26.Rész -Új fejezet-

 Sziasztok! Egy nappal korábban meghoztam a 26 részt. Kérlek titeket, hogy kommentáljatok milyen lett.

A reggelem feltűnően nyugodt volt, úgy éreztem már semmitől nem kell félnem, nem tudtam miért volt ez a jó kedvem. Talán már vége ennek az egésznek, és élhetünk tovább nyugodtan. Bárcsak így lenne.

-Most jut eszembe, Paul mit szólt ehhez az egészhez? Nagyon kiakadt? - fordultam Harry felé öltözés közben.

-Nem örült neki az biztos, de azt mondta ameddig lehet tartsuk titokban hátha elintéződik magától a dolog.

-Reméljük. Az biztos nem tenne jót nektek, ha kiderülne ez az egész ügy.

Szégyenlősen elfordultam, amíg felvettem a melltartómat. Úgy érzem már haladunk azon az úton, hogy ne legyek Harry előtt gátlásos, de ehhez még mindig idő kell, nekem már ez is nagy lépés, hogy nem bújok el előle a fürdőszobában. Persze Ő Úriember módjára elfordul, legalább is ezt állítja.

-Úristen! Siessetek le! Vagy kapcsoljátok be a Tv-t. - ordított fel Liam

-Minek? - válaszolt Harry

-Holmanról van szó a híradóban! - hadarta.

Összenéztünk, és azon nyomban a távirányító után nyúltunk, amit persze nem találtunk meg, így kénytelenek voltunk lesietni a lépcsőn, és másodpercek múlva már Liam társaságában figyeltük a hír bemondó minden szavát.

-" A tegnapi fegyveres támadás után, amit egy nevét elhallgató család ellen tett egy bizonyos Jack Holman az egyik Wolverhamptoni  csendes övezetnek kikiáltott város részen, ma délután Londontól nem messze elfogták a terror elhárító szolgálat emberei.
A rendőrség nyilvánosságra hozta, azokat az információkat, amiket erről az emberről eddig tudtak, de több mint 10 évig elbújt az elkövető egy árvaházban, mint igazgató, így az ügye feledésbe merült.
Szerkesztőségünk megtudta, hogy Jack Holman, azaz eredeti nevén Jack Hardly, az árvaház előtt a titkos szolgálatnál dolgozott, de kétes ügyekbe keveredett, így kirúgták, és eljárás indult ellene."

-Ezeket tudjuk, de mi van vele most? - türelmetlenkedett Harry.

-Cssss! - néztem rá, hogy halljuk a Tv-t.

-"De pár napja feljelentés érkezett ellene, így újra indult a nyomozás, a tegnapi akciója után lezárták a környező utakat, de ennek ellenére mégis London közelében bukkant fel. Tűzharcba keveredett a kommandósokkal, akik meglőtték több helyen is, ennek ellenére autójával menekülni próbált, de szerencsétlenségére, pár száz méter megtétele után, neki ütközött egy beton oszlopnak, majd felismerhetetlenségig összeégett a teste."

Mindegyikünk csak pislogni tudott meglepettségében, nem hittük el, hogy vége. Másodpercek múlva, egymás nyakába borultunk hárman, úgy örültünk a hírnek.

-Ugye tényleg vége? - suttogtam.

-Igen, végre megszabadultunk tőle. És ami a legjobb, most már nem kell aggódni, hogy megszökik. Meghalt. Úristen soha nem örültem még ennyire más halálának. - mondta Liam.

Én is rettentően boldog voltam, hogy vége a szenvedésnek, vége a félelemnek. Elég volt az, amit eddigi életemben átéltem, most már csak jó történhet velem. Mellettem van a legjobb testvér a világon, sőt magaménak tudhatok egy fiút, aki azt hiszem nagyon szeret.

*

Karen már korán reggel a kórházba ment, nem tudjuk mit tud a hírekről, így Liam felhívta, és elmesélt neki mindent.

Délután áthívtuk a fiúkat, hogy együtt ünnepeljük meg Mr Holman eltűnését az életünkből. Persze Hannah és Eleanor is jött, nehogy unatkozzak. Akármennyire is morbidnak hangzik, hogy egy ember halálát ünnepeljük. Én igenis boldog vagyok, az eddigi életem szenvedésből állt, az elmúlt 20 év üres volt és fájdalmas, de most úgy érzem elkezdődik egy új fejezet az életemben, ami csak boldog lehet, nem kavarhat be semmi és senki.

Mellettem van a családom, a szerelmem a barátaim, nem is kívánhatnék többet. Talán csak annyit, hogy ez örökre így maradjon.

*

-Jaj Roxy, hallottam mi történt, annyira örülök, hogy nem esett nagyobb bajotok, apukádat nagyon sajnálom. - ölelt át Eleanor az ajtóban.

-Köszönöm, de vége van. Előre nézek.

-Igazad van, nem szabad a múlton rágódni - vágott közbe Louis.

Percek múlva mindenki megérkezett, Hannah egyből Liamhez rohant és átölelte, majd felmérte, hogy nincs semmi baja. Niall Zayn társaságában érkezett meg, egy hatalmas Nando's szatyor kíséretében.

-Niall, minek az a szatyor tele kajával? - mérte végig Harry.

-Talán enni, nagyokos. Ha ünnepelünk, az azt jelenti, hogy eszünk is. Nem igaz? - nézett rám a szőkeség. - És amint látom nem főztetek semmit. Inkább köszönjétek meg, hogy gondoskodom rólatok - vágott durcás fejet.

-Köszönjük Niall bácsi - nevetett Louis.

-Így már sokkal jobb - enyhült meg Niall.

Miután mindenki elhelyezkedett a kanapén, felemeltük a pezsgős poharainkat, és Liam felé néztünk aki egy kisebb beszéddel készült.

-Szóval, Mint tudjátok meghalt az a szemétláda, nincs mitől félnünk ezután. Talán azt nem is sejtitek miket éltünk meg Roxyval és Harryvel, sokkal rosszabb élmény volt ez az egész mint azt valaha is gondoltam. Veszélybe kerültek azok az emberek akiket szeretek. De most már újra minden a rendes kerékvágásban halad tovább. Felejtsük el ezt az egészet - nézett rám.

Bólintottam egyet, megszólalni nem bírtam, a boldogság valószínűleg úgy tört volna ki belőlem, hogy elkezdtem volna sírni. Akkor is sírok mikor boldog vagyok, ezt az érzékenységemet már nem tudom kontrollálni, bármennyire is zavaró néha.

Annyira irigylem Niallt, még a komoly helyzetekben is mosolyog, most is elővillantotta hófehér fogait, majd körül nézett, és óvatosan kiemelt a szatyorból egy csirkecombot, majd hangos hümmögéssel bekapta azt. Mindenki rámeredt, Ő erre csak egy mi van nézéssel válaszolt.

-Igaza van Niallnak, éhes vagyok, együnk! - tartott a szatyor felé Zayn.

Az ünneplés buliba torkollott, el is felejtettük, hogy Karen nem sokára hazaérkezik, így a részeg társaságot kénytelenek voltunk hazaküldeni, de csak is taxiban. Kicsit szégyelltem magam amiért apám a kórházban fekszik, mi meg itt ünnepeltünk, de holnap mindenképpen meglátogatjuk, ma muszáj volt megünnepelnünk az új életem kezdetét.

-Mi elmegyünk aludni - mondtam a rend rakás után Liamnek.

-Persze menjetek, de reggel korán kelünk, úgy készüljetek.

Adtam egy puszit az arcára, és a fülébe suttogtam, hogy szeretem, erre egy mosollyal válaszolt. Bár nem ittam sokat, mégis éreztem az alkohol hatását, ami azt illeti Harry sem volt teljesen józan, de még a tűrhető kategóriába sorolnám.

-Mehetek veled fürdeni? - fogta meg a kezem Harry, miközben a fürdőbe igyekeztem.

-Harry, talán még nem kéne.

-És ha fürdőruhában leszünk? - kérdezte.

-Hmm, na jó, de szigorúan fürdőruhában fürdünk, nem veszed le a gatyád.

-Megígérem.

Felvettem a nem rég vásárolt ruhadarabot, majd behívtam Harryt a fürdőbe, egy kicsit rossz ötletnek tartottam, hogy belementem, kitudja Harry mennyire tudja magát majd kontrollálni.

-Nagyon csini vagy. - nyalta meg a szája szélét.

-Ne tégy úgy mintha nem láttál volna még fürdőruhában.

-De most sokkal kívánatosabb vagy.

-Harry állj le. Ha nem bírsz magaddal, kizavarlak - nevettem.

Beállt mellém szexi kék sortjában, és megragadta a derekam. A vizet próbáltam éppen beállítani, hirtelen mozdulatára lekaptam a zuhanyrózsát, és a még hideg vizet az arcába locsoltam.

-Oh de gonosz vagy - törölte a szemeit.

-Mondtam, ha nem bírsz magaddal, akkor kint tágasabb.

Visszahelyeztem a zuhanyt a helyére, majd a meleg víz alá álltunk. Szembe fordultam vele, így szemügyre vehettem kidolgozott felsőtestét.

-Tetszik? - kérdezte.

-Persze, hogy tetszik -néztem rá.

Ezután a kezembe vettem a tusfürdőmet és a kezembe nyomtam egy keveset, majd Harry mellkasára kentem. Körkörös mozdulatokkal masszíroztam a bőrébe a csokoládé illatú tusfürdőt, amit persze élvezett.

-Mit csinálsz? - mosolygott.

-Csak megfürdetlek. Baj? Fordulj meg - utasítottam.

Nem ellenkezett, megfordult így hátát vehettem kezelésbe. Mindkét kezemmel simogatni kezdtem, miután újabb adag tusfürdőt nyomtam rá. Mikor végeztem újra egymással szemben álltunk, Ő is kezébe vette a tusfürdőt, majd a vállamtól kezdve a hátamig bekent vele.

-Harry ez sok lesz.

-Dehogy lesz sok. Cssss - tette ujjait a számra.

Engedtem, hogy nagy tenyereivel felfedezze a testem, persze csak módjával. Eddig még soha nem érintett így, ez volt az első.

A nyakamat kezdte simogatni, vizes bőrömön könnyen csúszkáltak ujjai. Kezeit hátamra helyezte és ott kente szét a krémet. Fél perc múlva maga felé fordított és a dekoltázsomnál jártak puha ujjai, egy picit megrezzentem mikor a melleim fölé ért. Szokatlan érzés voltak nekem ezek a fajta érintések, de minden értelemben rettentően jó volt.

Lemostuk magunkról a habot, Harry rám nézett és szenvedélyesen megcsókolt. Nem bírtam én sem ellenállni, így viszonoztam.

A víz makacsul hullott az arcunkba, de nem érdekelt minket. Harry neki döntött a csempének, kezeit fel-le mozgatta az oldalamon, mivel csikis voltam, így önkéntelenül is belemosolyogtam a csókunkba.

-Szeretlek Roxy - mondta ajkaimnak.

-Én is szeretlek, de ma nem fog történni ennél több.

-Rendben, nem is kell.

Felkapott az ölébe, majd berohant velem a szobánkba. Úgy ahogy voltunk csurom vizesen, lerakott az ágyba és mellém ugrott.

-Te hülye vagy! - nevettem.

Szorosan magamhoz öleltem, így feküdtünk vizesen egymáshoz tapadva az ágyon, de ez sem érdekelt abban a pillanatban mert boldog voltam. Rettentően boldog.