27.Rész - Meglepetés -

Sziasztok, szeretném megköszönni a lájk gyűjtős blogversenyen való szavazatokat. Megnyertem a Ti segítségetekkel :)  Komizni ne felejtsetek el :)

Tudom mi a legcsodálatosabb érzés a világon, azzal lenni akit a világon mindenkinél jobban szeretek. Az, hogy mellettem szuszog, mellettem dobban meg a szíve, mindennél többet ér. Mikor kinyitja szemeit, rám néz és egy halvány mosolyt küld álmosan, ez a lelkem mélyéig hatol, beégeti magát oda. Már két hete, hogy Mr Holman meghalt, azóta minden olyan más, Harry a legjobb amit kívánhattam magamnak, az egész napot együtt töltjük, imádom, mindennel együtt.

-Jó reggelt - ásítja el magát.

 -Jó reggelt - mosolyodom el.

-Mi az?

-Semmi... csak olyan boldog vagyok.

-Ígérem ez mindig így lesz - csókolta meg a kezem.

-Ígéred, hogy mindig velem leszel? 

-Igen.

-De ha jön egy szebb lány, aki tetszeni fog?

-Most te csinálod azt amit én az egyik este - nevetett.

-Tényleg - vetettem keresztbe a karjaimat.

-Ne gondoljunk most ilyenekre, a mának éljünk, ne gondoljunk a holnapra. Ha mindig azon aggódunk, hogy elveszíthetjük egymást, mikor fogjuk élvezni az együtt töltött időt?

-Igazad van. Szeretlek, bármi legyen is holnap vagy holnapután.

-Ez a beszéd.

Sajnos nem élvezhettük sokáig egymás karjában a fekvést, mivel a srácoknak ma újra munkába kellett állniuk. Ráadásul előtte Liam és Én még be kellett nézzünk apánkhoz. Már nagyon aggódom mi lehet vele.

A kórházba érve, egyből a szobája felé vettük az irányt. Karen Liam és Én egymásba karolva sétáltunk a kihalt folyosón. Féltem apám szemébe nézni még mindig, nem tudom, hogy fog reagálni erre az egészre. Mégis csak fejükre hoztam egy pszichopatát. Az utóbbi két hétben nem hozta fel, gondolom a gyógyulására koncentrált.

Beléptünk a gyógyszer szagú kórterembe, apám egyből felnézett az újságból amit éppen szorongatott.

-Hát megjöttetek, vártam már rátok - mosolygott.

Mindannyian köszöntünk neki,  majd nyomtunk egy-egy puszit az arcára. Mikor elakartam tőle távolodni, gyengéden visszahúzott, és a többiekre nézett.

-Kimennétek pár percre, hogy tudjunk beszélgetni?

Tudtam, hogy most vett erőt magán, és megemlítse a történteket, az utóbbi két hétben egy szó nem esett róla, most viszont elérkezett az idő. Visszatartott lélegzettel vártam, hogy becsukódjon az ajtó, amint hallottam a kattanást, neki kezdtem.

-Tudom, hogy én vagyok a hibás, ha nem kereslek fel titeket nem esett volna bajotok. Nem akartam rosszat, én csak...

-Roxy, nyugodj le. Nem hibáztat senki. Sőt, annyira sajnálom, hogy ezt kellett átélned. Tudok mindent. Azt is, hogy... - halkult el.

-Megerőszakolt - fejeztem be helyette suttogva.

-Én tehetek erről nem te. Ha akkor erős vagyok és nem játszom a gyászoló magatehetetlen apát, most nem itt lennénk. Nem élted volna át azt a sok szörnyűséget. Megtudsz nekem bocsátani?

-Az árvaházban töltött idő nagyon fájdalmas volt, gyűlöltelek téged is és anyámat is. De amint megtudtam az igazságot minden gyűlölet elhagyott. Tisztában vagyok vele, hogy nem cselekedtél helyesen, de megtörtént. Mindenkinek jár egy esély. Én megadtam neked és megbocsátottam.

-Ha jól tudom, meghalt az a patkány, ezek után boldogan élhetünk. Felejtsünk el mindent - húzott magához.

-Én is ezen vagyok - öleltem meg.

Még fél órát maradtunk Liammel a kórházban, de mivel a fiúk már próbáltak, nekünk is elkellet indulni a stúdióba. Karen apánkkal maradt, megnyugodtam, hogy nem neheztelnek rám a dolog miatt, és annak is nagyon örülök, hogy már kezd felépülni.

A stúdióba beérve a fiúk már próbáltak, csak Liamre vártak. Emlékszem mikor legelőször jártam itt, ki nem állhattam Harryt, mégis tetszett. A hangja egyből megfogott, amit a mai napig nem tudok elfelejteni. Annyira erős és magabiztos hangok hagyják el ajkait, hogy beleremeg a gyomrom minden kiejtett szóba.

Néhány felénekelt szám után kis szünetet tartottak, Liam közeledett felém összekulcsolt karokkal.

-Láttam ám, hogy csak Harryt figyelted.

-Téged is néztelek, és hallgattalak - mosolyogtam rá.

-Féltékeny vagyok - nevette el magát.

-Nem kell, tudod, hogy téged is annyira szeretlek mint Harryt. Ti vagytok a családom.

-Jó persze. De Harryt szerelemmel szereted, és az más. Ennek nagyon örülök. Jó látni, hogy végre boldog vagy.

*

1 óra múlva már készen is voltak, mivel éhes voltam már, gondoltam felvetem, hogy üljünk be valahova, Niall miatt is.

-Úgy megennék egy sajtburgert, vagy valamit - vetettem oda mikor öltöztek.

-Én benne vagyok - szólt Zayn és Louis egyszerre.

-Niall? - kérdeztem.

-Hát, az a helyzet, hogy most nem érek rá.

-Mi? Te nem érsz rá megtömni a hasad? Ilyet még nem is hallottam a szádból - nevetett Harry.

-Ha tudni akarjátok, éhes vagyok,  enni is fogok nem sokára, de egy lánnyal - nézett ránk durcásan.

-Egy lány? Nem is említetted - szólt Liam.

 -Képzeljétek igen, lány. Nem muszáj mindenről tudnotok.

-Van neve a szerencsésnek? - kérdeztem kedvesen.

-Igen, Annie a neve. Régóta levelezek vele, most fogunk először találkozni.

-Vigyázz, nehogy egy vén kiéhezett Niall fan legyen. - röhögött Zayn.

-Jajj, nektek nem lehet semmit sem mondani. Inkább megyek. Sziasztok.

-Ebbe meg mi üthetett? -vakarta a fejét Louis.

-Talán szerelmes - válaszolt vállát megrántva Zayn.

Harry hátulról, megfogta a derekam, és a fülembe suttogta, hogy neki van estére programja, mégpedig velem.

 

-Hé ne sugdolózzatok - vágta oldalba Harryt Louis.

-Mi nem tartunk veletek. Roxy és Én, együtt töltjük az estét. Terveztem valamit - válaszolt oldalát simogatva Harry.

-Akkor majd otthon találkozunk - biggyesztette le száját Liam.

Úgy érzem, mintha Liam féltékeny lenne egy kicsit. Talán igaza is van, mert amióta Harryvel vagyok, nem nagyon beszélgettünk, csak a gondokról. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát miattam, holnap megbeszélem vele ezt az egészet. Ő az én bátyám, az egyetlen, nem cserélem le senkire, még ha az a nagy Harry Styles is akit szeretek.

Percek múlva már a kocsiban ültünk, fogalmam nem volt, hogy hova is akar vinni, így megkérdeztem.

-Szabad tudnom, hova is tartunk?

-Persze, a vidámparkba.

-De mindjárt sötétedik.

-Úgy a romantikus nem?

-De előre szólok, tér iszonyom van - nevettem.

-Nem gond. Akkor majd szorosan ölellek, belefúrod az arcod a kabátomba, és minden tökéletes lesz.

-Harry, te egoista - mosolyogtam.

Amint megérkeztünk a vidámparkba, Harry maga után húzott, nem értettem mi baja lehet csak mosolygott. Megálltunk egy vattacukor árus előtt majd rám nézett.

-Szeretnél egyet?

-Talán kettőt is.

 Kértem magamnak az összes ízből, imádom a vattacukrot, nem tudom Harry honnan tudhatta meg, de még egy plusz pontot kapott ezért. Az est további részében felültünk minden forgó, repülő masinára ami a parkban található volt. A hideg ellenére rengetegen voltak, mégis sikerült feltűnés mentesen közlekedni az emberek között. Nagyon jól éreztem magam Harryvel, Ő az az ember aki minden helyzetben megtud nevettetni, nem bírnám elviselni ha nem lenne velem.

-Ma nálam töltöd az estét? - kérdezte a kocsiba beülve.

-Hmm, nem is tudom. Beszélni akarok Liammel.

-Holnap is tudsz - mosolygott.

-Na jó, legyen - adtam be a derekam.

Nem tudom mi lehet a terve, de érzem, hogy valamit eltitkol, folyton mosolyog és dúdol. Ami  persze nem rossz, csak szokatlan. Szinte jó ránézni mennyire sugárzik a boldogságtól. És az a legjobb érzés, hogy miattam érzi ennyire jól magát, legalábbis remélem.

Útközben írtam egy SMS-t Liamnek, hogy ne várjon, majd reggel beszélünk. Hannának is írtam, ha ráér nézze meg Liamet, úgy tudom 2-3 napja nem találkoztak.

Harry megfogta a kezem, úgy indultunk a lakása felé, mikor az ajtóhoz értünk, elfordította a kulcsot, majd a kezeit a szemeimre rakta.

-Hé! Miben sántikálsz? -kérdeztem.

-Majd meglátod.

Hallottam az ajtó nyitódását, betotyogtunk rajta, Harry bezárta, de egyik keze még mindig eltakarta a kilátást.

-Na? - türelmetlenkedtem.

-Mindjárt. Háromra, kinyithatod a szemed.

Elvette puha tenyerét, majd számolni kezdett. Hangjából éreztem, hogy izgul, egy picit elmosolyodtam ezen.

-Három! Kinyithatod.

Nem hittem a szememnek a nappali közepén egy kis medence terült el körülötte két napozó ágy, az asztalon ugyanolyan koktélok mint Hawaii-on. Nem is értettem ezt az egészet, de annyira figyelmes volt ez tőle. Örültem, hogy egy ilyet megszervezett.

-Ezt, hogy tudtad így idehozatni?

-Louis segített, a stúdió után idejött, és pár emberrel felfújták a medencét, és egy mixert is hozatott, hogy megízlelhessük ezeket a fenséges italokat - emelte fel az egyik lila színű koktélt.

-Értem, akkor ezért volt a kiruccanás a vidámparkba.

-Igen. És ez a többi. - mutatott a medencére. - Miattad. A múltkor nem sikerült jól a nyaralás, gondoltam most egy kicsit bepótoljuk.

-Olyan bolond vagy, de én így szeretlek. - léptem hozzá.

Szemeiben láttam a büszkeséget, tetszett neki mennyire odáig voltam a kis meglepetéséért. Mosolyra húzódtak ívelt ajkai, sejtette, hogy nem tudok neki ellenállni. Megcsókoltam, olyan szenvedélyesen ahogy eddig soha sem. Göndör fürtjeibe fúrtam ujjaimat, mire Ő halkan belenyögött csókunkba. Minden csókja maga a mennyország, ha lehetne soha nem vetnék véget, de muszáj. Még nem jött el az idő.

-Nincs fürdőruhám - húztam el a szám.

-De van! - mutatott az egyik fotelre.

És tényleg. Ott virított egy narancssárga egyszínű darab. Már nem tudok ennél jobban meglepődni rajta, mindenre gondolt.

Mind a ketten felvettük a fürdőruháinkat, majd a kis gyerek medencébe ültünk, úgy, hogy a lábaink kilógtak a szőnyegre, elég nevetséges volt, mégis jó érzés, hogy Harry ezt csak az én kedvemért hozta össze. A koktélokat sorra ittuk, annyira finomak voltak, hogy észre sem vettük, már az utolsó pohárral isszuk.

-Roxy, szeretnék mondani valamit. - tette le üres poharát Harry

-Hallgatlak. - mondtam nevetgélve.

- Ha jól számolom, ma vagyunk együtt egy hónapja.

-Te észben tartod? - lepődtem meg.

-Persze. De a lényeg az, hogy szeretném hivatalossá tenni a kapcsolatunkat.

-Megkéred a kezem? - kerekedtek el a szemeim.

-Majd igen, de nem erre gondoltam. - mosolygott. - Tudod a sajtó találgat most éppen kivel kavarok, nem állnak le. Én szeretném ha mindenki tudná, hogy együtt vagyunk. Szeretlek, nem akarok elbújni.

-Azt hittem még várni akarsz ezzel egy kicsit. Mi lesz a rajongókkal?

-Nem fog tetszeni nekik az biztos, de megértik majd. Az az igazi rajongó, aki velem együtt örül, ha én boldog vagyok Ők is azok.

Egyik megpróbáltatásnak vége, most jön a másik, bár ez közel sem lesz annyira szörnyű, vagy ki tudja?! Már, nem egy ember akar majd megölni, hanem tízezer. Melyik a jobb?