31.Rész -Az éjszaka-

 Sziasztok! Elég érzelmes rész lett, sokszor kellett visszatartanom a sírást közben. Remélem nektek is annyira fog tetszeni mint nekem. Nagyon köszönöm a sok kommentet amit eddig kaptam tőletek. Remélem továbbra is írtok majd pár sort, nagyon jól esik. :) Na nem szövegelek tovább, jó olvasást. :) A zenéket mindenképpen hallgassátok hozzá :) Főleg Harrytől a Don't let me go-t.

 Ismét ott tartok, hogy megkérdezem magamtól; Van-e értelme az életemnek? Ha nem lennék, megvan rá az esély, hogy soha többet nem kell rettegnie a családomnak. De ha feladnám, és eldobom magamtól az életet, az önzőség lenne. Tudom, hogy Liam belerokkanna a halálomba, Harry lehet túltenné magát rajtam, nem féltem, Ő erősnek mutatja magát, remélem tényleg az. De apámat és Karent is lesújtaná ez a hír.

Annyira rossz felkelnem minden reggel azzal a bűntudattal amit a lelkemben érzek. Két barátom halála is a lelkemen szárad, nem vigyáztam eléggé rájuk. Én tehetek mindenről.

2 hete volt Hannah temetése, azóta Holman nem bukkant fel, én mégis rettegek, nem tudok elaludni, kezdek megőrülni. Néha felkelek éjszaka és az ablak elé állok. Nézem a sötét utcát, a fákat, keresem Őt, hol lehet. De a mai éjszakáig nem láttam őt.

Harry szorosan magához ölelt, annak ellenére, hogy még mindig nem beszéltük meg a Tayloros ügyet, jól kijövünk a kezdeti depresszióm ellenére is. Próbáltam lefejteni magamról erős karjait, végül 5 perc kínlódás után sikerült, egy morgással válaszolt a mozdulataimra de nem ébredt fel. Ismét az ablak felé sétáltam, talán egy órája állhattam ott mikor a velünk szemben lévő park fái mögül előbukkant Mr Holman feje. Ő nem láthatott a függöny eltakart de ijedtemben még így is hátra estem.

-Mi csinálsz? Gyere feküdj le mellém, már megint nem tudsz aludni? - dünnyögte Harry.

-Harry...Harry ott volt. Láttam! - suttogtam izgatottan.

-Mi volt ott? - ült fel szemét törölgetve.

-Holman, láttam a parkban!

-Roxy, figyelj. A rendőrök megfigyelik a házat és a környéket is, nem tud ártani nekünk. Csak képzelődtél.

-Nem képzelődtem! - kiabáltam rá.

-Gyere ide - mondta kedvesen.

-Nem megyek! Hülyének nézel, aztán meg jó pofizol? - keltem ki magamból.

-Hé, ne csináld! - állt fel és lépett közelebb.

-Hagyj békén!

Harry magához ölelt, de nem tudom mi üthetett belém, kiakartam kerülni a karjai közül. Nem akartam, hogy érintsen. A szívem küzdött az agyammal, de nem ment. Valami bekattant nálam, talán a sok stressz miatt lettem ilyen.

Kirántottam magam az öleléséből, és kirontottam a szobámból. Lerohantam a lépcsőn felkaptam a táskámat, levettem a kabátomat a fogasról majd egy szál pizsamában és papucsban az utcára rohantam.

Harry persze szorosan a nyomomban volt és ordított, hogy menjek vissza. De én csak szaladtam.

Féltem, hogy Mr Holman az egyik bokorból elém ugrik, de el kellett mennem. Nem akarom őket veszélybe sodorni, eljött az én időm, gondolataimban fogtam egy taxit és már távol jártam. De alig futottam pár métert egy erős kéz megragadott. Megfordított és egy szúrós szem párral találtam szembe magam.

-Kisasszony, hova-hova? Önnek a házban lenne a helye! Nem kószálhat idekint! - pirított rám az egyik járőr.

-Én csak...

-Köszönöm, ha nem állítja meg lehet bottal üthetnénk a nyomát. Roxy, miért csináltad ezt? - lihegett Harry.

Nem szólaltam meg, egyikőjüknek sem válaszoltam, sértődötten végig mértem őket majd visszasiettem a házba.

Persze Liam is felkelt az ordítozásra, mikor a házba értem már a nappaliban várt ránk.

-Te meg hol jártál? - nézett kikerekedett szemekkel.

-Sehol.

-Miért ordítoztatok?

-A kis hölgy elakart szökni - válaszolt helyettem Harry.

-Higgyétek el sokkal jobb lenne nektek nélkülem! - rogytam a földre.

Mind a két fiú egyből odarohant hozzám, és simogatni kezdtek. Annyira szeretem őket, de nem maradhatok velük.

Most nem sikerült elmennem, de bármennyire is fáj őket itt hagynom, meg kell tennem. Az élet tele van kudarcokkal küzdelmekkel. Előttem egy nagy harc áll, magammal szemben. Harcolnom kell a szívemmel, az eszemre kell hallgatnom, itt kell őket hagynom.

Holnap Eleanorhoz vagyok hivatalos, áthívott egy csajos délutánra. Harry fog elvinni, és utána szököm meg.

Harry felsegített, átkarolt, úgy sétáltunk fel a szobámba. Egyszerűen nem tudok rá haragudni, igazából most nincs is miért, neki kéne rám. Sajnálom, hogy ezt fogom velük tenni, de csak az Ő érdekükben teszem ezt.

-Roxy figyelj rám. Szeretlek, bárkinél és bárminél jobban. Kérlek verd ki a fejedből azt, hogy elhagysz minket.

-Rendben. - hazudtam.

Egyik kezét gyengéden végig simogatta a hátamon, mire én beletemettem arcomat a vállába. Nagy levegőket vettem, tudtam, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom az első alkalomra. Most vagy soha, ez keringett az agyamban. Akarom Harryt, és bárcsak örökre az enyém lehetne. Ma neki adom magam, a szerelmemet adom neki, a lelkem már az övé, most a testem jön.

Lerúgtam magamról a papucsomat, ami egy koppanással jelezte, hogy földet ért. Harry még mindig nem sejtette mi következik ezután, megszokta már, hogy velem nem lepedő akrobatázhat.

-Gyere aludjunk - nyújtotta egyik kezét felém.

Mellé ültem, majd lesegítettem róla a pólóját, de még mindig nem vett észre semmit. Lassan közeledtem ajkai felé, amit csak a kintről beszűrődő halvány fény világított meg. Talán két-három napja is, hogy nem éreztem ajkainak ízét. Éreztem ahogy testemben körbe körbe cikáznak az izgalom hullámai. Harry váltja ki belőlem, az érintései a csókjai, a szerelme. Egy kicsit szenvedélyesebben csókoltam Őt, és ezt Ő is észrevette. Kezeit a vállaimra rakta majd megszakította csókunkat.

-Mit csinálsz?

-Azt amit egy rendes pár nap mint nap tesz - mondtam egyszerűen.

-De biztos vagy benne, hogy ez a legmegfelelőbb pillanat erre? Ne értsd félre jobban kívánlak mint bármit ezen a Földön, de nem akarom siettetni.

-Akarlak - suttogtam a fülébe.

-Vigyázok rád - suttogta vissza.

Elkezdte a nyakam behinteni gyengéd csókjaival. Nagy tenyerei a hátamon köröztek, így mély sóhajokat kiváltva belőlem.

Az én kezeim göndör fürtjeibe túrtak, mire Ő kicsit felnyögött. Felfedeztük egymás eddig szinte érintetlen részeit.

Kezeivel megragadott, és gyengéden az ágyra fektetett. A pizsama felsőmet lassan húzta le rólam, így felfedve meztelen melleimet. Másodpercekig csak nézte őket, mire én szégyenlősen magam elé kaptam a kezem. De Ő sem volt rest, vissza rakta mellém , majd fejét egy szintbe hozta az enyémmel. A hajnali sötétségben ugyan nem láttuk egymás szemeit teljesen, de tudtam, hogy Harry engem néz. Fejét magamhoz húztam, és újra magamévá tettem ajkait. Ujjaimat végig pörgettem kockás hasán, majd hátát kezdtem el simogatni. Nyelvével megnyalta alsó ajkamat, éreztem ahogy teste egyre felhevül nyelveink csatájától. Erősebben csókolt, erősebben tolta nekem a csípőjét. Mégis éreztem, hogy vigyáz rám, nem akar kellemetlenséget nekem.

Ajkaival újra a nyakamat fedezte fel, percek múlva viszont leért egy kicsit kényesebb területre, a dekoltázsomnál járt, mire én összerezzentem.

-Leálljunk? - kérdezte kedvesen.

-Nem. Csak fura ez nekem. De nagyon jó.

Nem tétlenkedett, körbe puszilgatta az érzékeny területet, ajkaim közül egyre izgatottabb sóhajok törtek fel, amire Ő azzal reagált, hogy pizsama alsómat is lehúzta rólam.

Kezdtem elszégyellni magam, még az átkozott Holmanon kívül senki nem látott anyaszült meztelenül. Örültem, hogy a sötétben nem tudott rendesen megfigyelni, de nem is engedtem neki sokáig, magamra húztam, így újabb szenvedélyes csókra késztetve. Kezeimmel próbáltam lefejteni róla az alsógatyáját, nem sok sikerrel. Segített nekem, pillanatok alatt megszabadult tőle.

Ezután olyat tett velem, amit eddig senki sem, tényleg vigyázott rám, gyengéd volt és odaadó. Leste minden kívánságomat,  karjaiban semmi után nem kellett sóvárognom, megadta nekem mindazt ezen az éjjelen amit azt hittem soha nem fogok átélni...

-Szeretlek - suttogtam kipirultan ajkaiba.

-Én is mindennél jobban.

Vegyes érzésekkel hajtottam álomra a fejem. Örültem, hogy végre túlléptem a testiségektől való félelmen, viszont tudtam, hogy ez volt az utolsó együtt töltött szerelmes éjszakánk. Holnap elmegyek, és nem térek vissza többet.

Rettentően fog fájni Harry hiánya, Liamről nem is beszélve. Értük teszem, ha nem leszek Londonban, sőt nem leszek ebben az országban remélem Holman is eltűnik örökre az életükből.

*

Elég későn keltünk fel, talán dél is elmúlhatott már. Harry elment zuhanyozni addig én a kistáskámba beledobáltam egy két ruhadarabot, az irataimat, a bankkártyámat  és egy rövid levelet kezdtem el írni Harrynek és Liamnek.

-Indulhatunk? - kérdezte Harry egy óra elteltével.

-Persze, de elköszönök Liamtől.

Szorongva közeledtem egyetlen testvéremhez, éppen az újságot olvasta. Rám nézett, és egyből lerakta. Hosszan megöleltem, és adtam egy puszit az arcára. A sírást visszakellett tartanom,mert akkor egyből lebuktam volna.

-Szeretlek Liam.

-Én is téged. Ha Eleanornál lesztek, ne menjetek ki egyedül az utcára, majd hívlak.

Bólintottam egyet, ajkaimba haraptam fájdalmamban, majd gyorsan megfordultam, nem akartam Liam szemébe nézni. Most először gondolkodtam el azon, hogy vajon helyesen cselekszem-e.

Harry egész út alatt vigyorgott, és dúdolt. A pirosnál rám nézett, és gyors csókokat lopott tőlem. Egyre dühösebb voltam magamra, elhagyom azokat akiket szeretek. De ha nem megyek, még nagyobb veszélyben lesznek, nem hagyhatom ezt.

-Mindennél jobban szeretlek. Csodálatos ember vagy - mondtam Harrynek a búcsúzásunk közben.

Bár Ő még nem sejtette, hogy ez tényleg egy utolsó búcsúzás. A szívem szinte megszakadt ahogy zöld csillogó szemeibe pillantottam. Szó szerint is fájt a szívem, már kezd idegesíteni ez az állandó szúrás a mellkasomból, de ebben a pillanatban nem érdekelt hisz éppen most válok el a szeretett fiútól, akit az életemnél is jobban szeretek.

-Én is szeretlek. 8-ra itt vagyok érted - mosolygott.

Visszamosolyogtam rá, fókuszáltam erre a gyönyörű arcra, örökre az emlékezetembe akartam vésni Őt. Így akarok rá emlékezni, mosolyogva boldogan.

Beszállt fekete autójába, és egy perc múlva már hűlt helye sem volt. Úgy tettem mint aki beakar csengetni Eleanorhoz, de nem tettem. Amint Harry eltűnt, elindultam taxit keresni. Elmegyek egy másik országba. Távol innen, távol a boldogságomtól.

 1 óra múlva már a kezemben szorongattam Kanadába szóló jegyemet. Csak oda volt szabad hely.

Üveges tekintettel vártam, hogy felszálljak a repülőre, de a szívem nem nyugodott. Nem akart elmenni. Abban a pillanatban azt kívántam bárcsak minden tökéletes lenne, bárcsak álmodnám az egészet.

Mostanra Harry megtalálta a levelet amit a párnámra helyeztem az elindulás előtt. Tudom, hogy fáj neki most és Liamnek is. De azt mondják az idő mindent begyógyít. Talán én vagyok rá az élő példa, hogy talán mégsem.

"Kedves Harry és Liam,
Fájó szívvel írom ezeket a sorokat. De nem tehetek mást. Megakarlak titeket védeni, azt akarom, hogy félelem mentes életetek legyen. Én hoztam az életetekbe a rosszat. Most elviszem. Elmegyek egy másik országba és új életet kezdek. Bármennyire is nehéz elhagynom titeket, meg kell tennem. De ne feledjétek, nagyon de nagyon szeretlek titeket. Egyszer talán még találkozunk. 
Liam, te vagy a legjobb testvér akit valaha kívánhattam magamnak, kérlek ne haragudj rám.
Harry, te vagy álmaim férfija, most mégis elhagylak, kezdj új életet nélkülem. Örökre a szívembe zártalak. Csókjaid ízét soha nem feledem. 

Hiányozni fogtok!
Ölel titeket a távolból is Roxy."