Epilógus

 Sziasztok VILÁG LEGJOBB OLVASÓI. Elérkeztünk az epilógushoz, nagyon hiányozni fog nekem ez a történet. Nagyon a szívemhez nőtt, úgy mint nektek is, ahogy a kommentekből kiderült. És ennek nagyon örülök. Mikor elkezdtem ezt a blogot fogalmam nem volt, hogy 119 rendszeres olvasóval fogom befejezni. Egy kicsit büszke is vagyok emiatt magamra (de csak egy kicsit). Rengeteg kommentet kaptam tőletek amit szívből köszönök. Összesen 1008 kommentet kreáltunk, ennek persze enyém a fele. :D A 68000 kattintást is nektek köszönhetem. Sőt nem egy versenyen dobogós helyen végeztem, az egyikben a Ti segítségetekkel lettem az 1. 

Visszatérve a történethez, nagyon sajnálom, hogy ennyien sírtatok, viszont örülök is neki, mert ez volt az eredeti célom, olyan történetet átadni nektek, ami megérint. Egy olyan sztorit találtam ki amit már az elején tudtam, hogy nem happy end-del fog végződni. Remélem mindenki eltudta fogadni a végeredményt, de fogadjátok el, az élet nem fenékig tejfel, és ezt ezzel a bloggal szerettem volna bemutatni. Tudom voltak benne eltúlzott részek, de remélem élveztétek és sokaknak örömet okoztam mikor olvastátok. Nekem az lenne a legnagyobb boldogság, ha egyszer 1 év múlva ideírnátok nekem, hogy újra elolvastátok, azt hiszem ez mindennél többet érne nekem. De nem dumálok tovább, olvassátok az epilógust, és nézzétek meg a búcsú videót a linkre kattintva, valamiért nem teszi közzé videó formájában, kommentelni ne felejtsetek el. Imádlak titeket. (A KVÍZ JÁTÉK KÉRDÉSEIT HOLNAP HOZOM)

A temetése után senkivel nem akartam beszélni, felrohantam a szobájába, egyedül akartam lenni. Magamra zártam az ajtót, alig láttam a könnyeimtől, nem tudtam felfogni hogy nincs többé velem. Nem láthatom gyönyörű barna szemeit. Soha többé nem mosolyog rám. Puha ajkai nem érintik az enyémet. Minden egyes gondolat még jobban kínzott engem, nem tudom mit kezdek ezután magammal. Beleőrülök a fájdalomba, nem bírom ki az elvesztését. Fel-alá járkáltam a sötét szobában több kilométert megtehettem már mikor Liam kopogtatott.

- Hagyj most kérlek! - szóltam halkan.

- Kérlek Harry, van itt számodra valami Roxytól.

Abban a pillanatban már ki is nyitottam az ajtót. Minden ami Roxytól van aranyat ér.

- Tessék, ezt Roxy adta ide, hogy adjam oda neked a temetése után - barna szemeiből könnycseppek vándoroltak, annyira hasonlított Roxy szemeihez, könnyeim utat törtek és a kövér cseppek a földre koppantak.

Észbe kaptam és elvettem tőle a kis borítékot. Megköszöntem és újra Roxy szobájába zárkóztam. Kezemben tartottam azt a levelet amit Roxy írt számomra. Talán ezzel a pár sorral akart tőlem elbúcsúzni. Ahogy néztem szép gyöngybetűivel írott nevemet, a szívemben az üresség és a fájdalom még jobban nőni kezdett, azt éreztem az a lyuk elnyel engem, néha azt kívántam bárcsak így lenne. Annyira hiányzik. Újabb könnycsepp hagyta el a szemeimet, amit gyorsan letöröltem. Szét hajtottam a levelet és olvasni kezdtem.

Kedves Harry!
Remélem mikor ezt olvasod kicsit lenyugodtál, és elfogadtad, hogy nem vagyok többé.
Ezeket a sorokat remegő kézzel írom, csak reménykedni tudok benne hogy soha nem fogod elolvasni, és Liam a műtét után nevetve fogja széttépni. De ha mégis olvasod, az nem jelent jót, már nem lehetek veled, azzal az emberrel akit a világon mindenkinél jobban szerettem. A szívem feladta a harcot,  de tudd a lelkem mindig szeretni fog téged, akkor is mikor már nem leszek melletted.
Hidd el én lennék a legboldogabb ha ez az egész nem így történik. De sajnos a sors közbe szólt, ez ellen nem tehettünk.
Emlékszel az első csókunkra? Elég viccesre sikeredett, de hidd el az volt életem első igazi szerelmes csókja, már akkor tudtam hogy összetartozunk. Minden egyes alkalommal mikor megláttalak a szívem gyorsabban vert, néha attól féltem hogy meghallod. Csókod íze olyan volt számomra mint a legédesebb méz, imádtam ahogy téged is minden apró hibáddal. Mosolyod minden pillanata felért a Mennyekkel. Számomra mindig is te voltál az igazi. Kérlek bocsásd meg nekem a hülyeségeimet, soha nem akartalak megbántani.
Köszönöm a szerelmed, köszönöm azt hogy mellettem voltál mikor minden reményem szertefoszlott. Te adtál erőt hogy kitartsak az utolsó heteimben. Te adtál hitet a gyógyuláshoz. Te voltál az az ember akit feltétel nélkül szerettem, mindenemet odaadtam volna hogy boldog légy, sőt most is mindent megtennék, hogy ne legyen fájdalmas számodra az, hogy elveszítettél. Bocsáss meg nekem, hogy fájdalmat okoztam, soha nem akartam.
Annyi mindenen mentünk keresztül, nem így kellett volna véget érjen. Annyira sajnálom, hogy most szenvedsz miattam.
Az árvaházban töltött évek fájdalmasak voltak és megkeményítették a szívem. Te voltál az az ember aki feltudta olvasztani fagyos szívem, és ezt is nagyon köszönöm neked. Köszönöm a kitartásod, köszönöm, hogy veled lehettem. Köszönöm, hogy a feleséged lehettem. De kérlek kezdj új életet, és légy nagyon nagyon boldog. Én várok majd rád sok-sok év múlva. Odafentről már Monával és Hannah-val figyelünk téged és a családomat. Vigyázz magadra kérlek. Mindig szeretni foglak.
Roxy 

Még az ő szavai sem tudták azt parancsolni nekem hogy elfelejtsem, ez soha nem fog menni nekem, úgy érzem. Ez a levél a fájdalmam mély gödrét még jobban szélesítette, most kezdtem felfogni igazán, hogy nincs többé. Nincs mellettem, nem fekszünk egymás mellett kéz a kézben. Ezek után csak az álmaimban láthatom őt. Annyira szeretem, nem bírom elengedni. Azt hittem végre megtaláltam azt a lányt akit igazán szerettem, mindent odaadtam volna, hogy együtt éljük le az életünket, ott ültem egyedül a szobájában, szinte éreztem az illatát a párnáján és ez még nagyobb fájdalmat okozott bennem, mert csak azt erősítette, hogy soha nem láthatom őt viszont. Abban igaza van, hogy megy tovább az élet, de elfelejteni soha nem fogom, jöhet 1000 másik lány, úgy gondolom egyiket sem fogom úgy szeretni, mert ő volt a másik felem, aki jobb emberré tett, és szívből szerettem.

- Köszönöm neked Roxy! Ha most hallasz tudd, hogy mindig a szívemben leszel, remélem tényleg létezik a mennyország és újra megpillanthatom gyönyörű szép mosolyod, ami bearanyozta az életem. Újra csókolni akarom puha ajkaid, ha kell várok rá évtizedeket 'míg én is odakerülök ahol most te vagy. Egész életem várokozással fog telni, mert tudom hogy vársz rám és szeretsz. Szeretlek örökkön örökké.

Búcsú videó.