2013. augusztus 1., csütörtök

1.Rész -A temetés-

Sziasztok, meghoztam nektek az első részt, remélem elnyeri a tetszéseteket, bevallom sírtam közben, és többször meg kellett állnom. Jó ha tudjátok én mindenen sírok szóval ez nem meglepő. :D Remélem tetszeni fog nektek, és hagytok nekem kommentet vagy pipát. Számítok rátok. :)


Mi nem válunk el, csak te előre mentél.

  Mikor még éltem, mindig arra gondoltam, mennyivel jobb lesz nekem ha meghalok. Nem lesz több szenvedés, boldogan nézhetem majd a szeretteim életét. De  bánatomra ez nem így történt. A Földön ragadtam teljesen önszántamból, eszem ágában sincs itt hagyni Harryt. Ha ehhez az kell, hogy szenvedek, megéri. Miatta maradtam itt, mert szeretem. Ha mosolyogni látom, az én szívem is mosolyogni fog, ha bánatos lesz én is az leszek. Nem fontosabb nála senki sem, ha mellette lehetek, nekem már ez boldogság. Imádom mindenét, tudom, hogy a kezdet nagyon nehéz lesz nekem is és neki is, de itt vagyok, és amiben segíteni tudok neki segítek. Nem kapok majd viszonzást semmiért, de nem érdekel, az én szerelmem önzetlen.

3 napja hagytam el az élők sorát, ma van a temetésem. Ma vesznek tőlem búcsút azok, akik számomra is fontosak voltak. Tudom nem lesz könnyű, de ott kell lennem.
Az elmúlt napokban nem mozdultam Harry mellől, szegény nagyon rosszul van. Senkit nem fogadott, senkinek nem nyitotta ki az ajtót. Egyedül én voltam vele, de engem nem látott. Nem evett, nem ivott, szenvedtem ettől a látványtól, fájt azt látni, hogy miattam van ilyen állapotban. Nem tehetek érte semmit, segítenék neki ha tudnék, de nem tehetem. Hiába próbáltam Őt megérinteni nem érezte, hiába feküdtem mellé, hiába próbáltam megcsókolni, nem érezte, úgy ahogy én sem. Utálom a láthatatlanságot, nem lát, nem érez, a legrosszabb kombináció.
Éppen fekete öltönyét vette fel mikor újra megpróbáltam vele kommunikálni. Háta mögé léptem majd a fülébe suttogtam, hasztalanul.

- Harry, ne aggódj miattam, itt vagyok melletted, nem lesz semmi baj. Túl leszel ezen is, mint mindenen. Kérlek ne szomorkodj.

 Utolsó mondatomnál felém fordult, és átlépett rajtam. Ijedten fogdostam meg magam, vagy inkább elkeseredetten. Itt vagyok vele, de hiába. Ez csak nekem okoz némi örömet, már ha ezt annak lehet nevezni. De még mindig azt mondom, inkább legyek úgy mellette, mint hogy nem lát, mintsem soha többé nem láthatom Őt. Szenvedek, érte megéri.
Belenéztem az előttem lévő tükörbe, de nem láttam magam, mindig megvisel a felismerés ha rájövök, ez tényleg a valóság, ezt már nem lehet megváltoztatni.
Nem értek egy dolgot, én miért nem jelenhetek meg neki? Miért nem érez engem? A hülye dokumentum filmekben azt mondják, léteznek szellemek, és látni, érezni is lehet Őket..engem miért nem tud?
Bánatosan ültem le Harry mellé, szomorú arcán egy könnycsepp gördült le, majd egy hirtelen mozdulattal le is törölte azt. Akárhányszor sír, megszakad a szívem miatta, remélem egyszer túl tud rajtam lépni, és boldog lesz.

*
A temető tele volt számomra ismeretlen emberekkel, csak az első sorokban lévőket tudtam beazonosítani kik is voltak. A banda tagjai, Liam, a szüleim, a nagyapám akit már hónapok óta nem láttam és Harry.
Próbáltam úgy az első sorokba sétálni, hogy ne haladjon át rajtam senki, addig sem éreztem azt, hogy nem látnak. De hiába próbáltam ezt gondolni, mégis csak az én temetésemen voltunk nem másén. Újra körbenéztem a családomon, barátaimon, égett mindenem annyira fájt a látvány, bárcsak egy suhintással eltüntethetném a fájdalmaikat, bárcsak ne kellett volna eltemetniük.
Tudtam, hogy nem csak Harry szenved a halálomtól, ott volt Liam aki felnyitotta a szemem mikor találkoztunk, nagyon szerettem Őt, Ő volt a világ legjobb testvére, tudom, hogy csak hónapokat voltunk együtt, mégis biztos vagyok benne, hogy neki van a legnagyobb szíve a világon. Mindenki belefér, ezért is ilyen szomorú most, Hannah után engem is elveszített, egy darab a lelkéből neki is kiszakadt.

Középen a koporsóm kapott helyet, nyitott volt, féltem közelebbről is megnézni magam. Ott feküdt az a test ami érinthette Harryt, utolsó csókja még mindig ajkaimon pihent. Minden ami a fadobozban volt az enyészeté lesz, minden érintés ami a zsigereimig hatolt az a test raktározta el. Minden ami kézzel fogható belőlem ott volt.
Közelebb lépkedtem a fehér díszes koporsóhoz, megpillantottam vállaimon pihenő hajamat, a torkomban a gombóc nőni kezdett, nincs rá kifejezés mit éreztem mikor ránéztem élettelen fakó arcomra. Nem ismertem magamra, nem az voltam akire emlékeztem. Percekig csak néztem magamat, közben a pap is befejezte búcsúztató szövegét. Az emberek mind felálltak, és rózsával a kezükben közeledtek felém. Nem tudtam kikerülni őket, mind áthatoltak rajtam, kétségbeestem. Úgy éreztem magam mint egy sarokba szorított őzike, a láthatatlanság nagyon fáj, és ezt megtapasztaltam.

- Hé itt vagyok! Nem mentem el, ne nézzetek át rajtam! - ordítottam kétségbeesetten.

Lerogytam a földre, és sírtam. Igen sírtam. Nem tudtam hogyan, de voltak könnyeim, éreztem minden egyes könnycseppet ami legördült az arcomon. A fájdalom még jobban feszítette a mellkasomat, főleg akkor mikor a családom került sorra, hogy utoljára megnézzenek. Liam megsimogatta az arcom, és egy rózsaszálat helyezett a testemre. Soha nem éreztem még ilyet mint amit akkor, egyszerre sajnáltam a családom, és magamat. Tényleg vége volt, ezután soha többé nem látnak.
Harry volt az utolsó, ajkaiba harapott úgy sétált oda hozzám, felálltam és próbáltam minél közelebb menni hozzá, hátha érzi, hogy vele vagyok. De ismét hasztalan volt. Megtámaszkodott a koporsó szélében, és hosszan nézte az arcomat, nem pislogott, majd mikor lesütötte szemeit, két hatalmas könnycsepp szántotta végig tökéletes arcát.

- Szeretlek - suttogta.

- Én is, mindennél jobban. Itt vagyok - szipogtam a fülébe.

 Próbáltam volna karjaimmal átölelni, de ismét kudarcot vallottam, teste elnyelte a kezeimet, majd sarkon fordult és elviharzott a családom után. Egyedül maradtam a testemmel, néztem, az üresség egyre csak nőtt és nőtt. Arra eszméltem fel, hogy 4 ember vett engem körül és lezárták a koporsó tetejét.

- Milyen szép volt - dörmögte az egyik.

- A halál már csak ilyen, nem válogat - mondta a másik érzelem mentesen.

Mellbe csapott ez a mondat, igaza van, nem válogat. Elragadta Monát, Hannah-t, az édesanyámat. Azokat az embereket akik valamit is jelentettek nekem. Fiatalok voltak még, annyi minden állt volna előttük. Nem adatott meg nekik a boldog élet valaki oldalán, úgy ahogy nekem sem, csak egy pár hónapra. De én így is boldognak érzem magam. Egy olyan fiú szerelme lehetett az enyém aki teljes szívéből szeretett, nem kételkedem az érzelmeiben. Ő az én másik felem, várom már azt a napot mikor újra találkozunk, azt hiszem az lesz életem legszebb napja, az esküvőnkön kívül, azt semmi nem múlhatja fölül.
Mire újra a távolba meredtem, mindenki eltűnt, egyedül a sírásók voltak mellettem, hallottam koppanni az első föld kupacot. Mintha hátba vertek volna. Futottam, csak elakartam tűnni onnan.
Egy jó oldala van a szellem létnek, nem fáradok el, sokkal gyorsabb is lettem, sőt néha azt vettem észre, hogy pillanatok alatt megtettem több száz métert. Éreztem, hogyha ezt gyakorlom, akár futnom sem kell, csak egyszerűen arra gondolni ahova akarok menni, és ott leszek.
Percek múlva megálltam, és gyalogolni kezdtem, egy kicsit egyedül akartam lenni, sétáltam az emberek között, úgy mikor még éltem. Akkor sem vettek észre most sem, és azt az érzetet keltette bennem, hogy élek, még ha csak egy pillanatra is, de jó érzés volt.

*
Megérkeztem Liam házához, rengeteg autó parkolt előtte. A halotti toromat ülték, újra elkapott a fájdalmas érzés. Gyorsan átvágtam a nappalin, Harryt kerestem, de nem találtam, egy beszélgetésből elkaptam, hogy a szobámban van. Liam éppen akkor adta át neki a búcsú levelemet. Testvérem szemeit törölgette, majd lesietett a lépcsőn. Áthatoltam az ajtón, és ott állt megtörten Harry. Leült az ágyra, széthatotta a levelet és olvasni kezdte.
 
Arca eltorzult a fájdalomtól. Tudtam éppen melyik sorokat olvassa, kívülről fújtam a levelet, százszor elolvastam mielőtt Liamnek adtam oda még napokkal ezelőtt. Azt akartam, hogy legyen valami tőlem neki, szerettem volna, ha segít neki túl lépni, leírtam benne mindent amit köszönök neki. Bár amit velem tett nem lehet elégszer megköszönni. Megtanított szeretni, és ezért mindig hálás leszek neki.
Befejezte az olvasást, előre meredt és beszélni kezdett hozzám, bárcsak tudná, hogy mellette vagyok.

- Köszönöm neked Roxy! Ha most hallasz tudd, hogy mindig a szívemben leszel, remélem tényleg létezik a mennyország és újra megpillanthatom gyönyörű szép mosolyod ami bearanyozta az életem. Újra csókolni akarom puha ajkaid, ha kell várok rá évtizedeket míg én is odakerülök ahol most te vagy. Egész életem várakozással fog telni, mert tudom hogy vársz rám és szeretsz. Szeretlek örökkön örökké.

- Én is Harry, én is - suttogtam, közelebb léptem hozzá, ajkaimat az övére helyeztem, nem érezte, nekem mégis olyan gyönyörű volt az a pillanat, mert tudtam, hogy vár rám, úgy ahogy én is.

32 megjegyzés:

  1. Nagyon ó lett,mint mindig! Imádom ezt a blogot. Nagyon várom a következő részt! Kíváncsi vagyok,hogy Harry hogyan lép túl a gyászon. Remélem minden rendben lesz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen, szép lassan minden kiderül :)
      xx

      Törlés
  2. Válaszok
    1. :( ez volt a célom, szóval egy kicsit örülök neki ;)
      xx

      Törlés
  3. Igazad volt, tényéeg nagyon érzelem teli rész lett.

    Ugyan én nem sírtam, de tényleg nagyon tetszett.
    Ahogy leírtad, hogy nézi a saját testét, szerintem az volt a legjobb. Tetszett, ahogy látta magát, és ahogy lekezelte. Szóval így működik ez a szellemes izé? Rágondolsz, és ott vagy? :-D

    Harryt nagyon megviseli ez az egész, és félek, hogy valami hülyeséget csinál, most, hogy éppen kezdem megszeretni. Féltem.

    Tetszik ez a nincs test dolog, különösen fájdalmas, hogy mindenki átlépi, nem látják. Tényleg, akkor minek a szellemes sztorik??

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm.
      Próbáltam úgy leírni a dolgokat, hogy az egy kicsit valóságosabb legyen, már amennyire lehet egy ilyen helyzet valóságos.
      Annyit elárulok Harry "felépülése" nem lesz éppen zökkenőmentes. :/
      xx

      Törlés
  4. Megint elsírtam magam. Annyira sajnálom szegény Roxyt meg Harryt is. Siess a kövivel, nagyon kíváncsi vagyok rá.

    VálaszTörlés
  5. Drágám:)) Nem tudom, hogy ezeket te hogy tudod ilyen jól meg írni de nem kérdeződködök!! AZONNAL 2. részt!!!! Esztikee voltam:PP

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, hidd el nem akkora szám amit csinálok, de nagyon jól esnek a szavaid :) Köszönöm.
      xx

      Törlés
  6. Ó Szilvi,drága,drága Szilvi.Mondtam én hogy az imádom gomb nagy betűkkel kellett vna.
    Hamar kövit.
    Megint megsirattál
    Fantörpikus rész.Újra.
    xxx Claire

    VálaszTörlés
  7. hát én elbőgtem magamat ... gyönyörű :)

    VálaszTörlés
  8. úristen...csak most láttam, hogy van 2. évad... sírás :((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen van második, megszavazták az olvasók :)
      xx

      Törlés
  9. Nagyon ügyes vagy! :) Nagyon megható rész volt, de én nem tudok sírni :/
    És ezért nem te vagy a hibás, hanem én, mert nagyon szuperül kivitelezted, amit ki akartál fejezni.
    Kíváncsi vagyok mit hozol még ki belőle! :D
    Siess :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, hát nagyon sajnálom, hogy nem sírtál, remélem azért egyszer majd megtudlak siratni :(
      xx

      Törlés
  10. Szia!:) Bocsi h csak most komizok de sikerult elerned h egy-ket nap alatt elolvassam a blogod!:) Bevallom csomo reszen zokogtam de koszonom neked h letre hoztad ezt a blogot!<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon aranyos vagy köszönöm, és üdvözöllek az olvasóim között :)
      xx

      Törlés
  11. uristen most talaltam ra a blogodra de mar vegig olvastam es majdnem vegig bőgtem. Hogy lehet ilyen jol irni? csodállak ezért. Eddig ket blognal tudtak a szivembe markolni es ebbol ez az egyik. Siess a következővel nagyon várom:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj nagyon édes vagy, köszönöm :)
      Sietek ahogy tudok :)
      xx

      Törlés
  12. Nagyon szomorú, és egyben gyönyörű . Én zokogtam.

    VálaszTörlés
  13. Leírhatatlanul gyönyörű. Megkönnyeztem az elejétől a végéig. Teljesen átéltem:) Nagyon örülök hogy a történet tovább folytatódik, mert imádom:)))

    VálaszTörlés
  14. Megpróbálok értelmeset hozzáfűzni... Remélem Harry nem okoz csalódást, és beleőrül a gyászba. az a minimum, ha az érzései valóságosak voltak.

    Roxy szerintem túl lazán veszi a szerepét a színfalak mögött. Maga a történet elég szomorú, de Roxy nem éli bele magát kellőképpen, hiszen ő most a halott. Nem az az egyetlen problémája jelenleg, hogy hiányzik a családjának. Viszont annak nagyon örülök, hogy nem csak Harryre gondol. A helyében én biztos csak "rá" gondolnék. A család eszembe se jutna. Önző vagyok, tudom.

    Azt hiszem ezzel a történettel most kicsit kiléptél a megszokott közegedből, de nekem ez tetszik. Szeretem az ilyen őrült szellemes sztorikat. Kicsit közelebb van hozzám, mint egy átlagos "romantikus történet", és imádom!

    Mikor arra gondolok, hogy Roxy szellem, és ugye ők most együtt vannak, mégis külön. Á. Mindkettővel együtt tudok érezni. Roxy, aki semmit sem tud kezdeni magával, lényegében csak úgy van. Mintha a pokol tüzén égne... hiszen látja a szeretteit, akik miatta szenvednek, és nem tehet semmit. De Harry szemszögéből is látom az egészet, aki űrt érez, hiányolja, pedig ha sejtené, hogy néha mellette áll és még hozzá is ér!? Igazi lehetetlen kapcsolat alakult ki közöttük. Roxy helyében mindenképpen megoldás után kutatnék, amivel felhívom magamra a figyelmét (gondolom ő is ezt teszi majd). Vagy amilyen önző vagyok, megölném, hogy ő is szellem legyen. Ki tudja:DD (na jó, ez csak vicc) - [vagy mégsem?] - //de az//

    Már alig várom, mi lesz Harryvel, Liammel... és Roxy miket fog majd tenni. Keresi-e a megoldásokat.. Hiszen ő most "természet feletti" lény. Azt hiszem találhat valami megoldást. Remélem talál, és remélem nem túl hamar. Küzdjön meg érte!:D
    ~xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az ultrahosszú kommentet :D És próbálok belőle ötletet meríteni, igen én is tudom, hogy kicsit több szellemes dolgot kell belevinnem, de ígérem összeszedem magam :D
      xx

      Törlés
  15. Miért kell mindig megsiratnod??;( gyönyörü!! Gratulálok!!:*

    VálaszTörlés