2013. július 18., csütörtök

41.Rész -Remény-

Sziasztok, itt az utolsó ELŐTTI rész. Már most nagyon szomorú vagyok amiért vége, de még hátra van egy rész amiből minden kiderül. Remélem várjátok. Jó olvasást, kommentelni ne felejtsetek el. Megkérem azokat is akik eddig nem hagytak nyomot maguk után tegyék meg, mert 2 rész van hátra és ennyi volt. Tudnom kell mennyien voltatok ténylegesen velem.
Puszi.

A távolból hangokat hallottam, de nem bírtam kinyitni a szemeimet. Tudtam, hogy valami rossz történt, csak azt nem tudtam, hogy mi. Hallottam a nevemet, ismerős volt az a rekedtes férfi hang, de nem bírtam felfogni mi történt velem. A testem olyan volt mintha lebegett volna, könnyű voltam és szabad. Ahol éppen voltam békés volt és nyugodt. Nem gondoltam semmi rosszra, és ez jó volt a számomra. Egy idő után nem hallottam a hangokat, sőt semmit sem érzékeltem a körülöttem folyó dolgokból, de egyszer csak éreztem, ahogy valaki megfogja a kezem és hozzám szólt.

- Roxy kelj fel! Itt vagyunk, nem lesz semmi baj! - szólt aggódva Harry.

Kómásan kinyitottam a szemeimet, először a fehér falakat érzékeltem, majd a gépek csipogását, kitisztult előttem a kép, és Harry szomorú arc kifejezésével találtam szembe magam.

- Mi történt velem? - kérdeztem pillanatokkal később.

- Istenem, tényleg felkeltél, el sem hiszem! - dadogta.

Közelebb hajolt hozzám és egy lágy puszit nyomott a homlokomra. Mosolygott rám, de ez nem a boldog mosolya volt, ez egy megtört, keseredett mosoly volt.

- Mióta fekszem itt?

- 3 napja - mondta ki végül.

- Micsoda? 3 napja? Én azt hittem 10 perce, nekem ez az egész olyan gyors volt, és hihetetlen, Harry mondd el végre mi történt a reptéren, nem emlékszem semmire, kivéve arra, hogy megöleltelek.

- Összeestél a karjaimban, elvesztetted az eszméletedet, én futottam veled a mentőkhöz akik már a bejáratnál vártak minket, de mire odaértem, a szíved leállt. És...és újra élesztettek. Roxy azt hittem elveszítelek, kérlek ne csináld velem ezt többet!

Bozontos haját hasamra hajtotta gyengéden, kezeivel derekamat ölelte át, nem is sejtettem milyen fájdalmat okoztam neki azzal, ami a reptéren történt. Tudom nem az én hibám, mégis magamat vádoltam, hogy ezt végig kellett néznie. Sőt mindenkinek végig kellett akik nekem számítanak, nem ezt érdemelték volna.

Harry után Liam és apámék jöttek be a szobámba. Liam ahogy csak lehetett magához ölelt, nem sírt, azt mondta nincs miért sírnia, hiszen élek, és ez a fontos. Mégis éreztem a gyötrelmeit. Karen sírva ült le mellém, hiába mondogattam, hogy jobban vagyok, nem állt le a sírással. Most jöttem rá igazán, mennyire fontosak nekem ezek az emberek. Ők azok akik miatt érdemes élnem, miattuk kell küzdenem.

De érzem, hogy valami nincs rendben velem, az erőm már nem a régi, mintha 100 éves lennék, végtagjaimat alig bírom már mozgatni, a levegő vétel is nehézkesen megy. Féltem.

- Roxy, van egy dolog amit még nem tudsz - mondta szomorúan Harry.

- De ne ijedj meg, sikerülni fog! - vette át a szót apa.

- Mondjátok már! - szóltam türelmetlenül.

- A szíved nem bírja már sokáig, minél hamarabb donorra van szükséged. Az orvosok 2 hetet adtak a szívednek - csuklott el apa hangja.

Meghallva ezt a mondatot, mintha elvágtak volna bennem valamit, a remény apró fonalát. Azt hittem van még minimum 3 hónapom, de csak 2 hét. Tudtam, hogy nem lesz elég, nincs akkora szerencsém, hogy én kerüljek sorra.

Nyugtalanul meredtem előre, nem akartam senkinek a szemébe nézni, főleg nem Harry-ébe. Így mintha ott sem lennének szólaltam meg.

- Ez azt jelenti, hogy 2 hetem van az életemből - suttogtam.

- Dehogy, hidd el jönni fog a donor, megműtenek és minden rendben lesz. Csak ne stresszelj ezen. Kérlek! - simította meg a vállam Karen.

- Egyedül hagynátok egy kicsit! - kértem őket.

- Én itt maradok veled! - vágta rá Harry.

- Nem Harry, egyedül szeretnék maradni pár órára. Szükségem van egy kis magányra. Kérlek! - néztem rá könnyes szemekkel.

Némán bólintott, majd percek múlva már egyedül feküdtem az ágyamon. Tényleg csak 2 hét lenne az egész? 14 keserves nap, amíg várom a halálomat? Ez nem igazságos, még mindig ezt éreztem. Úgy gondolom az élet nagyon keményen elbánt velem. Másoknak megadatott egy család, nem kellet átélniük azokat amiket nekem, és most ez a betegség. Elvesztettem minden életbe vetett hitem. Feladtam.

Sírni már nem tudtam, helyette becsuktam a szemeimet, és az elmúlt hónapokon töprengtem. Újra felelevenítettem a boldog emlékeimet. Egy kicsit elakartam felejteni a közelgő halálomat.

Emlékszem Liammel való beszélgetéseinkre, azok az éjszakák amiket átnevetgéltünk voltak életem első igazi boldog pillanatai. Aztán később jött Harry, ahogy megláttam, tudtam, hogy ő más mint a többi fiú, nem is kellett sok idő, hogy bele szeressek. Hiába viselkedett úgy ahogy, tetszett. Elcsavarta a fejem. Csókjait szinte éreztem az ajkaimon, mindegyik beleégette magát a szívembe. Ha rágondolok is megremegek. Volt néhány olyan eset, mikor azt hittem itt a vég, de aztán újra egymáséi lehettünk, majd mikor minden problémánk elszállt, jött ez a betegség. De még akkor is próbáltam nem feladni, főleg akkor, mikor Harry felesége lehettem. Az volt életem legtökéletesebb napja. Szebbet nem is álmodhattam volna. De ez mind a múlté, soha többé nem lehetek boldog, nekem csak ennyi jutott. Szemeimre álom telepedett, nem gondoltam többé a sorsomra, elmenekültem az álmok világába, ahol minden olyan szép volt, egészséges voltam, és boldog.

1 hét múlva

- Roxy megjöttem! - lépett be Harry egy nagy vörös rózsa csokor kíséretében.

- Ezt nekem hoztad? Nagyon figyelmes vagy. Köszönöm.

Az elmúlt egy hétben semmi nem változott, legalábbis a donort illetően. A kedvem egy kicsit javult, de csak Harry és a családom miatt. Fontosak nekem, és a hátralévő időmet úgy akartam eltölteni velük, hogy mosolyogni láttak. Maradjak meg nekik vidáman, így emlékezzenek majd rám.

- Tudod Harry sokat gondolkoztam a kapcsolatunkon, és arra jutottam, hogy nagyon jó döntés volt téged választanom. Nagyon szeretlek. És akármi lesz is velem, remélem emlékezni fogsz erre a majdnem fél évre amit együtt töltöttünk.

- Jaj ne butáskodj, nem fogsz elmenni, hidd el jönni fog a szív!

- Ezt nem tudhatod!

- De hiszem, erősen!

- Bárcsak úgy lenne ahogyan mondod, de beletörődtem abba, hogy el kell mennem. És megbékéltem vele, mert itt voltatok nekem ti, a családom. Akik pár hónapra boldogságot hoztak az életembe. Főleg te Harry. Megváltoztattál.

Éreztem ahogy erőm egyre fogy, de próbáltam magabiztosan beszélni. Harry csak nézett gyönyörű szemeivel, majd megfogta kezeimet.

- Te voltál az a lány, aki betudta magát lopni a szívembe. Tudod Roxy, nagyon de nagyon szeretlek, senki más iránt nem éreztem még ilyen erős érzelmet. Ezért is vettelek el, nem érdekel milyen fiatalok vagyunk, de megakartam neked mindent adni ha tényleg el kell menned, persze ebben nem hiszek és nem is akarok, nekünk örökké együtt kell maradnunk! - erőltetett mosolyt az arcára.

- Ha már itt tartunk. Mi lett volna ha nemet mondok?

- Olyan nem fordulhatott volna elő. Biztos voltam az érzelmeidben. Tudtam, hogy mennyire szeretsz - mondta komolyan.

- Hülye is lettem volna visszautasítani.....téged - köhögtem el magam.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva.

- Persze csak nehezen kapok levegőt.

- Szóljak az orvosnak?

- Nem kell - mosolyodtam el.

De a következő pillanatban ismét elfogott a gyengeség, a szívem nagyokat dobbant és remegni kezdtem.

- Hívom Dr Stone-t - állt fel és sietett az ajtóhoz.

- Várj! - mondtam halkan.

- De rosszul vagy...

- Szeretlek Harry.

Ezek voltak az utolsó szavaim felé, a szemhéjaim ólom súlyúak lettek, elsötétült minden előttem, és újra távolinak tűnt minden, a hangok, a fény, minden. Testem zsibbadni kezdett, szívemet hallottam csak, az is mintha a fülemben dobogott volna. Ha tényleg meg kell halnom, nem bánom, enyém volt minden amit szerettem volna, csak egy kis ideig, de az enyémek voltak. Egy család, egy fiú szíve, a boldogság. Ha ezért ilyen rövid ideig élhettem, hát legyen. Boldogan halok meg.

Harry szemszögéből

Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam, és torkom szakadtából ordítottam, hogy valaki segítsen. Ezután mint egy lassított felvétel pörgött le előttem minden perc, amíg nem tudtam biztosan, hogy él-e még a szerelmem.

Leültem a váróban, nem engedtek be hozzá többet, közben Karen, Geoff és Liam is visszatértek az ebédből. Összetörten meséltem el mi történt a távollétükben Roxy-val. Persze nagyon kiakadt mindenki, Karen sírásba tört ki, Liam a nyakamba borult és ölelt szorosan.

- Minden rendben lesz! - mormolta a fülembe.

Dr Stone percek múlva kilépett a szobájából,  fürkésztem az arcát mi lehet Roxyval de nem olvastam le róla semmit.

- Stabilizáltuk az állapotát, de már nagyon gyenge a lányuk. Sürgősen meg kéne őt operálni, de sajnos amíg nem hívnak a donorral kapcsolatban nem tudunk mit tenni. Sajnálom.

Minden egy átkozott szíven múlik, ha kell neki adom az enyém. De sajnos ez nem lehetséges. Összenéztünk a többiekkel, majd úgy rogytam vissza a székbe mint aki rosszul van. Kezeimbe temettem az arcom és mélyen lélegeztem be a fertőtlenítőtől bűzös levegőt. Ki kellett tisztítanom a fejem, nem adhattam fel, az egyenlő lenne azzal, hogy már eltemettem Roxyt. Nem, ennek nem szabad bekövetkeznie, élni fog. Tudom.

Percek múlva újra Dr Stone-t pillantottuk meg előttünk. Azt hittük valami baj van, ismét nem tudtunk leolvasni az arcáról semmit. Már felkészültem a legrosszabbra, ehelyett egy olyan hírrel szolgált, ami eddig csak álmaimban jött elő.

- Most hívtak a Manchester-i rendelő intézetből, hogy perceken belül indítják a donor szívet kórházunkba.

Szinte végig sem hallgattuk a doktort, Liammel egymás nyakába borulva örültünk a hírnek. De az orvos félbe szakított minket.

- Azt tudniuk kell, hogy még több óra mire ideér a szív, Roxy kisasszonynak erősnek kell lennie. De tudniuk kell, mi mindent megteszünk, hogy kibírja addig.

- Köszönjük - mondtuk szinte kórusban.

Liam felhívta a többieket akik egyből útnak indultak. Velünk akartak lenni a műtét alatt. Velem szinte madarat lehetett volna fogatni annyira boldog voltam. Végre hónapok óta először jött olyan hír a betegségével kapcsolatban ami végre pozitív. Megkérdeztem egy nővért, hogy bemehetek-e hozzá, elsőnek nem akart beengedni, de addig kérleltem amíg megengedte. Benyitottam a szobába, majd egyenesen Roxy felé sétáltam, megfogtam a kezét és a fülébe súgtam a jó hírt.

- Jön a donor szív, tarts ki szerelmem! Ha ennek vége esküszöm világgá kürtölöm, hogy elvettelek feleségül. Mindenki megfogja tudni milyen boldog is vagyok. Mert te vagy a mindenem Roxy. Szeretlek!

41 megjegyzés:

  1. Wííí nagyon jó lett! Kövit gyorsan! :)

    VálaszTörlés
  2. Úr Isten, hát...körmeimet rágva olvastam végig az egészet. Talán két hete kezdtem el olvasni a blogodat, azóta folyamatos követője vagyok! Imádom ahogyan írsz,borzasztóan jól fejted ki a személyek érzéseit. Igazán kíváncsi vagyok már mi lesz a vége! ;)
    : )
    xx Patrícia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy új olvasómként köszönthetlek. :)
      xx

      Törlés
  3. Nagyon várom már a következő részt! Siess!! ♥♥ Ez persze szokás szerint szuper lett! IMÁDOM! ♥ ♥

    VálaszTörlés
  4. Ezen sírtam .... :DD ez nagyon jó, és reméljem ki fog tartani Roxy.:D megérdemli a boldogságot..

    VálaszTörlés
  5. Őszintén mondom itt bőgök:DDD csak legyen minden rendbe :) csodás történet

    VálaszTörlés
  6. istenem:) remélem rohadt nagy HAppy End lesz a vége, mert most is itt bőgök...csak jó legyen a vége...:D♥ nem akarom hogy Roxy elmenjen.:) gyorsan kövit:3♥

    VálaszTörlés
  7. ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! azistenit... egyszerűen IMÁDOM!! <33 :) :3

    VálaszTörlés
  8. Ismét sírtam!!! De van remény!! Remélem kitart Roxy ameddig kell! Csak ebben reménykedhetünk!
    Kár hogy már a végén vagyunk! :( Annyira szeretem ezt a történetet! :( No.1. számomra!!!

    xx, -diush-

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia igen talán van remény...talán nem.
      köszi :)
      xx

      Törlés
  9. Szia.:) Imádom ezt a blogot...és ezt a fejezetet olvasva szó szerint elbőgtem magam,annyira megható. .:)

    VálaszTörlés
  10. Szia :) Először öróültem,hogy felébredt Roxy,majd amikor elmondták neki,hogy csak két hete van,na az nagyon kiakasztott. De ezen még nem is "nagyon" sírtam. Viszont azon bőgtem,amikor felelevenítette a régi emlékeket,amikor éjszakánként beszélgettek Liammel,majd a megismerkedését Harry-vel. De a végére már megnyugodtam. Remélem,hogy sikerül a műtét. Az utolsó mondatok Harry-től nagyon édesek voltak. Már várom,hogy mit szól Liam ahhoz,hogy elvette Roxy-t Harry :)
    Nehéz még felfogni,hogy mindjárt vége,mert észre sem vettem,végül már az utolsó rész jön ...de egy csodás történet részese lehettem..:)
    Puszi ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez annyira jóóó rész volt, annyira cuki Harry hogy így szereti Roxyt. Várom a kövi részt csak kár hogy vége.
      Puszi xx

      Törlés
    2. Sziasztok, köszönöm a komikat. :)
      ♥♥
      xx

      Törlés
  11. Szilvi, ez nagyon-nagyon szép rész lett. Amikor elmondták Roxy-nak, hogy 2 hete van akkor már csöppet elkezdtem parázni, hogy mi van ha Sad End lesz? Elkezdtem sírni és a ajkamat harapdáltam. Viszont amikor Harry megmondta neki, hogy jön a donor akkor örültem. Én eddig még nem igazán írtam kommenteket, de az előző 4-5 fejezethez már éreztem, hogy KÖTELEZŐ, hogy megosszam mi a véleményem. Csak remélni tudom, hogy Happy End-el végződik. És hihetetlenül nehéz felfognom, hogy mindjárt vége ennek a csodás történetnek :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm, hogy írtál nekem, sokat jelent. :)
      Nem sokára kiderül minden.. :)
      xx

      Törlés
  12. Basszus, a végéhez ért. Pedig még úgy olvastam volna!! Hétfőn bukkantam rá a blogodra, azóta rendszeresen olvasom! Az utolsó részt nagyon várom!! Amúgy nagyon szépen írsz!! :-D
    Pussz x.x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia, nagyon örülök neked is, és annak is, hogy ennyire tetszik a történetem. :)
      xx

      Törlés
  13. Oh my fucking,fucking godness.
    Miért oh miért?(ace ventura hangsúly)hagyod mindig abba a legjobb részeknél?
    Hamar kövit.Ez fucking fontos.
    Love Yaa and Hipsta please
    xxx Claire

    VálaszTörlés
  14. Harry olyan aranyos... már túlzottan is.:D (amúgy megint elfelejtettem köszönni, szia!:)

    Szegény Roxy,bár tudom, hogy túl fogja élni, bibibi!:) Vagy nem, de akkoris.:D
    Nagyon jó lett a rész, és NE siess a következővel, mert akkor hamar vége lesz. Hülyéül hangzik, de komolyan mondtam.:D
    Xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Tudod, hogy túl fogja élni? :D Majd meglátjuk ;)
      Már szombaton fent lesz az utolsó rész :)
      xx

      Törlés
  15. Szia :))
    Harry annyira édes *_____*
    Hamar hozd a kövi részt :DD
    IMÁDOM :$$
    ( NE öld meg Roxy-t please)

    VálaszTörlés
  16. Nagyon nagyon nagyon nagyin szeretem ezt a blogot. Remélem happy end lesz, Roxynak időbe érkezik a szív, és nem fog meghalni. Mikorra várható a következő rész?

    VálaszTörlés
  17. Szia ez a rész is mint szokott nagyon jó lett. Csak kár hogy vége.

    VálaszTörlés
  18. áhh ezaz akkor ezek szerint happy end lesz :DD ♥♥ nagyon jó lett kár hogy vége lesz ♥ siess kövivel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, még kiderül az utolsó részen mi lesz :)
      xx♥

      Törlés
  19. Szia. Nagyon-nagyon imádom a blogodat. Rengeted 1D-s blogot olvasok, de nekem ez a kedvencem. Sajnálom, hogy vége lesz, mert tényleg nagyon imádom. Néha kicsit megsirattál, de ezt pozitívumnak vedd. ;) Siess a kövi résszel.
    Lau xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. :) Már fent is van az utolsó rész. :)
      xx

      Törlés
  20. Tudom, hogy megint elég későn, de most még menthető. Szóval. Végre egy donor, végre egy kis boldogság. Tetszettek Roxy gondolatai. Már beletörődött, de még élni akar. Végre mindene megvan... és boldog. Megkapott mindent, amiről álmodott, már csak a hátralevő időre lenne szüksége. Sajnos ezen a ponton már nem mondhatok többet. Rendes helyzetben találgatnék, de most nem teszem. Nem lehet.
    ~xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a komit, hát igen, talán van esély, talán nem :/
      xx

      Törlés