32.Rész -Hiányzik-

 Sziasztok, ez a rész egy kicsit semmilyen nem lett, de a következő részben már történnek a dolgok. Várom a kommentjeiteket. Jó olvasást. :) Most 91 feliratkozóm van remélem meglesz lassan a 100 :) Boldog lennék ha feliratkoznának még egy páran, puszi :)

Az elmúlt napokban volt időm gondolkozni. 1 hete vagyok Kanadában, azóta semmit nem hallottam a többiekről. Rettentően hiányoznak, de a legjobban Liam és Harry. Minden este úgy fekszem le, hogy Harryről ábrándozom, csókjait idézem fel. Fáj. Nagyon fáj. Hiába agyalok, nem jutottam egyezségre magammal, de úgy gondolom soha nem is fogok. Szívem szerint visszamennék, de nem lehet.  Félek, mi lesz ha visszatérek, Holman lehet már a nyomomban jár, lehet már itt van a közelemben. Őszintén szólva már nem is érdekel, csak az, hogy Harryék biztonságban legyenek. Ha kell meghalok értük, nekem kell feláldoznom magam, miattuk vállalok mindent. Azt is, hogy messze tőlük szenvedve élek egy olcsó motel szobában.

Amint leszállt a repülőm kerestem egy bank automatát, és levettem a számlámon való pénzt, szerencsém volt, hogy Liam utalgatott rá nekem néha, így egy jó pár hónapig nem kell a kaja és a szállás miatt aggódnom. Mégis mihamarabb munkát kell találnom, nem bírom a bezártságot, az még jobban tönkre tenne.

Remélem Harryék sem találnak rám a telefonomat is eldobtam még a Londoni reptéren, muszáj vennem egy másikat, szükségem lehet még rá.

Éppen az egyik étterem felé tartottam, gondoltam ideje elkezdeni az önéletrajz osztogatást, mikor tini lányok beszélgetése ütötte meg a fülemet.

-Hallottátok, hogy Harry mennyire kiakadt, hogy eltűnt a barátnője? Senki nem tudja hova ment. Állítólag Liam testvére az.

-Szegény Harry, én soha nem tennék vele ilyet, én inkább tudjátok... - nevette el a végét a második lány.

-Szerintem Harry megcsalta, lehet annyira kiakadt, hogy elmenekült tőle, kinézném Harryből - szólt egy másik.

-Jaj ne mondj ilyet, tudom, hogy azért szidod mindig mert csajozik - rázta a fejét a második.

A kapucnimat magamra húzva siettem el mellettük, nagyon megérintett a beszélgetésük. Ha tudnák, hogy itt vagyok mellettük, ha tudnák miért kellett eljönnöm. Harry nem csalt meg, nem is bántott meg. Én vagyok a bűnös, én vagyok akinek menekülnie kell.

Szedtem a lábaimat ahogy tudtam, tekintetemet végig a földnek adományoztam, így nem vettem észre, hogy előttem áll valaki, és sikeresen beleütköztem. Én a földre estem a fenekemet eléggé beütöttem és sajgott. A fiú meglepetten pillantott rám és elmosolyodott.

 

-Oh bocsi, nem láttalak.

-Te ne haragudj, csak figyelmetlen vagyok - mondtam halkan.

Egyik kezét felém nyújtotta, majd felsegített. Zavartan néztem rá, szőke rövid fürtje zselézve bámultak az ég felé, sötét kék szemei mosolyogva tekintettek rám. Kedves fiúnak tűnt, de amilyen gyorsan csak tudtam, elakartam tőle menekülni. Félve rámosolyogtam, és elindultam.

-Várj. Mi a neved? - kiáltott utánam.

-Roxy - vágtam oda.

-Én David vagyok. David Crag.

Hallottam léptei közeledését, nem sokára már mellettem sétált és nézett, ami elég zavaró volt. Nem akarok pasizni, nem lenne helyes. Ráadásul jobban szeretem Harryt annál, hogy 1 hét után lecseréljem. Ő életem szerelme és mindig az is marad.

-Hova sietsz? - kérdezte.

Furcsálltam a kérdezősködését, semmi köze nincs, hogy hova megyek, de azért válaszoltam neki.

-Munkát keresni - válaszoltam tömören.

-És milyen munkát?

-Nem mindegy? Megkérhetlek rá, hogy ne gyere utánam?

-Tényleg, mekkora hülye is vagyok, hiszen egy idegen utánad fut, kérdezősködik, kicsit ijesztő igaz?

-Igen. Nem szeretem az idegeneket.

-Pedig én tudnék neked munkát ajánlani.

-Na persze, belefutok az első emberbe és munkát ajánl nekem, szerinted elhiszem? - néztem rá.

-Hidd el, tényleg így van. Az egyik haverom most indított be egy kis büfét, úgy volt, hogy a barátnője lesz a pultos, de időközben szakítottak, és szerencsétlen haverom tartja a frontot. Gondolhatod cseppet sem ért a kiszolgáláshoz.

-Na jó tegyük fel, hogy elhiszem neked. De miért is segítenél? Nem is ismersz!

-Hmm ez jó kérdés, talán mert olyan aranyos vagy - válaszolta.

Megforgattam a szemeimet és újból elindultam, de David nem akart leszállni rólam.

-Gondold meg, kitudja mikor találnál még egy ilyen lehetőséget.

Ebben igaza volt, egy büfé nem is olyan rossz ötlet, sok ember fordul meg, legalább nem unatkozom, és nem gondolok mindig a családomra. Nem gondolok Harryre.

-Rendben, add meg a címet, délután megnézem azt a helyet. Természetesen ha találok mást akkor nem megyek.

-Oké, ahogy szeretnéd.

Egy papírra felírta nekem a címet és vigyorogva átnyújtotta. Elvettem tőle, majd útnak indultam, de fogalmam nem volt, hogy hova.

-Szívesen - kiáltotta utánam.

-Köszi - intettem.

Próbáltam vele bunkó lenni, nem akarok új emberekkel megismerkedni, legalábbis ha nem muszáj akkor nem. De ez a David biztos nem csak úgy ajánlott nekem munkát, biztos tervei vannak, de ha el is megyek a büfébe, jobb lesz ha leszáll rólam.

Órákig bolyongtam Ottawa forgalmas utcáin, betértem rengeteg étterembe és büfébe is, de azt mondták holt szezon van, menjek vissza 2 hónap múlva. Nagyon elkeseredtem, de még volt egy esélyem. Elindultam a megadott cím felé, reméltem felvesznek, nem is tudom miért aggódtam emiatt, hiszen van pénzem, nem lenne muszáj dolgoznom.

Már messziről kiszúrtam a kis bódét a buszmegálló mellett, piros teteje virított a szürke téren. Mikor odaértem, David vigyorogva tárta szét a karjait, és úgy üdvözölt mint egy régi ismerőst. Csak álltam ott mint egy fa, nem viszonoztam az ölelését, azt hittem bekattant.

-Hé Mike, itt van a lány akiről beszéltem. Mondtam, hogy eljön - kiáltott a barátjának.

-Szia amúgy.

-Ja szia. Mindjárt jön Mike, csak küszködik a mikróval, mondtam, hogy nem éppen a konyhába való.

-Áh, remek - szorítottam össze az ajkaimat.

Az a pár másodperc amit vele kellett töltenem némán, maga volt a pokol. Végig magamon éreztem a tekintetét. Idegesen a földet néztem majd elém állt Mike.

-Szia. Gondolom te vagy Roxy. Örülök, hogy itt vagy- nyújtotta felém az egyik kezét.

-Szia, igen én vagyok. Szóval felveszel? Van már tapasztalatom, majdnem két évig egy étteremben dolgoztam Londonban.

-Ó, ez nagyon jó, ha szeretnél akár most azonnal beállhatsz, nem bírom ezt csinálni. Ha jó akkor holnap hozom a szerződésed és minden legális lesz, csak add meg az adataidat.

-Oké - ráztam vele kezet.

Levettem a kabátomat és az egyik székre dobtam, Mike megmutatta mi hol van a kis helyiségben és magamra hagyott. Elég húzós lesz úgy dolgozni, hogy nekem kell egyedül vinnem a boltot. Egyszerre készítek szendvicseket és szolgáljam ki a vevőket. De a pénz kárpótol ahhoz képest elég jól fizet.

Amennyire féltem annyira jól éreztem magam a nap során, nem volt olyan sok ember, és elég jó hangulat is uralkodott rajtam, Mike visszatért és végig szórakoztatott. Sokkal szimpatikusabb mint David.

-Szóval Roxy. Miért jöttél el Londonból? Szerelmi bánat? - kérdezte Mike.

-Nem semmi ilyen - válaszoltam szűkszavúan.

-Oké ha nem akarod elmondani akkor nem feszegetem ezt a témát. Akkor holnap 10-re gyere.

-Rendben szia.

Egyedül indultam a buszok felé, gondoltam azzal megyek haza, semmi erőm nem maradt a további gyalogláshoz. Az egyetlen hátulütője a munkának csak az volt, hogy a bérelt szobám 1 órányira volt a büfétől. Muszáj lesz közelebb költöznöm.

Amint beléptem a kis szobámba, újra elkapott a honvágy, ismét Harryre gondoltam és Liamre. Biztos aggódnak értem, talán küldenem kéne nekik egy üzenetet. Talán megnyugodnának.

Gondoltam holnap munka előtt beülök egy internet kávézóban és írok Harrynek. Amióta elhagytam őket,minden egyes egyedül töltött pillanat nehéz, a lelkem üres azóta. De azzal biztatom magam, hogy helyesen cselekszem. Azt sem tudom, Holman hol van, lehet ugyanúgy bántja majd a családomat. Lehet a nyomozót is fel kéne hívnom, mire jutottak ez ügyben. Lehet már elkapták, bár az maga lenne a csoda. Lezuhanyoztam, magamra vettem Harry egyik elcsórt pólóját, mindig ezt szagolgatom, lassan már nem is érződik rajta semmi, de a tudat, hogy ez Harryé egy picit boldoggá tesz. Szinte érzem bőre puhaságát, ahogy hozzám ér. Felejthetetlen emlékkel váltam el tőle, és ez nem jó. Ízelítőt kaptam valamiből egy szerelmes éjszakából amit soha nem kaphatok meg. Hiányzik Harry.

Kinéztem az ablakon és egy hullócsillag sietett végső nyugovóra. Azt mondják ilyenkor kívánni kell. Én nem kértem nagy dolgot, csupán azt, hogy Mr Holman tűnjön el, és térhessek vissza a családomhoz. Bárcsak így történne.