogy sétáltam, szinte minden erőm elhagyott, csak vonszoltam magam, mint egy öregember. Egész lényemet ólom súlyúnak éreztem. Talán ekkora hatással volt rám Harry elvesztése? Hiába akartam Niall házához teleportálni magam, nem sikerült. A temető melletti buszmegállóban vártam az emberek sokaságával a buszt. Felszálltam rá, és mindenki áthaladt rajtam, ami fájt. Eddig soha nem tapasztaltam ilyet. Megijedtem, hogy mi történhetett, alig vártam már, hogy Niall-hoz érjek. Az út örökké valóságnak tűnt, szemeimet is alig bírtam már nyitva tartani, de kénytelen voltam erőt venni magamon, hogy letudjak szállni a buszról mikor megérkeztem a célomhoz. Erőtlenül próbáltam kiugrani a járműből, de nem sikerült, nekicsapódtam a fém falnak, ami hatalmas zajt csapott. Aki pont azon az ülésen ült, meglepetten nézett a hang forrása felé. Megráztam magam, és elindultam az ajtó felé, leszálltam, mikor a lábaim a földet érték, összecsuklottam. Tekintetem elhomályosult, de még akkor is tisztán kivehető volt, hogy egy fiatal fiú, aki a busz hátsó felében ült, engem bámult az ablakon keresztül. A busz elindult, de a fiú még mindig nézett, elsőnek azt hittem, véletlen bambul úgy, de nem, a busz mozgásával követett a szemeivel. Olyan ismerős volt a tekintete, de nem tudtam beazonosítani ki lehet az, mert arcát félig eltakarta egy sállal.

Meglepetten bámultam a jármű után, ami már az utca végében járt. Ki lehetett az a fiú? És látott engem?

Négykézláb indultam el az ajtó felé, de nem tudtam azon sem áthatolni, minden erőmet összeszedtem, hogy egy nagyot ráverjek az ajtóra, hátha hallat valami hangot. De hiába próbáltam több alkalommal is, erőm nem bizonyult soknak.

- Niall - kiáltottam halkan. - Niall engedj be!

Semmi motoszkálást nem hallottam, ezek szerint Niall nincs otthon - gondoltam.

Az állapotom miatt nem tudtam megállapítani mennyi időt töltöttem el az ajtóban, de ha tippelni kéne, kettőt mondanék. Niall autója beparkolt a ház elé, és amint meglátott szaladni kezdett.

- Roxy! Mi van veled? Olyan átlátszó vagy! - hüledezett.

- Hol a fenében voltál? - nyögtem.

- Harryt kerestük, voltunk a temetőben, a lakásán, de nincs otthon. Veled mi történt? - guggolt le elém.

- Nem tudom. Mit értesz azon, hogy átlátszó vagyok?

- Már nem látlak olyan erősen, most tényleg úgy nézel ki mint egy szellem - amint befejezte mondatát átnyúlt rajtam, mire felsikoltottam.

- Áúú... te...te normális vagy? - ordítottam erőlködve.

- Fájt? - szemei tágra nyíltak a meglepettségtől.

- Igen.

- Sajnálom - húzta el a száját.

Végre kinyitotta az ajtót, segíteni próbált, felakart állítani, de ha erőmnél lettem volna sem tudott volna, többször próbálkozott esetlenül, mire megelégeltem.

- Niall, ne szórakozz már! Tudod, hogy úgy sem sikerül! - sziszegtem fájdalmasan.

- Oh, persze.

Egészen a nappaliig kúsztam, Niall leül  a kanapéra, én mellé ültem a földre.

- Olyan fáradt vagyok - nyögtem.

- Ez hogyan lehetséges? Egy szellem nem fáradhat el!?

- Fogalmam nincs, amióta eljöttem a temetőből, az erőm egyre csak fogy. Harry miatt van, érzem. Nem szeret engem, tudod mennyire fáj ez nekem? Legszívesebben megölném magam, de nem tudom azt sem! Helyette csak a szenvedés maradt nekem!

- Valahogy szedd össze magad, mert szükségünk van rád. Jane-t el kell intéznünk! Ma is alakított...

- Mit csinált már megint?

- Harry után ment ő is a temetőbe, gondolom ott valahol találkozhattak, és elmentek ebédelni. Harry alig akarta felvenni a telefont. Mikor felvette hallottam, ahogy duruzsolt a fülébe, hogy rakja le. Mondom, ez a csaj kimossa az agyát!

Harryt egyáltalán nem viselte meg az, hogy kijött hozzám a temetőbe, de hogy is viselte volna meg, semmi emléke rólam, egy ismeretlen emberhez jött ki, talán kényszerből, ki tudja...

- Niall, mit tehetnék ilyen állapotban?

- Mi hiába beszélünk vele, csak te vagy a reményünk. Képzeld, amíg távol voltál, itt volt Anne és a férje is. De Harry még rájuk is alig szentelt időt. Mindig Jane-t akarta a látogatási időben. Anne tőlünk is kérdezte mi lehet Harryvel, de nem tudtunk neki épkézláb magyarázatot adni. Ja és Harry még el sem búcsúzott tőlük, mikor bejöttek volna a szülei, kiszökött a kórházból, és elmentek Jane-nel.

- Nagyon nem tetszik ez nekem - ráztam a fejem.

Ahogy befejeztem a mondatomat, egy árny siklott át a nappalin, Niall ijedten nézett rám.

- Te is láttad? - kérdezte remegő hangon.

- Igen - suttogtam.

- Szerinted Holman az?

- Nem, ő biztosan nem - válaszoltam.

- Honnan tudod?

- Mert... mert nem jön ide - nem akartam még Niallt felvilágosítani a Holmannal kötött egyezségemről, bár kételkedtem egy kicsit, mi van ha tényleg ő kószál körülöttem ismét.

- Honnan tudod? - erősködött Niall.

- Ne fárassz már, tudom és kész! - ezzel lezártam a témát.

Körbe néztünk a nappaliban, de percekig nem történt semmi különös, kezdtem azt hinni, hogy félreértettünk valamit. Egy fokkal javult az állapotom, már feltudtam állni, de még mindig nem voltam képes azokra mint azelőtt. Akárhányszor Harryre gondoltam, újra és újra felrémlett bennem az a jelenet, mikor a mentőautóban újra láthattuk egymást, újra érezhettem őt. Azt hiszem az volt a mi búcsú pillanatunk.

- Menjünk el Harryhez, kezdjük el annak a cafkának a kikészítését! - ajánlottam Niallnak. - Elviszel?

- Persze indulhatunk, de megerősödtél annyira, hogy neki vágjunk?

- Azt hiszem.

Olyan szerencsém van, hogy beülhetek egy autóba úgy, hogy az nem megy el nélkülem, fura ez a túlvilág, embereket nem érinthetek meg, de egy mozgó járműben simán utazhatom, ami most nagyon kapóra jött. Ahogy közeledtünk egyre Harryhez, ismét elkapott az a rosszullét, ami eddig kínzott.

- Niall, nem bírom elviselni, hogy mást szeret. Akármennyire is hihetetlen, én ebbe belehalok. A lelkem nem bírja ezt. Szerinted mi lesz velem ha nem bírom ezt? Egyszerűen felrobbanok és füstté válok?

- Hát... - vakarta meg a fejét. - kérdezd meg Istent! Én nem tudom.

- Semmit sem tudsz - néztem ki az ablakon fájdalmasan.

Erőt vettem magamon, és arra gondoltam, hogy Harry miatt újra erősnek kell lennem, nem lehetek úgy mellette ebben a kevés hónapban, hogy elgyengülök. Ha Jane tényleg ekkora veszély forrás, akkor minél előbb ki kell iktatni. Az ajtó felé ballagtunk. De már kintről hallottuk, hogy nevetgélnek, vissza kellett tartanom az érzéseimet, ha elengedem magam nem tudom megtenni amit szerettem volna. Niall csengetett. De hiába voltak közel az ajtóhoz, talán egy perc is eltelt, mire kinyitották. Harry egy szál törölközőben nyitott ajtót. Jane a háta mögött kukucskált ki, az ÉN volt hálóingemben. Nagyon gyűlt bennem valami, ami kikívánkozott.

- Mit akarsz Niall? - komolyodott el Harry.

- Csak beszélni szeretnék veled - mondta halkan a szőke.

- Az én ruhám van azon a ribancon - szűrtem a fogaim között.

- Lerángassam róla? - suttogta a válla felett nekem Niall.

- Mi? - kérdezte Harry.

- Semmi. Akkor beengedsz? - fordult vissza a párocska felé Niall.

- Gyere, de rosszkor jöttél - mondta egyhangúan Harry.

Beléptünk, és a nappali közepén egy matrac volt elhelyezve. Mindenhol szanaszét hevertek a ruháik.

- A nappaliban aludtok? - kérdezte Niall, végig futtatva a szemeit a helyiségen.

- Igen, a szobám ablakai szelelnek. Nem jól szerelték be őket, a napokban új munkások csinálják meg. A vendégszoba pedig túl kicsi kettőnknek - kuncogott Harry.

- Így van, édes - simogatta meg Jane Harry meztelen felsőtestét.

Hogy milyen szavakat használtam erre a nőre, inkább nem írom le, de ha akkor élő lettem volna, valószínűleg már nem élt volna. Összeszorítottam a szemeimet, hogy visszafojtsam a dühömet, még nem jött el az én időm.

- Beszélhetnénk akkor kettesben? - kérte Niall.

- Oké, menjünk a konyhába. Pár perc drágám - mosolygott Janre.

Drágám? Ez komoly? Nem. Ezt nem hagyhatom. Bármennyire is önző gondolat tőlem, de inkább szenvedjen miattam, mint egy ilyen ribanccal legyen, és elveszítse a barátait, és fogadni mernék ez a banda jövőjére is rányomná a bélyegét. Vissza kell hoznom az emlékeit. Nagyon gyorsan.

Én is jobban körbenéztem a nappaliban, a közös képünk Harryvel eltűnt, úgy ahogy az összes többi kép, amit Harry rólam tett ki az egyik szekrényre a halálom után. Ez a cafka mindent eltüntetett. Végig mértem Jane-t, ahogy leült előttem a kanapéra, közben serényen fülelt, hátha elcsíp valamit Harryék beszélgetéséből. A szemem megakadt valamin. Egy gyűrűn, Jane ujján. Az én jegygyűrűm volt. Hogy került hozzá?

- Niall! - fújtattam dühösen! - Gyorsan gyere ide!

Niall kirohant hozzám, Harry értetlenül sietett utána.

- Mi az? - suttogta felém.

- Az az én gyűrűm! Vedd le a kezéről! Ha nem, esküszöm, az egész házat felrobbantom!

- Jó- jó! De hogyan?

- Nem érdekel!

- Jane, az a te gyűrűd? - kérdezte Niall idegesen.

- Már az enyém, Harry nekem adta. Az egyik fiókban találtuk.

- Az Roxyé volt, vedd le, kérlek - szólt elsőnek lágy hangon.

- Dehogy veszem! Harry nekem adta! Ugye édes? - nézett a kócosra.

- Igen neked, de ha az tényleg Roxyé akkor vedd le, talán nem helyes, hogy a te ujjadon van.

- Már nem kell neki, halott - nevetett a szőke hajú lány.

- Vedd le a gyűrűt! - ordította tagoltan Niall a szavakat. - Vagy levágjam az ujjaddal együtt? Megteszem!

Jane megrázta a fejét, hogy nem hajlandó levenni, de a szőke fiúnak sem kellett több, odarohant dühösen Jane felé, és rángatni kezdte az ujjáról a kis ékszert.

- Áúú ez fáj! Hagyjál már! - kiabálta a lány.

- Niall fejezd be! - fogta le barátját Harry.

Sajnos Harry erősebbnek bizonyult, így lerángatta Niallt Jane-ről, majd kidobta a lakásból, éppen hogy csak kitudtam iszkolni az ajtón utánuk.

- Nem akarlak látni soha többé! - ordította Harry, és becsapta az ajtót.

- Inkább ezzel a ribanccal vagy? Tönkre tesz téged! Nem veszed észre? Ez egy kígyó! - kiabálta vissza Niall az ajtó másik oldaláról.

- Sajnálom - hajtottam le a fejem.

- Ne sajnáld - egyik kezét felém nyújtotta, majd ökölbe szorított kezét szétnyitotta, a gyűrű ott csillogott benne.



35 megjegyzés:

  1. Ugye neem? Ez Holman 'átka'? Hogyha megkapta a lelkét, akkor más se emlékezzen majd rá? Neee:( És utálom ezt a cafkát..:( De várom a következőt..:(<3 xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nem egyszerűen Harry mélyre elásta Roxy emlékét. :)
      xx

      Törlés
  2. Nagyon jó lett! Ezt a szukát pedig gyorsan tüntesd el... Ez a csaj kiállhatatlan. De Niall milyen aranyos volt, hogy visszaszerezte a gyűrűt. Ki volt az a srác, mi történt Roxy-val? Remélem minden ki fog derülni. : <3 Siess a következővel. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszi :)
      Hogy ki az a srác...majd a későbbi részekben kiderül. :)
      xx

      Törlés
  3. Háháháááá Niall win ez az áááááááááááááááááááá:@@@@@@@vvv
    Utálom azt a szőrös talpú kurvát...fuuuj a cipőm talpát nem nyalhatná le:@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@v
    Hamar köviiit
    xxx Claire
    #ImBackNotBithces :D

    VálaszTörlés
  4. Uhhh nagyoon joo :) <3 varom akovit :) remelem Harry majd vissza fog emlekezni Roxyra <3 IMADOM <3

    VálaszTörlés
  5. Huuuu. utálom ezt a cafkát! Nem igaz, hogy Harry meg merte tenni ezt Roxyval. Ezt nem hiszem el! És mi van Roxyval? Miért van rosszul? És miért ilyen Harry Niallel? Ez nagyon nem tetszik! Utálom őket! :@ Mikor jön a kövi rész?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Roxy azért van rosszul mert a lelke nem bírja azt, hogy Harry elfelejtette, de jobban lesz :) Harry azért ilyen mindenkivel mert jobban érdekli most Jane :/ Kösi rész még nem tudom mikor jön, de legkésőbb kedden vagy szerdán.
      xx

      Törlés
  6. Te jó isten az a k_r_a ribanc!!!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ gyűlölöm!!!
    E a rész is jó lett mint mindig! Csak így tovább!!

    VálaszTörlés
  7. Még hogy unalmas szeriintem tök jó :)
    Puszi:Angi <3

    VálaszTörlés
  8. Én nagyon nevettem, mikor Niall lerángatta az újáról a gyűrűt :))
    Komolyan itt felnevetek, anyum meg néz rám hülyén xD :)
    Nekem nagyon tetszett, nem tudom neked miért nem. de nekem nagyon tetszett, bár még tudtam volna olvasni, egy két, há, négy... száz oldalt :P :)
    Nagyon jó volt, sajna nekem most nem jön annyira a komi írás, mint neked a blogomnál :P :)
    Siess! :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D örülök, hogy vicces volt, annak szántam.
      köszi, hogy írtál
      xx

      Törlés
  9. huh hát hol is kezdjem .... kedvenc blogom <3
    Ennél jobb blogot még keresni sem lehet egyszerüen imádom és megszakad a szivem mikor vége lesz :( remélem azért még kezdesz uj Harrys blogot :)
    Nekem ez a rész tetszett eddig a legjobban ,minden megvolt benne :)
    Roxy:az én ruhám van azon a ribancon !
    Niall:lerángassam rola ? hát ezen besirtam esküszöm xdd Egyszerüen fantasztokusan irsz:) igy tovább ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm <3
      Hát...ha minden igaz, nem kezdek több blogba, talán egybe...de az Niallos lesz...Ha...
      xx

      Törlés
  10. Nagyon jó lett:) Imádtam a gyűrűs részt! Várom a kövit!

    VálaszTörlés
  11. Egy jó kis kés Niall kezébe, az kéne ide... Na jó, ez egy kicsit morbid lett xd a lényeg: várom a kövit, siess xxx

    VálaszTörlés
  12. Sziaa! :))
    Tegnap este már elolvastam, de a telefonról nem tudtam írni! :|
    Szerintem nagyon jó és érdekes rész lett, nem tudom neked miért nem tetszik?! De végül is az a lényeg, hogy nekünk, olvasóknak elnyerte a tetszésünket! :)
    Amúgy csak csatlakozni tudok a többiekhez: Jane kiakaszt és legszívesebb én fojtanám meg a két kezemmel...hát mekkora p*cs* már (sorry a csúnya szóért..khm)! És nagyon nincs az jól, hogy Harry nem emlékszik Roxy-ra! Ő volt az élete értelme, miatta változott meg...remélem fog majd rá emlékezni..!
    És van egy kínos kérdésem! Mármint számomra kínos, hogy nem tudom, de egyszerűen nem emlékszem rá: Roxyn és Harryn kívűl tudja valaki, hogy összeházasodtak anno? :$ Mert én nem emlékszem rá, hogy kiderült volna, aztán lehet hogy csak szita az agyam..:|
    Na, nem is dumálok itt már többet, mert kisregény lett így is! :DDD
    Siess a kövivel!
    ölel, puszil, Diush

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, igen csak az a lényeg nektek tetszett. :)
      Nem kínos a kérdésed, egyáltalán nem, örülök, hogy ez neked eszedbe jutott.
      Nem tudja még senki, hogy összeházasodtak... de a kövi részben Niall rákérdez majd milyen gyűrűt szaggatott e Jane ujjáról, hisz a vak is látja, hogy az egy nem sima gyűrű...persze Harry nem tudhatta...
      xx

      Törlés
  13. Fhuu... ehhez a részhez csak annyir fűznék, hogy Roxy az egyik példaképemmé várt, hogy itt bírja a ezt az egészet :p xd <3 :'D nagyon jó lett *-* várom a folytatást;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon örülök, hogy ezt írtad. :)
      köszi
      xx

      Törlés
  14. Kedves Szilvi!
    Azt hiszem eddig csak egyszer írtam neked, amit sajnálok. :( De most úgy gondolom, hogy ideje. :D Szeretem a blogod. Az első évadot imádtam! :) De viszont ezzel a másodikkal nem vagyok annyira kibékülve. :( De bővebben kifejtem, hogy miért nem. :) Szóval. Az hogy Roxy meghal az első évadban avval semmi gond nincsen. Megmaradtál a racionalizmus talaján. De ez hogy szellem egy kicsit furcsa volt nekem, de tovább olvastam. Aztán jöttek az álmos jelenetek, amiben felvette a kapcsolatot Harry-vel. Még ezt is lehet mondani annak, hogy oké. :) De aztán az h Niall-ba belecsap a villám és semmi baja nem lesz csak annyi h látja a szellemeket... meg pont a konyha közepén történik mindez... És semmi égési seb vagy bármi sérülés nem maradt rajta. Aztán ugye jöttek azok a dolgot, amiket Roxy tett meg (Harry ablakai kitörése a szobájában, Jane lelökése a kanapéról) most meg ez a rosszullét. Ezeket mind nem tudom hova tenni :( ÉS nekem az is furcsa, hogy Harry pont Roxy-ra nem emlékszik.. Ezt mondjuk meg lehet magyarázni azzal hogy a tudatalattija így próbálja feldolgozni a dolgokat, de ha sokat említik neki a fiúk és sokat mesélnek róla, akkor csak meg kéne egy-két képnek jelennie maga előtt... =/ Tehát nem tudom. én olyan olvasó vagyok, aki szeret a realista történeteket olvasni. mert jó vannak vámpíros, démonos stb könyvek, de az teljesen más. Hiszen ez egy teljesen normális az átlag életről szólt eleinte és utána átment egy képzelt kitalált világba. Talán jobb lett volna, ha Roxy halálával befejeződött volna a blog, de abban megértelek hogy lehet h annyira megszeretted ezt a történetet h nem tudtad abba hagyni. De ezektől függetlenül olvasom és mindig várom a részeket, mert kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége... De más véget nem tudnék elképzelni csak azt h Harry is meghal aztán együtt lesznek a túlvilágon... de aztán lehet h a te fantáziád nagyobb. :) Nem tudhatom. de ez csak az én véleményem, rajtam kívül több százan nem ezt gondolják. :) Remélem nem bántottalak meg vele, mert nem rossz indulatból íródik/íródott ez a komment. :) Csak úgy gondolom, ha már sokat dolgozol ezen a történeten akkor megérdemled a bővebb vélemény nyilvánítást. :) Remélem tényleg nincs harag. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Természetesen nem haragszom azért amiért leírtad a véleményed, mert minden olvasóm véleménye nagyon fontos a számomra, úgy ahogy a tiéd is.
      Ha kicsit 'visszalapozol' a történetben, a villámcsapáskor Niall a hálójában tartózkodott, ahol a tető és a plafon is elszenesedett, sőt Niallon is voltak kisebb égési sérülések. Viszont ahogy említetted ez a történet nem a realitás talaján mozog már, szóval azért sem történt Niallnak komolyabb baja, ezért is kapta meg a képességét. És megnyugtatlak, a végén minden világossá fog válni, minden egyes valótlan eseménynek meg van a maga szerepe a történet végén... nem véletlen ilyen a második évad... remélem azért velem maradsz. És sajnos további misztikus agyszüleményemről olvashatsz a részekben. :D

      xx

      Törlés
  15. Abszolút nem értek egyet az előttem szólóval... szerintem a legirreálisabb az volt az egész második évadban, hogy Niall kiabált azzal a lánnyal. Vagyis. Ordított. Majd kis híján lebirkózta, hogy elvegyen tőle egy apró ékszert.

    Kedves, figyelmes baráti gesztus volt, de igazán durva. Keményfejű ír... azért én kissé csalódtam benne ezért. Ahogy Roxyban is.. mert ilyen helyzetbe hozta, és Harryben is, aki tudott a volt barátnőjéről mégis oda adta a mostani csajának a gyűrűt, amit a fiókban talált, aztán pedig nem állt ki rendesen Niall mellett.

    Viszont Harry tudatalatti tiltakozása Roxy ellen teljesen reális. Ebben az esetben hiába mutogatnak képeket, hiába beszélnek, ő tiltakozik. Nem fog emlékezni rá. Valami másnak kell történni ehhez. és egyébként is lehet valami másról is szó. Ebben a történetben már sok dolog lehet a hunyó, ami egy teljesen reális sztoriban nem jöhet szóba.

    Nekem tetszik, hogy a második évad nem olyan földhözragadt mint az első, hatalmas a kontraszt a két évad között, ami vérfrissítő. Igen, benne van, hogy néhány embernek nem stílusa, és nem tetszik, vagy kevésbé tetszik nekik. Nem lehetünk egy véleményen mindig.

    A titokzatos fiú is érdekes jelenség, már kíváncsi vagyok, hogy mivel állsz elő vele kapcsolatban, és a lelki betegség magyarázata is érdekelne:D Azt hiszem ő most lelki beteg. Érted... majdnem szó vicc. Csak nem vicces:DD azért én jót kacagtam:D
    ~xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Irreális, hogy Niall kiállt érte? szerintem nem :D én így képzelem őt, megtenné szerintem.
      De Harry nem tudta, hogy kié a gyűrű, azért adta oda, de mikor megtudta mondta Jane-nek, jobb lenne ha levenné.

      És köszi, hogy neked úgy tetszik ahogy van :D Talán azért van mert te sok mindent tudsz.

      xx

      Törlés
  16. Úr. Isten. Huh. Hogy kezdjem? Kb. 2 hete kezdtem el a blogod. Azèrt tartott eddig elolvasni az eddigi részeket, mert sokszor abbahagytam. Egyszer, amikor Holman elrabolta Roxyt. Aztán rávettem magam az olvasásra, de ismét abbahagytam, amikor kiderült, hogy Roxy beteg. Olyan fizikai nyomást/fájdalmat éreztem, amit semmihez nem lehetett hasonlítani. Sokszor azon kaptam magam,hogy a könnycseppeim benedvesítették a pulcsimat. Borzalmasan érzem magam a blogod olvasása közben. Lelkiismeret furdalásom volt, amiért a saját életemet kegyetlennek gondoltam. Ugyan már! Azért, mert a szüleim féltenek, és az érdekemben a tanulásra kényszerítenek? Eszembe se jutottak az árvák, a bántalmazottak. Nagyon sokszor sírtam, és meglepett, hogy mennyire közel állnak hozzám Roxyék. Bánt, hogy eddig nem irhattam, az pedig végkép, hogy ez a komment neked csak egy a sok közül....

    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Vivien :)
      Rosszul gondolod, nekem nagyon fontos minden komment amit tőletek kapok, sőt talán ez a legfontosabb nekem a véleményetek. Ezért igyekszem mindenkinek válaszolni, hogy tudjátok érdekel amit nekem bepötyögtök. Szóval nyugodtan tedd meg majd a jövőben is. :)
      Nagyon boldog vagyok, mikor új olvasóm ír, és az még jobb, hogy ennyire megérint titeket a blogom, ez a legjobb tényleg. Én is így vagyok, Roxy és a többiek már az életem részévé váltak, még ha csak kitalált karakterek is. Persze a fiúk valósak... de kitudja milyenek valójában, úgy írom le őket ahogy elképzelem a személyiségüket, bár Zayn és Louis eléggé keveset szerepelnek, de ez nem is lényeg...
      Köszönöm, hogy írtál, és tudd fontos vagy nekem :)
      xx

      Törlés
  17. Szia !
    1 nappal ezelőtt kiolvastam a blogod háromnegyedét... Vagyis tegnap, kisírtam magam amikor ahhoz a részhez jutottam amikor meghalt, de előtte is sírtam, de jó értelemben amikor elvette feleségül Roxy-t. Nagyon tetszett !!! Eddig nem volt időm írni de pipáltam minden egyes alkalommal :) Még most is szomorú vagyok, hogy így alakult, de ez az élet rendje a halál tényleg nem válogat... Nemrég az egyik rokonom is távozott a z élők sorából, de mindegy. Tegnap este azt álmodtam, hogy én is szellem vagyok és az ágyamon fekszem. Pár perccel később Niall jött be a szobámba és nem látott de meg tudott fogni. Odamentem hozzá és megcsikiztem mire elkezdett hadonászni és elkapta a lábam, de abban a pillanatban mikor hozzám ért rettentően elkezdett fájni a testem és sikítottam a fájdalomtól. Szerencsémre csak pár másodpercig tartott és felriadtam... Nagyon siess a következővel ! Már nagyon várom !
    U.í.: Sajnálom Roxy-t mert azt érzi, hogy Harry már nem szereti. Szar.
    Dorcsi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, örülök, hogy ennyire átérezted a blogot, és igazad van, sajnos a halál nem válogat... legtöbb alkalommal olyat vesz el tőlünk ki nagyon fontos volt a számukra, és ilyenkor haragszunk a világra miért nem a rosszakat... de sajnos ez így marad, mi ezen nem tudunk változtatni. :(
      Az álmod aranyos volt, lehet hatással volt Roxy állapota. :D
      Sietek a kövivel ahogy tudok. :)
      xx

      Törlés
  18. fuuu aza anőőő:@@@@@@@@@@@@@@@ nagyooon gyorsan kérem a RÉGI Harryt!!!!

    VálaszTörlés