2013. október 18., péntek

17.Rész -Mennem kell-

Sziasztok! A csoportban olyan édesek voltatok, hogy meglágyult a szívem és felrakom ma a részt. Remélem tetszik nektek. <3 <3


"A búcsú mindig nehéz, nem szeretjük a változást, de mégis az életünk része, hogy elengedjünk bizonyos dolgokat."
Akármilyen korán is volt, beszélnem kellett Mr Holmanról Niallal. Rájöttem, hogy még sem Jane a nagy veszély, Mr Holman az, akitől a legjobban kell tartanunk, és nem csak a levegőbe beszél. Az árvaházban eltöltött éveim alatt, volt szerencsém kiismerni őt. Amit egyszer a fejébe vett az úgy is volt, nem tántoríthatta el a tervétől senki sem. Egy emlék beégette magát az emlékezetembe, akkor láttam először Holmant kegyetlennek és ördöginek. 8 évesek lehettünk Monával, akkoriban történt, mikor Holman az árvaházba került.

 *

Az udvaron játszottunk egy meleg nyári napon a kopottas játszókák és koszos homokozók között, Egy barbiházat akartunk építeni Monával a homokból, de az sehogy sem akart összeállni. A homok túl száraz volt, a nevelők meg inkább nézték a szenvedésünket, és nem hoztak vizet.

- Roxy! Roxy! Nézd egy kutyus! - mutatott Mona a kerítés tövében szunyókáló ebre.

Odaszaladtunk, mind a ketten hatalmas vigyorral közelítettük meg a kis állatot. Mikor odaértünk, a kutya feje felemelkedett, és csaholva ugrált a kerítésre, hogy hozzánk szaladhasson. A kerítésen átnyúlva simogattuk, az meg a kezünket nyalogatta.

- Hívjuk Bellának! - ajánlottam fel.

- De ha kisfiú?

- Akkor Denis - vágtam rá mosolyogva.

- Szerinted Holman bácsi megengedi, hogy bevigyük magunkkal?


- Szerintem nem, olyan gonoszan néz - húztam el a számat.

- Mi lenne ha becsempésznénk magunkhoz?


- Ha vacsora után még itt lesz, akkor kilopózunk és bevisszük. Jó? - megfogtam Mona kezét biztatás képpen, majd átöleltem.

Este minden a terv szerint alakult, vacsora után, még fürdés előtt kisettenkedtünk, egy kis hívogatás után Bella is előkerült. Bevittük a szobánkba, csendre intettük, de persze egy kiskutyát nehéz lett volna, egyfolytában körbeugrált minket. A vacsoránkból elraktuk a csontokat és megetettük szegény kutyust. Mikor fürdeni hívtak minket, az ágyunk alá tuszkoltuk őt, nagyon sokáig kaparászott, de végül abba hagyta. Boldogan indultunk a zuhanyzó felé, végre nekünk is lehetett egy kutyánk, úgy, ahogyan a többi normális gyereknek.

De ez a boldogság nem tartott sokáig, sőt! Bella, amint kitettük a lábunkat ugatni kezdtett, Mr Holman éppen akkor tartotta az esti szemléjét, és meghallotta. Ahogy megtalálta a kutyát, hívatta a szoba tulajdonosait, azaz engem és Monát. Amint meghallottuk a nevünket, tudtuk, hogy nagy a baj, Mrs Stevens kísért minket az igazgató elé. Beléptünk a dohos igazgatói szobába. Holman a nyakánál fogva emelte fel a kutyát és dühösen ordítani kezdett.

- Mit képzeltek magatokról? Hogy mertetek behozni egy ilyen büdös dögöt?

Már akkor sírni kezdtünk mikor beléptünk, de mikor ordítani kezdett, még jobban sírtunk egymás kezét szorítva. Bella nyüszített kínjában ahogy a magasba emelte az a gonosz ember.

- Engedje el, fáj neki! - szipogott Mona.

- Ne utasítgass te szarházi! - Holman megkerülte az asztalt, és egy hatalmas pofont adott a szőke lánynak, aki az ütéstől a földre rogyott. Utána nyúltam ijedten, de Holman megállított benne.

- Ne merd! - kapott a kezem után.

Mona percek múlva tért magához, addig néznem kellett ahogy fekszik a hideg padlón. Holman a kutyát még mindig a levegőben tartotta. Szinte már élet sem volt Bella szemeiben, de küzdött még kicsi teste. Könnyes szemmel pillantottam, hol Monára, hol pedig a kutyára. Közben az igazgató vigyorogva nézte a szenvedésemet.

- Most pedig végig nézitek ahogy megölöm - suttogta az utolsó szót.

Egy halk sikoly hagyta el ajkainkat mikor még erősebben szorította Bella nyakát, egy utolsó adrenalin löket küzdésre késztette szerencsétlen ebet, de kapálózáson kívül mást nem tudott tenni, pár pillanat múlva szemei csillogása üvegessé vált, teste megmeredt. Meghalt.

Holman elénk dobta élettelen testét nevetve, és kitessékelt minket a szobából.

*

Mire az emlékkép lezajlott bennem, Niall háza elé értem, a nap még csak akkortájt bukkant elő a horizont aljáról. Gyönyörű látvány volt, kár, hogy melegséget hozó sugarait nem éreztem.

Biztos voltam benne, hogy a szőke fiú még aludni fog, de már a folyosón hallottam ahogy nevetgélnek Rose-zal. Átlibbentem az ajtón és kérdően tekinthettem rájuk, mert magyarázkodni kezdtek.

- Nem csináltunk semmit! - állt fel ijedten Niall.

- Nem is mondtam semmit - nevettem.

Rose kérés nélkül elhagyta a szobát, vagy talán azért mert megsértődött. Nem törődtem vele, meg kellett osztanom Niallal amiért odamentem.

- Figyelj, Holman nálam járt - járkáltam a szobában idegesen.

- Basszus, pedig azt hittem nem fog felbukkanni többé - ült le az ágyra.

- Azt mondta megfogja keseríteni az életetek és az enyémet is - mutattam magamra.

- És mit fogunk csinálni? Van már ötleted?

- Azt hiszem, de addig is vigyázz nagyon magadra, és valahogy Harryéknek is kellene szólni, nem akarom hogy bajotok essen miattam.

- Ígérem valahogyan megpróbálok beszélni a fejükkel, rendben?

Látta mennyire letört vagyok a dolog miatt, ezért is váltott témát. Mellém sétált és mosolyogva belekezdett.

- Gondolkoztam, és segítek Rose szüleinek - suttogta.

- Hogyan? - néztem rá kíváncsian.

- Kifizetem a hitelüket, és elmondom nekik mit üzent nekik Rose.

- Rose megkért arra, hogy beszélj velük?

- Nem, szerintem nem engedné meg. Mikor felhoztam neki a témát elutasította, azt mondta nem kér tőlem ekkora szívességet.

- Hát, érthető, gondolod el, odamész és közlöd, hogy a halott lányuk mit üzent nekik. Valld be, elég morbid.

- De én hiszem, hogy sikerülni fog! - fonta keresztbe kezeit a mellkasa előtt magabiztosan.

- Egy próbát megérhet.

- Egész éjszaka beszélgettünk, nagyon kedves lány, sajnálom, hogy így kellett megismernem. Ezért is szeretném valamivel kárpótolni, még akkor is, ha teljesen nem én tehetek a haláláról. A lelkiismeretemnek is könnyebb lesz.

- Megértem. És mikor mész hozzájuk?

- Ma délelőtt elmegyek a bankba, kiveszem a pénzt és utána.

- De mi lesz Rose-zal? - kérdeztem.

- Ez az amiben a segítséged kellene. Foglald le!

Nem volt kedvem a bébiszitterkedéshez, de Niall miatt bevállaltam, kicsit féltem, hogy Rose sejteni fog valamit, de könnyedén belement abba, hogy a parkban fejlesszük a képességeinket. Faleveleket pörgettünk, embereket ijesztgettünk, elvoltunk egy ideig. De Rose megunta és bejelentette, hogy elmegy a szüleihez. Próbáltam lebeszélni, de kevés sikerrel. Mikor Niallhoz értem, ő már otthon volt, mosolyogva fordult felém.

- Képzeld! Hittek nekem!

- Mi van?

- Hittek nekem! Elmondtam pár dolgot a lányukról, amiket Rose nekem mesélt, és más nem tudhatta, először szkeptikusak voltak, de végül elhitték. Ráadásul felismertek, és azt mondták egy sztár nem fogja magát lejáratni magát ilyesmivel. A pénznek meg kifejezetten örültek. Tudod milyen jó volt látni az arcukon a megkönnyebbülést? Nagyon jó volt - mosolygott Niall.

- Rose náluk van, kíváncsi vagyok mit szól ehhez.

De ahogy kimondtam az utolsó szót, Rose beviharzott a szobába, lesöpörve minden tárgyat az asztalokról és a polcokról. Arcáról nem tudtunk semmit sem leolvasni, vagy legyilkol minket... vagy legyilkol minket, más opciót nem tudtam felhozni arra, hogy így érkezett meg.

Felénk lépett, majd Niall felé fordult. Felkészültem a legrosszabbra, bíztam benne, hogy nem akar Niallra támadni.

De teljesen mást csinált mint amit vártunk, átölelte Niallt. Félig meddig Niallba olvadt, mégis ölelte őt. Az Ír fiú kis habozás után visszaölelte, elég bénán, mert könyöke Rose oldalában volt.

- Köszönöm - suttogta a szőke lány könnyes szemekkel.

- Na-nagyon szívesen - dadogta Niall.

- Nem tudom hogyan hálálhatnám meg, annyira boldoggá tetted őket. Köszönöm.

Rose elvált Nialltól és hátra lépett zavartan pár lépést. Felnézett a plafonra ahol fényesség gyúlt, és egyenesen Rosera vetült a fénye.

- Mennem kell, hívnak - mosolygott Rose.

- De hova? - értetlenkedett Niall.

- A Mennybe - suttogtam.

- Köszönök mindent nektek - intett még egy utolsót a szőke hajú lány, majd a fénnyel együtt eltűnt.

Percekig csak néztük némán a plafont, majd Niall szólalt meg elsőként.

- Mi volt ez az egész? - tárta szét a kezeit.

- Azt hiszem ezért maradt a Földön, a szülei miatt. Addig nem nyugodhatott a lelke amíg ők szenvedtek. Te segítettél neki átlépni a fénybe - néztem magam elé.

- Akkor nem is miattam volt itt?

- Nem, te csak a kulcs voltál. De ezt még ő maga sem tudta.

Minden szellem azért marad a földön, mert elintézetlen ügye van, Rose már rájött a sajátjára, én is tisztában vagyok miért nem tudok Harrytől elszakadni, de akkor sem tudom őt még itt hagyni. Még nem.

Nagyon sajnáltam, hogy Rose itt hagyott. Könnyebb volt egy kicsit, hogy nem voltam egyedül. De most újra nézhetek szembe az egyedül léttel, hiába volt itt Niall, Rose mégis csak szellem volt, ráadásul a kapcsolatunk is javulni kezdett. De legalább neki már sikerült túl lendülni a problémáján, nekem még nem.

Fél óra múlva, mikor Niallt néztem, éppen hogyan tömi be az ebédjét, csörögni kezdett a telefonja.

- Harry az - mutatta felém a kis készüléket.

- Vedd fel.

Köszönés nélkül, ittas hangon szólt bele, hallottam minden egyes szót amit kimondott.

- Niall! Hiszek neked! Eddig próbáltam elhitetni magammal, hogy Roxy nem lehet velem, de amik körülöttem történnek azok nem normálisak. Segítened kell, hívd ide!

- Hol vagy? - kérdezte idegesen Niall, de Harry leejthette a telefonját, mert nagy csörömpölés után szólt bele újra.

- Mondd meg neki, hogy... hogy beszélni akarok vele!

- Otthon vagy?

- Igen - valaki kivehette a telefont a kezéből, majd beleszólt.

- Megőrült, majd én rendbe szedem! - szólt Jane erélyesen és kinyomta a telefont.
Niallal egymásra néztünk, de másodpercek töredéke elég volt ahhoz, hogy felfogjam a helyzetet, Harry végre hitt a létezésemben, Jane pedig hülyének nézte a hablatyolása miatt. Niall segítségével beszélnem kellett vele.



24 megjegyzés:

  1. Úristen!! Nagyon gyorsan hozd a következőt! Holman annyira kegyetlen! Hogy a francba volt szíve megölni azt a kutyát? Szó szerint elsírtam magam. De Hazza végre hisz Niall-nak. Rose békére lelt! Ez a rész úgy ahogy van profi lett! Siess a következővel! :)) <3

    VálaszTörlés
  2. Wáhá!!!! Harry *---*Janet még felrugom!!! Ne merj Harry es Roxy közé.állni!!! Ribi!!
    Kurva jó lett <3 mint mindig
    Puszy Mads! Xx

    VálaszTörlés
  3. Wáhá!!!! Harry *---*Janet még felrugom!!! Ne merj Harry es Roxy közé.állni!!! Ribi!!
    Kurva jó lett <3 mint mindig
    Puszy Mads! Xx

    VálaszTörlés
  4. Wow!! Ez a rész a kedvencem ebben az évadban *---* Nagyon jó lett!! Nagyon várom a következőt!!

    VálaszTörlés
  5. Szervusz Drága Szilvi.
    Ne haragudj hogy nem írtam eddig mert nem volt soha időm csak elolvasni a részt és persze nyomni egy imádomot most persze itt vagyok újra hogy elmondhassam
    ISTEEEEEEEEEEEEEEEENEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM HOGYAN TEHETED MEG AZ OLVASÓIDDAL HOGY ILYEN PROFI RÉSZT IRSZ?
    Felháborító♥
    Jane vigyázz...mert felruglak.Utálom....Utálom.utálom.utálom
    Hamar kövit
    xxx Claire

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, dehogy haragszom, ha írtok nekem az egy plusz dolog... és nagyon köszönöm, ha időt szakítotok erre.
      Nem volt profi, de köszi :) <3
      xx

      Törlés
  6. Nagyon nagy izgalommal várom a kövii részt :)

    VálaszTörlés
  7. aztaa *w*
    nem tudom hogy megfogalmazni az érzéseim mert csak ennyi jön :D
    Nagyon imádom ahogy írsz, és csak így tovább :))
    Puszi:*

    VálaszTörlés
  8. megölte a kutyust az a szemét!!! :'(((( huuuu!!! szorítok Roxy-éknak nagyon!! imádooom! nagyon jó lett szokás szerint :333 nagyon várom a kövit *---* xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen... egyre szemetebb ez a Holman ugye? :(
      Köszi :)
      xx

      Törlés
  9. Szia!
    Szerintem először írok neked, úgyhogy kifejtem.:dd
    Először is minél jobban halad a történet egyre jobban megutálom Holmant, pedig már ezt hittem ennél jobban nem lehet. A kutya ölős rész az eléggé megviselt, az egyik legrosszabb dolog az ember bántalmazás után, az állatok kínzása.
    Niall. Persze tőle ez nagyon édes volt, Rose-t meg megkönnyeztem:) Igaz, hogy az elején szemét volt, de nem tehet róla..:)
    Jane-t én is utálom, de van egy olyan érzésem, hogy a "Harry hisz Roxynak" dologgal kopi lesz, úgy értem csak azért mert Harry ittas.. na mindegy:)
    Izgatottan várom a kövi részt, remélem nem jól gondoltam, és tényleg hinni fog nekik!:) XoXo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon örülök, hogy írtál, mindig olyan jó új arcokat látni itt :)
      annyira jó, hogy ennyi érzést kifejthet ez a blog, ilyenkor érzem azt, hogy egy kicsit jól csinálom... :)
      A kövi részt megpróbálom 1-2 napon belül hozni :)

      xx

      Törlés
  10. Szia!
    Most talán egy kicsit bővebben fogok beszélni, de nem garantálom.
    Szóval az első dolog az volna, amit megjegyeznék, hogy azt hiszem nekem hiányzott Holman. Igen, minden szép és jó volt, de minden történetben van rossz, gonosz és meg kell vallani, ha nem lenne egy idő után unalmassá válna a vontatottság. Bíztam benne, hogy vissza hozod, de ne értsd félre. A tied soha nem is vált volna unalmassá!
    Nekem kicsit hiányzott belőle Hazza, de kárpótolt az, hogy Niall belecsöppent, na meg az, hogy Harry TALÁN, hisz Niallnek.. :D
    Nagyon siess a kövivel, mint ezzel! :)
    Pusszi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó sok mindenki hiányzott benne, de úgy gondoltam Rose történetét is be kell fejeznem...és ne aggódj Holman és Harry is fog még eleget szerepelni :D
      Sietek :)
      xx

      Törlés
  11. ÁÁÁ! Először is Á.

    A kiskutyás emlék rettentően tetszetős volt. Végre kicsit visszatért az elejéből az az árvaház hangulat. Nekem kicsit hiányzott, és annyira nosztalgikus volt, hogy nagyon örültem:D Remélem vannak még ilyenek a zsebedben:D

    Szóval Niall egy világi édes pofa!! Hihetetlen, hogy egy egész éjszakás beszélgetés után képes volt ekkora döntést hozni. Ez nagyon sok pénz, és hatalmas kockázat. Reméltem, hogy a beszélgetés részleteiből is kapunk valamennyit, vagy Rose fog beszélni a szüleivel, csak rajta keresztül. Roxy meg csak meséli.. Vagy nem tudom, meg aztán ez a bolond Harry is közbe szólt.

    Nagyon idegesít már ez a csaj. El sem tudom, vagyis nem akarom elmondani mennyire. Az nem ide való téma:D
    Igazából kicsit össze is zavarodtam, mert annyi minden történt, hogy csak nézek.

    Az előző részhez nem írtam.. :o Megmondom őszintén, nem is nagyon tudtam volna, de az is imádom pipát kapott, szóval..:D
    ~xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, örülök, hogy tetszett az emlék, nekem is tetszett...végre kellett egy kis Holman. :D
      Niall...igazad van tényleg édes pofa, imádom őt is :D
      Rose történetét annyira nem akartam részletezni, mivel nem ő a főszereplő...bár lehet túl gyorsan kiiktattam :/
      Köszi a kommentet :D
      xx

      Törlés
  12. http://kecskesbella.blogspot.hu/
    Meglepetéééésss :)

    VálaszTörlés
  13. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés