2013. augusztus 4., vasárnap

2.Rész -Együtt leszünk-

Sziasztok! Köszönöm az eddigi kommenteket, mégis arra kérek mindenkit, hogy legalább pipáljon ha elolvasta a részt, sokat jelent nekem, tudni szeretném mennyien vagyunk a blogon. :) Ez a rész nem lett a legjobb, de majd legközelebb. Puszii


"Ha elveszítünk valakit, úgy érezzük a szívünk, szakad meg. Aztán eszünkbe jut az a sok kedves szó, azok a vicces dolgok, amiket mondott vagy tett és rájövünk, hogy nem hagyott el teljesen, itt él bennünk… az emlékeinkben mélyen..."


  Eddig talán nem is foglalkoztam azzal, hogy nem létezem mások számára. Halott vagyok, egy megfoghatatlan dolog, mindenki átnéz rajtam, számomra legfontosabb ember a világon meg sem hallja szavaimat. Elfoglalt az, hogy Harry mellett legyek. El kell fogadjam, hogy soha többé nem fog hozzám szólni senki, soha többé nem fog érinteni egy emberi lény sem. Félek attól kikkel találkozhatok ezen az oldalon, kik ragadtak még itt?! Milyen lehet évtizedeket, sőt kitudja mennyi időt eltölteni láthatatlanul? Magányra vagyok kárhoztatva, de amint elkezdem magam egy kicsit is sajnálni, eszembe jut Harry. Miatta minden kínt kiállok, ha kell örökre szellem maradok, de vele akarok lenni. Látni akarom minden egyes pillanatát, még ha nekem azok egyszer fájdalmasak is lesznek. Nem akarom azt, hogy egyedül élje le az életét, mégis megrémiszt a gondolat, hogy egyszer túl lép rajtam, de nem lehetek önző, nem élhet élete végéig magányosan utánam epekedve, bármennyire is szenvedni fogok a látványtól, bele kell törődnöm, mert szeretem Őt és az a legfontosabb, hogy Ő boldog legyen.
 Mellette vagyok mégis azt érzem, hogy kilométerek választanak el tőle, szinte hallom szívverését, lélegzeteit. De nem érinthetem meg, nem suttoghatok szerelmes szavakat neki, nem csókolhatom akkor mikor szeretném. Ez a legkínzóbb az egészben a láthatatlanság, mellette vagyok, de mégsem, megérintem, de Ő nem érzi. Talán soha nem fogom Őt újra magaménak érezni, talán soha nem jön el az a nap.

*
 Harry a levelem elolvasása után egyből hazaindult, hiába kérte Louis és Zayn is, hogy maradjon társaságban, és ne hagyja el magát, nem érdekelték barátai óvó szavai. Féltettem ahogy vezetett haza, nem egy piroson áthajtott, szemeiből szüntelenül törtek elő könnyei. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én leszek az aki miatt ennyire megtör, és nem tud uralkodni magán.

Haza érve becsapta maga mögött az ajtót, ha éreznék valószínű az orrom bánta volna.
Elővett a bár szekrényből egy whisky-s üveget, majd szinte feltépte a konyha szekrényt egy pohárért kutatva. Tele töltötte, és szinte egyből lehúzta a tartalmát. Én kétségbe esetten figyeltem mit tesz magával, de nem tudtam rajta segíteni. Az első kortynál is ordítottam neki, hogy ne tegye, de nem hallotta meg.  Hiába próbáltam az üveget elvenni az asztalról, hasztalan próbálkozásnak bizonyult minden alkalommal, áthatoltak kezeim rajta. Ott álltam mellette ahogy teljesen részegre leitta magát. 1 óra volt az egész, nekem egy örökké valóságnak felelt meg, fájt minden egyes értem legurított ital. 
Tudtam, hogy csak a szenvedését akarja csillapítani, de ez sajnos nem segít. Ha így folytatja továbbra is nem lesz jó vége. Annyira kiütötte magát, hogy a padlón esett össze, ott aludt el. Soha nem láttam még ilyen állapotban.

  Féltem mi lesz ezután, ha az italba menekül, tönkreteszi magát. Valahogy le kell Őt állítani. Segítenem kell neki. De tudtam, hogy ez szinte lehetetlen.

Leültem mellé, ujjaimmal kócos haját akartam végig simítani, de ez sem ment. Be kellett azzal érnem, hogy csak nézhettem Őt, legszívesebben telefonáltam volna a többieknek, hogy jöjjenek, de mindig jött a felismerés, hogy úgy sem tudnék.
Annyira megörültem mikor nemsokkal később elfordult a kulcs a zárban, Louis és Niall léptek be a nappaliba, egyből kiszúrták Harryt a padlón fekve.

- Hé haver, mit tettél magaddal? - kiáltotta el magát Niall.

- Leitta magát - mutatott Lou a piás üvegre.

Mind a ketten barátjukhoz siettek, megfordították Harryt, Louis azért leellenőrizte, hogy tényleg nincs-e semmi baja. Miután megállapították, hogy csak részeg, az ágyába cipelték. Követtem őket mindenhova, miközben az ágyba rakták én a másik oldalt álltam kezeimet tördelve. Bárcsak jelezhetnék nekik, bárcsak tudnák, hogy itt vagyok.
 Észre sem vettem, hogy az éjjeli szekrényben állok, csak akkor mikor leesett róla az egyik közös képünk Harryvel. Én is megrémültem a halk puffanástól, nemhogy a két fiú.

- Láttad? - suttogta Niall rémülten.

- Nem történt semmi különös, csak leesett egy kép, nem kell egyből rémeket látni - pirított barátjára Lou.

Megkerülte az ágyat, pont előttem állt meg, felvette a képet, majd gondosan visszarakta a helyére.

- Mi van ha szellem tette? És ha itt van Roxy? Úr isten, ez nagyon ijesztő - szólalt meg ismét a szőkeség.

- Igen itt vagyok! - csápoltam előttük, de hiába.

- Niall fejezd be! Harry előtt nehogy említeni merd! Nem látod így is mennyire ki van szerencsétlen? Az kéne még, hogy hülyeségekkel tömd a fejét.

Niall beleegyezően bólintott, majd leültek Harry mellé az ágyra. Én még mindig nem tudtam felfogni, hogyan voltam erre képes, sőt abban sem voltam biztos, hogy én csináltam-e egyáltalán. De én álltam ott csak, senki más, sőt mintha éreztem volna valamit mikor leesett, de csak egy pillanatra.

- Szerinted Roxy boldog most ahol van? - törte meg a csendet az ír fiú.

- Biztos vagyok benne. De sokkal boldogabb lenne Harry mellett - csuklott el Louis hangja.

- Mi lesz Harryvel? Soha nem láttam még így, mi lesz ha kárt tesz magában? Mi lesz ha Ő is... - harapta el a végét.

- Ne is gondolj ilyenekre, semmi baj nem lesz, itt vagyunk mellette segítünk neki. Bár az igaz, hogy én sem láttam ilyennek soha, nagyon szerette ezt a lányt. Annyira szerették egymást, kis idő alatt sok mindent megéltek, és vége lett. Nem lennék Harry helyében.

Keserű mosollyal hallgattam a beszélgetésüket, nagyon jól látták, szerettük egymást, sőt össze is házasodtunk amiről ők nem is tudnak. Bárcsak tudhatnák, bárcsak örömmel újságolhattuk volna nekik a műtét után.

- Elég lesz az egy hónap szünet Harrynek? Vissza kell menni turnézni, de kitudja milyen állapotban lesz - szólalt meg ismét Niall.

- Nem tudom, de bízzunk benne. Mellette kell lennünk, hogy ne egyedül kelljen a gyásszal megküzdenie, Harry nélkül nem léphetünk fel, sőt mindenki nevében mondhatom, hogy a csapat is feloszlana ha ezt nem tudja feldolgozni. És sajnos félek tőle, hogy Roxy halálával nem lesz ugyanaz az ember.... Miért mentél el Roxy? - suttogta maga elé Louis.

- Hidd el, soha nem hagytalak volna titeket itt, főleg nem Harryt. De itt vagyok veletek, még ha nem is vesztek észre - beszéltem nekik.

- Nekem is hiányzik - ölelte át Niall Louist.

A két fiú hamarosan aludni tért, mind a ketten Harry szobájában maradtak, Niall a földön húzta meg magát egy takaró társaságában, Louis Harry mellett aludt el. Egész éjjel figyeltem őket, más dolgom sem volt. Engem is hasonló gondolatok foglalkoztattak, mint amit a fiúkat is. Mi lesz ha Harry nem tér vissza 1 hónap múlva? Mi lesz a csapattal? Dühös lettem magamra, minden miattam van. Ha nem kerülök az életükbe, nem kellene szenvedniük. Néha arra gondolok mi lett volna, ha nem keresem fel Liamet, mennyivel könnyebb lenne nekik most, nem tudnák, hogy meghaltam, sőt azt sem, hogy valaha léteztem. Azt hiszem ezt kívánnám ha lehetne, de egyből bűntudatom támad, én nagyon szerettem őket, nem bánom, hogy megismertem őket. Legcsodálatosabb hónapokat tudhatom magam mögött annak ellenére, hogy tele volt rosszal is.

*
Reggel Louis reggelivel ébresztette Niallt és Harryt. De Harry ahelyett, hogy evett volna kifutott a fürdőbe és öklendezni kezdett. Percek múlva visszajött és értetlenül nézett a fiúkra.

- Ti mit kerestek itt? Húzzatok el!

- Mi csak segíteni akarunk - szólt halkan Niall.

- Harry ne csináld, nem lehetsz egyedül. Féltünk téged! - fogta meg barátja vállát Louis.

- Nem kell félteni - lépett hátra kettőt. - Boldogulok magamtól is. Nem kérek a sajnálatotokból! Egyedül akarok lenni, fogjátok fel!

- De...
- Menjetek, majd hívlak titeket!

Louis és Niall, értetlenül vánszorogtak ki a szobából, nem értették Harry reakcióját, úgy ahogy én sem. Ettől féltem. Nem akartam, hogy magába fojtsa a bánatát, nem szabad egyedül maradnia.
Miután elküldte barátait, visszazuhant az ágyba, mellé ültem és ismét hozzá szóltam, de Ő csak meredt a plafonra.

- Harry, ne tedd magaddal ezt kérlek! - megsimogattam az arcát, erre Ő odakapta a kezeit, és Ő is végig simogatta ugyanúgy.

Azt hittem érezte, de nem szólalt meg, elvette a képet az éjjeli szekrényről és nézni kezdte, ujjaival engem rajzolt körbe.

- Annyira hiányzol Roxy, képzeld veled álmodtam - beszélt a képhez. - Álmomban velem voltál, az esküvőnk játszódott le újra. Akkor még olyan boldogok voltunk  - mondta halkan, én csak gyengéden elmosolyodtam, mégis annyira fájt, hogy nekem beszél, de szinte tudtam, hogy nem hiszi el, hogy hallom. - Nem tudom mi lesz velem ezután, állandóan csak te jársz az eszemben, a lelkem kiszakad a helyéről annyira fáj, hogy nem vagy mellettem. De azt hiszem valami segíthet, hogy ez elmúljon, nem sokára együtt leszünk, ne félj.Utánad megyek.

- Mi? Harry! Ezt nem teheted! - ordítottam neki.

Idegességemben fel-alá járkáltam a szobában, Ő készülődni kezdett, valahova menni akart. Megakartam állítani mindenképpen, nem tudtam mit tervez. Az ajtóhoz siettem, gondoltam hátha betudom csapni. De akárhányszor próbálkoztam a kezeim nem tudtak semmit sem tenni. Kétségbe estem, nem teheti magával ezt Harry, nem ölheti meg magát miattam, neki élnie kell.
Egyre közeledett az ajtó felé, még erősebben koncentráltam , hogy megérinthessem az ajtót, de nem sikerült. Könnyedén átlépett rajtam és ment előre. Végig mellette siettem, próbáltam az útjába állni, de mindig áthatolt láthatatlan testemen.

- Kérlek Harry ne csináld! Ígérem találkozunk még egyszer, de még nem most! Rád itt van szükség! - hadartam fülébe szüntelenül.

A bejárati ajtónál járt mikor kezét próbáltam visszahúzni,olyan elkeserítő volt minden egyes próbálkozásom. De Ő tört előre, semmi nem érdekelte, féltettem, nem akartam, hogy bármi kárt is tegyen magában. Megőrült, beleőrült abba, hogy elveszített engem.
Zsebéből kirángatta a kocsi kulcsot, én még mindig a sarkában loholtam, ismét féltő kiáltások hagyták el ajkaimat.

- Kérlek Harry ne tedd!

Ő megfordult felém, és kíváncsian vizsgálta a helyet ott ahol álltam.








34 megjegyzés:

  1. Minden egyes sor végig sírtam a tesómmal együtt. Vajon mit akar tenni Harry? Hoz hamar a kövit!!!! :) Puszi: Emily&Becky

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ketten olvassátok? De jó nekem. :) Holnap lesz új rész ;)
      xx

      Törlés
  2. Nagyon jó lett.
    Harry.:/ húúúha de nehéz belegondolni hogy mit fog tenni magával.:S
    siess a kövivel.:)
    És jelentkeznék a versenyre.:)

    VálaszTörlés
  3. Megint sírtam:(( Nem mellesleg nagyon nagyon jó lett!:) <3

    VálaszTörlés
  4. Még mindig nem sírtam, pedig olyan nagyon éreztem...
    Olyan mintha én lennék Roxy.. nagyon jó :)
    És bízom benne hogy sikerül neki bele tanulni ebbe az egész szellemesdibe :D
    Siess nagyon :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig ideje lenne egy két könnycseppet elmorzsolnod. :D
      sietek.
      xx

      Törlés
  5. Nem tudok mit mondani. Meghallotta volna? Roxy rá fog jönni,hogy hogyan tud vele kommunikálni? Harry pedig..... Ő csak ne csináljon semmit magával. Siess a következővel!! Nagyon várom már! :) ♥

    VálaszTörlés
  6. Ne....! Mire megszeretem Harryt, magába fordul, és hülyeséget akar csinálni? Nem teheti... Kimondom, hogy kedvelem.

    Az a baj, hogy Harryvel teljesen egyetértek. Nekem ugyan nem a szerelmem halt meg, de a számomra legfontosabb ember, bár nem volt itt szellemként, hogy visszatartson a hülyeségektől. Nem, nem öltem meg magam, nem csak a szellemem ír.... De akkor tényleg ez tűnik a leglogikusabbnak, és a leggyávábbnak. Ma már tudom, miért. Ha nekiindulsz, hogy feldolgozod, bátor vagy, és erős. Remélem, ő is így tesz, én szurkolok!

    Ééés, éjjen, éjjen! Roxy tanulja a szellemkedést! :-D

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj de jó, én azt akarom, hogy szeresd, úgy ahogy én :D
      Már elmondtam mi forgott bennem mikor olvastam a komidat... :(
      xx

      Törlés
  7. NEEEEE!! ne ölje meg magáát!!! wááááá!! <3 imádom <3 <3

    VálaszTörlés
  8. Neeeem! Harry nem teheti ezt! Nem ölheti meg magát!!! Remélem Roxy valahogy tud majd vele kommunikálni vagy legalábbis jeleket küldeni neki, hogy vele van!!!
    Imádom már most a második évadot is és közben sajnálom, hogy a Love and Death blogodat bezárod! :( Szerettem azt is!!!
    xx, -diush-

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, örülök, hogy tetszik a második évad is :) Én is sajnálom, hogy bezártam a másik blogot, de ezt kívánta meg ez a blog. :)
      xx

      Törlés
  9. Basszus.. Miez már? meg akarja ölni magát?? Nagyon sírtam!!!!! Dee a végén már észre vette. Remélem kijózanodik a kicsi Hazza.:@ IMÁDOM!<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Igen, Harry most kilátástalannak gondolja a helyzetét... :)
      xx <3

      Törlés
  10. Ó, de büszke voltam rád, ahogy a soraidat olvastam! Szerinted nem lett jó, de én úgy látom elindultál egy úton, ami épp a megfelelő út.

    Szegény Roxyt azonnal beledobtad a mély vízbe, még meg sem tapasztalhatja természetfeletti képességeit, azonnal szegény Harry után kell futkosnia. Ami persze sokkal nehezebb dolog, amíg nem tud érvényesülni szellemként. Ez bonyodalmakat okoz, és ettől nagyon izgi lesz!!

    Nagyon tetszett, "-Mi van ha szellem tette? És ha itt van Roxy? Úr isten, ez nagyon ijesztő - szólalt meg ismét a szőkeség." - már maga a hangulat is, és az, hogy így támogatják őt. az meg, hogy Niall az az elvont, aki egyből szellemre gondol...:DD Nevetnem kellett, ez nagyon aranyos:D és végre Roxy fizikailag is érintkezett egy tárggyal, ami jó jel.

    Talán Harry már kezdi érezni, vagy néha hallani egy-egy kiáltását, vagy valamit. Nem lenne ritkaság, de azért remélem nem sietik el ezt a dolgot. Most nem akarok erről bővebben írni, mert még gyagyásnak hisznek, na mindegy.

    Egyébként pedig nagyon szomorú volt a rész, és olyan fekete-fehér hangulatú, tudod. Egy szomorú jelenet egy szomorú filmben, amit fekete-fehérnek csinálnak meg. Bár azt hiszem nekem ma Louis nem volt túl szimpatikus:D Ő hitetlen...
    ~xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Igen próbálkoztam, bár szerintem közel sem volt olyan jó mint kellett volna.
      Niallt úgy képzelem el, hogy Ő elhiszi a szellemek létezését, és olyan kis félősnek néz ki, viszont karjaiba vesz akkor is ha majd befosik :D Na ezt jól megírtam :D
      Köszi a komit.
      xx

      Törlés
    2. huha de jo:))))

      Törlés
  11. Nagyon jó rész, de remélem Harry nem fog semmi hülyeséget csinálni magával.

    VálaszTörlés
  12. Anyám anyám anyám....
    Hamar köviiiiit
    nem bíroooooom
    xxx Claire

    VálaszTörlés
  13. úúúú nagyon jóó.:3 kövit gyorsan.:DD

    VálaszTörlés
  14. Jaaaaaaj nagyon remélem Harry nem csinál semmi hülyeséget! Megint megkönnyeztem, hisz olyan rossz lehet szegény Roxynak "láthatatlan" ként. :(
    Siess nagyon a kövivel! :)xx

    VálaszTörlés
  15. Imádom és már megint sírok!!!;( istenem....minden résznél sírnom kell??!♥

    VálaszTörlés