28.Rész -Gondok-

  Sziasztok! Későn de meghoztam a részt. Ha van időtök nézzetek be a másik blogomba is, az oldalsávban megtaláljátok. Ne felejtsetek el komizni és pipálni. Puszii :)

Az éjszakát a napozó ágyakon töltöttük, összetoltuk, ráterítettük a paplanokat, és kész is volt a tökéletes alvó hely. 

Mindig megtud lepni Harry, annyira szeretem benne, hogy figyelmes tudja mi okoz nekem örömet. Ez az egy hónap, leszámítva Mr Holman akcióját tökéletes volt vele. Bízom benne még sok ilyen hónapot tölthetünk el együtt. Ugyanilyen nyugalomban, amilyenben most van részünk.

-És, hogy tervezted ezt az egész nyilvánosságra hozás dolgot? - kérdeztem reggel öltözés közben

-Talán elmehetnénk együtt egy forgalmasabb helyre. Például vásárolni. Ott szárnyra kelnek a pletykák, ha megkérdezik, igaz-e a hír, hogy együtt vagyunk, azt mondjuk majd, hogy igen. Megvan oldva.

-Jó ötlet nyílt terepre menni? Ilyenkor nem támadnak le egyből titeket? - aggódtam.

-De igen. Ne aggódj nem fognak megenni. - mosolyodott el.

-Biztos ezt akarod? Ha megtudja mindenki, hogy együtt vagyunk, nem félsz a sok bántástól? Rossz indulatú hírektől?

-Muszáj meglépnünk, nem akarok úgy elmenni bárhova, hogy a kapucnit a fejemen kell hagyni, nem vagyok én betörő, ahogy te sem. De ha már itt tartunk, hogy nem-e félek, akkor azt kell mondjam, hogy igen félek. Téged féltelek ettől az egésztől. A média egy pióca, ott kötnek belénk ahol tudnak. Szóval,ha most azt mondod nem akarod még ezt, akkor megértem.

-Jobb mihamarabb túlesni ezen.

Ő erre közelebb jött és átölelt. Szükségem is volt erre, kellett az erő. Eddig nem nagyon volt alkalmam a rajongókkal találkozni, csak akkor mikor legelsőnek mentem Liammel a stúdióba, de ott nem tudtak közvetlenül kapcsolatba lépni velünk. De most nem lesz kerítés ami visszatartsa őket. Hiába is tagadom magamban, igenis félek.

Megbeszéltük Harryvel, hogy hazavisz, szeretnék egy kis időt Liammel eltölteni, este viszont újra Harryvel leszek. Mozizni fogunk az egyik plázában.

*

-Szia. - köszöntem Liamnek miután bezártam az ajtót

Még nem láttam senkit a nappaliban, gondoltam még alszik. Ledobtam a kanapéra a táskámat, majd lassan megközelítettem Liam szobáját, gondoltam kap egy kis ébresztőt. Óvatosan lenyomtam a kilincset, lábujjhegyre álltam, úgy osontam a sötét szobában. Így azt sem láttam, ki fekszik az ágyban. Mikor az ágy széléhez értem, ráugrottam a paplannal betakart testre, és hangosan kiáltottam egy 'Jó reggeltet', de pillanatok múlva rá kellett jönnöm, hogy testekre. Hannah és Liam egy emberként üvöltöttek fájdalmukban.

-Roxy, te normális vagy? - szólt elsőként Liam.

Hannah csak a bordáját simogatta, gondolom oda léphettem bele az imént. Liam felkelt és felhúzta a redőnyt, így tökéletesen megvilágítva a bűnöst, vagyis engem. Mind a ketten szúrósan tekintettek rám. Mintha akkora bűnt követtem volna el. El is felejtettem, hogy Hannah itt lehet, az este nem válaszolt az SMS-emre, azt hittem nem ért rá meglátogatni Liamet. De amint látom, eléggé összemelegedtek már.

-Ömm Hannah, odaadjam a melltartód? - szólaltam meg halkan.

Gondolom a fájdalomtól észre sem vette, hogy egy szál semmiben ül az ágyon, teste egy kis darabkáját egy falatnyi bugyi takarta.

Szégyenlősen maga elé kapta a paplant, majd fejét is teljesen belepte a márvány színű selyem anyag.

-Nem tanítottak meg kopogni? - játszotta még mindig a sértődöttet Liam.

-Most miért vagy ilyen? - válaszoltam kérdéssel.

-Nem vagyok semmilyen, de a frászt hoztad ránk. - rázta meg a fejét bosszúsan.

-Csak megakartalak lepni, azt hittem örülsz neki.

-Annak örülnék, ha most inkább kimennél. Felöltöznénk. Majd lent beszélünk. - fordított nekem hátat.

Csak pislogni tudtam meglepettségemben, csak azt kérdezgettem magamtól, hogy ennek meg mi a baja. Hirtelen még a sírás is rám jött, Hannahra néztem aki csak maga elé bámult ezt a jelenetet hallva. Sarkon fordultam, majd kissé erősebben csuktam be az ajtót, talán még az ablak üvegek is beleremegtek. Nem hittem el, hogy ez a kiállhatatlan ember akit az előbb Liam a bátyám testesített meg az tényleg Ő. Soha nem volt még velem ilyen goromba. Nem értettem. Annyira rosszul esett, azért megsértődik mert felkeltettem őket?!

Beléptem a konyhába, és csináltam magamnak egy forró kakaót, talán a egy kicsit lenyugtat. 5 perc múlva mikor már a kanapén ültem és csak nyomkodtam a távirányítót, Liam és Hannah sétált le a lépcsőn.

-Szia Roxy - köszönt el Hannah.

-Szia, már mész? Nem maradsz reggelire? - kérdeztem.

-Nem, köszi.

Adott egy gyors csókot Liamnek, felkapta a kabátját és kilépett az ajtón. Liam, rám sem nézve a konyhát célozta meg, de gyorsabb voltam, így pont elé érkeztem, mikor a hűtőt akarta kinyitni.

-Elmondanád végre mi ez a hiszti? - néztem egyenesen barna szemeibe.

Ő mit sem törődve velem, kicsit arrébb tolt és kinyitotta a hűtőt, majd kivette a narancslét. Úgy viselkedett mint egy óvodás, a testvére vagyok, miért nem mondja el ha valami baja van velem?

-Liam! - kiabáltam rá.

Végre elértem, hogy rám nézzen. Leült az asztalhoz, én is követtem, és mellé ültem.

-Mit szeretnél? - kérdezte.

-Mond el mi a bajod van velem!

-Semmi.

-Akkor miért vagy velem ilyen idegenkedő? Mintha nem is a testvéred lennék. Ez rosszul esik. - pislogtam nagyokat, nehogy idő előtt elérzékenyüljek.

-Amióta Holman meghalt, rám sem bagózol. Egyfolytában Harryvel lógsz. Nekem szerinted ez nem esik rosszul? - vágta hozzám a szavakat.

-De Liam, szerelmesek vagyunk. Imádok Harryvel lenni ezt te is nagyon jól tudod. Téged is ugyanúgy szeretlek ahogy eddig.

Megfogtam az egyik kezét ami az asztalon pihent, láttam, hogy engedett a büszkeségén és már lágyan tekintett rám.

-Lehet túl reagálom. De azt éreztem már nem számítok neked. Csak hazajössz, általában Harry itt alszik, és ennyi. Vacsorázunk és ti mentek aludni. Én meg általában egyedül nézem egy darabig a Tv-t. Nagyon magányos vagyok.

-De mi van Hannah-val? Én azt hittem, hogy...

-Rosszul hitted - vágott közbe.

-Nem jártok? Akkor mi volt ez az előbb?

-De járunk, csak nem tudom.

-Mit nem tudsz?

-Lassan egy hónapja lesz, hogy járunk, de nem érzek semmit. Tegnap este lefeküdtünk egymással, ez volt az első, azt hittem megfog változni, de nem. És ami a legrosszabb Danielle-re gondoltam.

-Oh Drágám. Annyira sajnálom, hogy ezekkel a gondokkal magadra hagytalak. Ugye ezért voltál ilyen? Nem tudtad kinek elpanaszolni ezt?

-Igen. De ne haragudj, kicsit túlreagáltam. Nagyon örülök, hogy ennyire jól elvagytok Harryvel. Csak egyedül maradtam ezekkel az érzésekkel, és ez nyugtalanított. Nem tudtunk beszélni az utóbbi hetekben erről.

-Te ne haragudj. Mostantól figyelek erre, nem akarom, hogy emiatt feszültség legyen köztünk.

Szeretlek tudod? - mosolyogtam rá.

-Én is, te kis bolond - viszonozta a mosolyt.

Megöleltük egymást, nem akarok semmiségek miatt vele rosszban lenni, hiszen Ő a családom. De egy valami nyugtalanít, mégpedig Hannah, szegény ha megtudja, hogy Liam nem érez iránta semmit biztos nagyon ki lesz akadva.

-És mi a terved Hannah-val? -kérdeztem.

-Nem tudom, de az este kimondta, hogy szeret.

-Basszus ez komolyabb mint gondoltam. Én azt tanácsolom várj még egy kicsit, vidd el valahova, randizzatok. Hátha kialakul.

-És ha nem? Talán nagyobb fájdalmat okozok neki később.

-Jaj, annyira rossz, hogy nem tudok segíteni neked. Nem vagyok jártas még ennyire az ilyen ügyekben.

-Ne is legyél. Ez nagyon lehetetlen helyzet.

*

-Gyere már lekéssük a mozit! -kiáltott nekem a földszintről Harry

-Várj már egy kicsit! Össze fogkrémeztem a felsőm. - válaszoltam

Végre kicseréltem a pólómat, majd Harry felé indultam. Adtam egy puszit Liamnak aki jó szórakozást kívánt, majd kiöltöttem a nyelvem a lábával doboló Harryre.

-Végre! - tárta szét a karjait.

-Indulhatunk te hisztis.

Bekanyarodtunk a pláza parkolójába, kezdtem egy kicsit ideges lenni. Harry mikor megálltunk megszorította a kezem, és nyomott egy csókot reszkető ajkaimra.

A sötét parkolóban senki nem vett észre miközben sétáltunk, próbáltam lehajtott fejjel menni, mire Harry kinevetett.

-Téged lehet nem ismernek fel, de engem igen - hahotázott.

-Jól van, akkor is tartok a lányoktól. Lehet szétvernek.

-Azt nem engedem. Amúgy is egy directioner nem ilyen. Gyorsan eljutunk a moziig, megnézünk egy filmet és hazamegyünk. Ennyi.

Egyre jobban kezdett tudatosulni bennem, hogy ez egy hülye ötlet volt. Beléptünk a plázába, ott már nem tudtunk elbújni, talán 10 métert tehettünk meg és észrevettem, hogy előttünk egy csapat lány már is mutogat ránk és vigyorognak. Tudtam mi fog következni. A második reakciójuk a döbbenet volt. Szájuk elé kapták a kezüket és meresztették a szemeiket. Sajnálatukra a hőn áhított fiú az enyém.

Megszorítottam Harry kezét mikor megláttam, hogy a bátrabb lányok megindultak felém.

-Nyugi - suttogta Harry.

Mikor odaértek, többen autogramért és képekért esedeztek, de volt olyan is aki egyből a lényegre tért, és megkérdezték kivagyok. Hülye kérdés, hisz Harry kezét fogtam, gondolhatják, hogy nem a nagyanyja.

-Ő a barátnőm Roxy - mondta büszkén Harry.

Sokkal rosszabbra számítottam, a legtöbbjük velem is készíteni akart képeket, sőt még két lánynak aláírást is adtam.

Úgy fél óra múlva már szabadulni akartunk, így Harry elnézést kért tőlük, és végre a mozi felé igyekeztünk. Több vaku villanás kísérte utunkat, de Harry miatt nem estem kétségbe, miatta vállalnom kell ezt. Megvettük a jegyeket és a nasikat a filmre, majd végre kényelembe helyezkedve vártuk a kezdést.

-Ugye, hogy nem volt olyan rossz? - suttogta Harry.

-Eddig tűrhető.

A másfél órás film után jobbnak láttuk hazamenni,mára éppen elég volt nekem ez a kis nyilvánosság,biztos vagyok benne már tele van az internet a képeinkkel. A kijárat felé újra megállított minket egy 20-30 fős lány csoport, de itt már akadtak utálkozók.

Beszóltak ami nagyon rosszul esett.

-Harry, ugye nem gondolod komolyan, hogy egy drogossal kezdesz?! - szólt egy göndör hajú cicababa.

Köpni nyelni nem tudtam, gondolhattam volna, hogy tudják,hogy Liam testvére vagyok, még mindig ezen lovagolnak. Annyira ideges lettem, hogy nem vártam Harry válaszára,szinte futva hagytam el a Plázát. Hallottam Harry kiáltását, de nem álltam meg,csak az autónál. Mikor hátra néztem nem láttam őt, szegényt biztos megint letámadták. Neki támaszkodtam az autónak, és próbáltam visszafojtani a sírást. Elegem van már abból, hogy egyfolytában bőgök.Elég volt.

A parkoló kihalt volt és sötét, egy alakot láttam felém közeledni, azt hittem elsőnek, hogy Harry az, de ahogy lépkedett egyre közelebb tudtam, hogy nem Ő az. Kapucnit viselt ami szinte teljesen eltakarta az arcát.Kezdtem ideges lenni, nem tudtam mit akarhat egy idegen tőlem. Néztem jobbra-balra, de sehol senkit nem láttam. Úgy 5 méterre lehetett mikor megszólalt. Egyből tudtam ki az. Lábaim földbe gyökereztek, mozdulni alig bírtam. Remegtem a félelemtől.

-Maga meg hogy kerül ide? -dadogtam

-Az mindegy.

Újra a távolba néztem, ahol megláttam egy másik alakot, tudtam, hogy cselekednem kell.

-Harry! - kiáltottam.

Erre az előttem álló alak, elfutott a másik irányba. Viszont Harry olyan sebesen futott, hogy pillanatok alatt mellettem termett.

-Ki volt az az ember? Mit akart tőled?

Hiába próbáltam magam nyugtatni, nem ment. Elhatalmasodott rajtam a félelem, és zokogva válaszoltam.

-Ő volt az.