36.Rész -Van még esély-

 Sziasztok! Itt is a 36.rész :) Olvassátok és hagyjatok magatok után nyomot. :) Puszii 

Izgatottan keltem fel reggel. Harry már nem volt mellettem, a párnáján hagyott egy levelet; 

"A stúdióba kellett mennünk, délután jövünk haza. Szeretlek. H"

Elmosolyodtam az üzenetén, még mindig alig hittem el, hogy én kellek neki, olyan jó volt azt hallani, hogy szeret. De még előttem volt egy nagy lépés. El kellett mennem a kórházba. Ma reggel nagyon jól éreztem magam, mintha eddig semmi nem történt volna. De muszáj volt megtudnom mi ez az egész. Csak a stressz miatt vagyok ilyen levert és amiatt fáj a szívem?

Lezuhanyoztam, enyhén kisminkeltem magam, majd hívtam egy taxit. Amíg vártam, megreggeliztem, és kikerestem az egyik legjobb kardiológiai intézet címét.

Hamarosan megjött a taxi. Remegő térdekkel ültem be, mint aki a kivégzésére megy. Nem szeretek kórházakba menni, főleg nem akkor mikor engem vizsgálnak. Legutoljára akkor voltam, mikor a drogoktól leállt a szívem. Kezdett tudatosulni bennem az, hogy lehet amiatt történik ez velem. Lehet mindennek az oka, a majdnem egy évvel ezelőtti szív megállásom.

Végre a kórház elé értem, egyből elkapott az idegesség. Szinte hányingerem lett, annyira féltem belépni az épületbe. Egyből egy nagy recepciós pult tárult a szemeim elé. Félénken odaléptem, majd a recepciós hölgy megszólított.

- Jó reggelt kívánok. Segíthetek?

- I-igen, kivizsgálásra jöttem.

- Van időpontja?

- Nincs - erről el is feledkeztem.

- Sajnos akkor ki kell várnia a sorát. De ahogy látom, csak négyen vannak Ön előtt, az körülbelül két óra. Felírjam?

- Igen - válaszoltam röviden.

- A nevét szabad tudni?

- Persze. A nevem Roxy Atkins.

- Rendben, kérem menjen fel a második emeletre, és ott a 122-es vizsgáló előtt le tud ülni. Dr Stone fogja önt megvizsgálni.

Eleresztettem egy félénk mosolyt, megköszöntem az eligazítást, majd elindultam a 122-es vizsgáló felé. A liftben együtt utaztam egy közép korú férfival, mint utóbb kiderült ő is oda igyekezett ahova én. Ő időpontra jött, és előttem volt a sorban. Helyet foglaltam a szűk folyosón, mellettem 3 idegen ember ült, mégis hasonló problémával jöttünk ide. Különböző korosztály ült egy helyen szív problémákkal. Nem éreztem igazságosnak, hogy az egyik 60 év körüli nénivel kell együtt várakoznom a soromra. Kellemetlen volt. Félelmet keltett benne a tudat, hogy lehet nekem is komoly bajom lehet.

Már kiolvastam talán két újságot is, mire az én nevemet mondták be.

- A következő Roxy Atkins.

- Itt vagyok - intettem.

- Fáradjon beljebb - invitált be az asszisztens nő.

Amint beléptem,megcsapott az a tipikus fertőtlenítős kórház szag. Mégis olyan elegáns és barátságos volt oda bent minden. Az ablaknál állt egy kopaszodó ötvenes éveiben járó férfi. A köszönésemre megfordult és rám mosolygott kedvesen.

- Üdvözlöm..

- Roxy Atkins.

- Üdvözlöm Atkins kisasszony. Miben segíthetek?

Helyet foglaltunk, majd belekezdtem a problémámba. Elmeséltem neki a legelejétől mindent. A drogozásomat, a szív megállásomat, és a mostani és a régebbi fájdalmaimat is. Összeszűkített szemekkel nézett rám, majd felállt és elkezdte a mondandóját.

- Nos ez alapján nem tudok semmit sem mondani, teljes kivizsgálást javaslok. Először is vérvizsgálatot, majd készítünk egy EKG vizsgálatot, de szükséges egy Szív MR vizsgálatot is. Utóbbi minden rendellenességet kimutat.

Levették a kellő mennyiségű vért, majd vizsgálatra vitték, közben az orvos elvégzett rajtam egy EKG vizsgálatot, ami nem mutatott ki semmi rendellenességet.

- Ez viszont még nem jelenti azt, hogy nincs baj, az EKG csak a pillanatnyi helyzetet mutatja, jól működik a szíve, egy nagyon picit gyorsabban ver most, de ez betudható az izgulásának - magyarázta az eredményem. - Ha felkészült az MR vizsgálatra, akkor kérem vegyen le minden fém anyagot a testéről. Az eljárás nagyjából 40 percig fog tartani, egyáltalán nem fájdalmas.

Levettem a gyűrűimet és a nyakláncomat, majd felfeküdtem egy kocsira, majd az asszisztens betolt a cső szerű műszerbe. Kattogó hangok jelezték, hogy a gép bekapcsolt. Nagyon féltem milyen lesz az eredményem, Harryre és Liamre gondoltam közben, ha valami rossz, biztos nagyon kiakadnak majd ha megtudják. De próbáltam arra összpontosítani, hogy nem lesz semmi baj. Az a 40 perc olyan lassan telt, azt hittem már soha nem lesz vége, kezdett hányingerem lenni ez idő alatt.

Kiszálltam a gépből, az orvos intett, hogy üljek le. Hosszan tanulmányozta a papírjaimat amit az előbb a kezeibe adtak. Gondoltam ez nem jelenthet jót. Pánikba estem. 10 keserves perc után végre leült velem szembe és elkezdte.

- Sajnos nincs jó hírem. Az Mr vizsgálat megállapította, hogy Önnek nem megfelelően működik a szíve. Mondta, hogy korábban újra élesztették, sajnos ez nem tett jót a korábbi szív izom gyulladásának.

- Mi? De nekem nem is volt ilyen gyulladásom.

- Volt sajnos, elég észrevétlen volt, ezért sem okozott Önnek gondokat. De a külső hatás, ami ügye az újraélesztés volt, beindította a folyamatot, a szívizmai nagyon gyengék. Ráadásul szívelégtelensége is van.

- Ez mit jelent Dr Stone? - kérdeztem könnyeimmel küszködve.

- Mindenképpen donorra van szüksége, ezzel a szívvel már nem sokáig fog élni. Fel szeretné magát íratni a transzplantációs listára?

- Várjon...! - néztem magam elé. - Tényleg azt mondta, hogy megfogok halni? Biztos nem tévedtek a gépei? Ez nem lehet! - álltam fel és a hajamba túrtam idegesen.

- Kérem Atkins kisasszony üljön le, és nyugodjon meg. Ha szeretné átküldöm egy másik kollégához, hogy vizsgálja meg. De garantálni tudom, hogy ezek a gépek nem hazudnak. Sajnos ez az igazság. De nincs minden veszve, ha időben kap egy új szívet, addig élhet amíg Isten eltervezte önnek.

- Kedves Doktor Úr! A mondatában két olyan szó is volt ami nekem nem garancia. Az első a "ha", és ha nem kapok időben szívet akkor meghalok. A második "Isten", maga szerint ezt érdemlem 20 évesen? Ha szeretne engem Isten nem itt tartanék, tudja mennyi mindenen mentem keresztül? - zúdítottam a nyakába a kérdéseimet.

- Kérem nyugodjon meg! Most felírok önnek egy gyógyszert ami lassítja a szíve gyengülését, váltsa ki és naponta egyet vegyen be étkezés után. Dolgozza fel magában ezt a dolgot, vagy ha szeretné elküldhetem a kórház pszichológusához is.

- Nekem nem kell agyturkász! - emeltem fel a hangom.

- Remélem letud nyugodni a következő alkalomkor, akkor elmondok Önnek minden fontos dolgot amit ezután be kell tartania. Azt javaslom kísérje el valaki, mert egyedül nagyon nehéz az ilyet megemészteni. Higgye el, én segíteni akarok kedves Roxy, de ha nem hagyja akkor nem tudok.

- Rendben, igaza van Doktor Úr, de ezt nem tudom felfogni. Meghalhatok, ilyen fiatalon. Tudja más terveim voltak. Végre megtaláltam a családomat, és azt az embert akit mindenkinél jobban szeretek. Most jön egy ilyen betegség, és mindennek vége. Igazságtalanságnak érzem!

- Elhiszem Kisasszony, de ez ellen már nem tehetünk. Bízzon a szerencséjében, egy új szívvel is teljes életet élhet. Csak higgyen benne. 1 hét múlva délután három órakor várom. Természetesen ellátogathat egy másik specialistához is, bárcsak azt mondhatnám, hogy talán nincs igazam. De sajnos ez az igazság. Kitartást kívánok Önnek!

- Köszönöm - mondtam halkan.

Amint kiléptem a szobából, elkapott egy nagyon rossz érzés. Éreztem ahogy a halál körülöttem settenkedik. Elakarja tőlem venni az életemet. Nem tudtam, miért Én? Talán azért mert megöltem Mr Holmant? De csak az életemet akartam megkönnyíteni. Őt okoltam amiért ez történt velem, miatta kerültem ilyen állapotba, a sok idegeskedés rontott a helyzetemen. Minden miatta van!

Kiléptem az utcára, a tavaszi eső lágyan mosta arcomat, így eltakarva könnyeimet. Fájt a tudat, hogy meghalhatok. Nem éreztem igazságosnak. Nem akartam Harryt és Liamet itt hagyni, az nem lehet, hogy így érjen véget. Nem intettem le egyetlen taxit sem, helyette magányosan sétáltam az esőben. Csak az járt az eszemben, hogy talán hónapjaim vannak hátra. Ha kapok szívet talán élhetek tovább boldogan. De ha nem? Mi lesz ha nem kapok időben szívet? Egyáltalán akarom, hogy más szíve éljen bennem tovább? Bármennyire is irtóztam a gondolattól, ha nem is magamért, de a családomért mindenképpen vállalnom kell ezt.

Egy délelőtt összeomlott a világom. Ennyi volt, az a pár hét boldogságom egy szempillantás alatt összetört. Szenvedtem a halál gondolatától, de talán ami még jobban megfélemlít és idegessé tett az a közelgő vallomás volt, amit a szeretett embereknek kell adnom ha haza értem. Nem tudtam, hogy egyáltalán elmondjam-e nekik, ha nem mondom el önző leszek. Ha elmondom nekik, szenvedni fognak... megint, miattam. Mindig miattam van minden! Talán jobb is lesz ha elmegyek!