23.Rész -A Feljelentés-

Sziasztok! Sokan vártátok az új részt aminek rettentően örülök. Köszönöm a szavazatokat a blogversennyel kapcsolatban, aki nem tette még meg kérem IDE kattintva megteheti ( oldalt is lájkolni kell)  Ha nem vagy feliratkozva kérlek tedd meg, hogy megtudjam mennyien is vagyunk valójában, várom továbbra is a visszajelzéseiteket, nagyon boldog vagyok mikor olvasom a soraitokat. Köszönöm. :)

Tudtam, hogy nem fog leszállni rólunk. Miért is próbáltam magamnak ezt elhitetni? Engem már elrabolt, Harryt leütötte, és most Louis. Mi jön még? Megsemmisülve bámultam magam elé, a szavak amiket a többiek intéztek felém távolinak tűntek, nem értettem belőle semmit. Harry leguggolt mellém és gyengéden megrázott.

-Roxy! Figyelj ide, ne törd magad ezen. Megoldjuk ezt az ügyet, minden rendbe jön.

Szemei mélyen az enyémbe fúródtak és visszarázott a valóságba. Végre pislogni is elkezdtem, de ez csak könnyeim szabad távozását segítették.

-El kell mennem, messze tőletek - szóltam halkan.

-Nem akarom, hogy egyedül legyél, velünk maradsz, és pont.

Két tenyerébe zárta az arcom, és közelebb hajolt. Szemei csillogni kezdtek, nem akartam, hogy egy könnycseppet is ejtsen miattam. Gyors pislogásba kezdett és újra rám emelte a tekintetét.

-Nem eshet bajod, most, hogy megtaláltalak, nem engedem!

Kezei levándoroltak a hátamra és közelebb húzott magához, megölelt és úgy szorított magához mint kisgyermek a játékmackóját. Eddig az én szerelmemben voltam biztos, de már kétségem sem volt afelől, hogy Harry is ugyanúgy szeret ahogy én Őt. Feltétel nélkül.

Ennek az egésznek a többiek is szemtanúi voltak, de nem szólaltak meg csak néztek minket és halványan elmosolyogtak. Eleanor Louis ölében még könnyezett egy kicsit, sok volt neki ez a nap.

-Roxy, az lesz a legjobb ha leköltözöl anyáékhoz egy időre, veled megy két testőr és vigyáznak majd rátok.  Londonban már nem lennél biztonságban.

Fájdalmasan néztem rá, nem akartam Őket elhagyni, és elköltözni Wolverhamptonba. Harryre néztem aki bólintott egyet, hogy ennek így kell lennie.

-Mindjárt hívom apát - vette ki a zsebéből Liam a telefont.

-Én nem tenném - mondta sietve Louis.

-Miért?

-Az a Holman mondott valamit mikor még kómás voltam. Mintha arról beszélt volna, hogy "könnyű volt lehallgatni a kis bátyus telefonját, nem hiába szolgáltam a titkos szolgálatnál".

-Mi van? - mondta egyszerre szinte mindenki.

-Ne tőlem kérdezzétek, csak ennyit hallottam. Nem tudom, hogy volt erre képes, de szerintem cseréld le a számod.

-Akkor innen tudta meg, hogy hova is készülünk, végig hallotta ahogy sorra hívlak titeket és Hannah-t is. - túrt idegesen a hajába Liam - Fel kell hínom Hannaht is, kitudja mi van vele.

-Szerintem használd a recepciós telefont, vagy a szobákban lévőt. - javasolta Niall.

-Én még mindig nem értem? Holman mit keresett a titkos szolgálatál? És hogy került az árvaházba? - nézett Liam után Harry.

-Szerintem ha visszatértünk Londonba egyből menjetek a rendőrségre. Ha nem teszitek, ez az ember tönkreteszi az életünket - szólt sírós hangon Eleanor.

-Igaza van El-nek. Nem mehet így tovább. Szembe nézek a múltammal, akármi lesz is. Ki kell derítenünk mi folyik itt! - mondtam magabiztosan.

 -Büszke vagyok rád - szorított magához Harry.

Miután Liam visszatért, és beszélt apámékkal is, megbeszéltük, hogy hazautazunk Londonba, utána engem Harry elvisz Wolverhamptomba pár hétre.

Már éreztem a szívembe besettenkedő űrt, amit Harry hiánya fog okozni. Még együtt vagyunk és fogja a kezem, de már hiányzik a teste melege, édes csókjai, szívet melengető mosolya.

Sajnos ez a nyaralás nem úgy jött össze ahogy elterveztük, mindent tönkre tett az a szemét, ráadásul újabb megválaszolatlan kérdést hozott a felbukkanása. Nem értem még mindig mi ez a titkos szolgálatos ügy. Csak abban reménykedem most, hogy valami kiderül ha elmegyünk a rendőrségre.

A hotelből próbáltunk feltűnés nélkül távozni, amit sikerült véghez vinnünk, úgy vettük észre senki nem ismert fel minket. A reptéren  béreltünk egy magángépet, ami megjegyzem nem volt olcsó, de ez a fiúkat cseppet sem zavarta, hisz rengeteg pénzük van. Nem akarták kockáztatni, hogy Mr Holman velünk utazzon, ha esetleg már rájött a tervünkre.

Az út egy örökkévalóság volt, már a repüléstől való félelmem sem jött elő, túl ideges voltam a rendőrségi feljelentés miatt.

Végig Harry vállán pihent a fejem, Ő néha felém fordult és megsimogatott, vagy puszit nyomott a homlokomra. Nem akart zavarni a merengésemben, inkább hagyta, hogy lenyugodjak.

Több órás út után végre az otthon illatát éreztem, a saját szobámét. Mivel éjszaka volt Harry nálunk aludt, nem is tudtam volna az utolsó éjszakát nélküle tölteni, erőt kellett adjon nekem a reggeli feljelentéshez.

Egy gyors tusolás után, amit külön-külön tettünk meg, végre bevackoltuk magunkat a meleg puha ágyba. Harry magához húzott így szorosan egymás felé fordulva néztük egymást a félhomályban.

-Minden rendben lesz, elkapják azt a szemetet. Nem bánthat többet - szólalt meg Harry.

-De jó is lenne, már nem bírom sokáig ezt a feszültséget amit csinál, kikészít.

-Tudom édesem. Vége lesz nemsokára. Szükség van arra, hogy elhagyd Londont, egyből itt keresne ha valami nem úgy sül el ahogy terveztük.

-Szerinted apámék címét nem tudja?

-Reméljük nem. De most próbálj ne erre gondolni, nyugodj le, és bújj ide.

Megfordultam, így hátam a mellkasának feszült. Ő átfonta karjait, és véletlen egyik keze a mellemhez simult.

-Upsz bocsánat. - mondta bocsánatkérően

-Semmi baj. A Te érintéseidtől nem érzem, hogy félnem kéne. Bízom benned. De még arra nem vagyok képes.

-Tudom, és nem is erőltetem. Várok akár egy életen át, de soha nem akarok neked fájdalmat okozni sem fizikailag sem lelkileg.

Erre csak elmosolyodtam, és megszorítottam a hasamon pihenő kezét. Percek múlva mély álomba merültünk, elmenekültem az álmok tengerébe, végre nem Mr Holmanról álmodtam hosszú idők óta, hanem Harryről és magamról. Csodálatos volt.

Reggel idegesen keltem fel, a reggel közeledtével a  testem már felkészült az elkövetkezendő órákra. Idegesen kapkodtam magamra egy elegánsabb ruhát, bár fogalmam nincs miért öltöztem ki egy vallomáshoz. Harry megragadta a kezem az egyik pillanatban, tudta, hogy nagy a feszültség bennem.

-Ne idegeskedj, melletted leszünk.

-Tudom - hajtottam le a fejem.

Percekig öleltük egymást, addig is nem kellett elindulnunk, de Liam kiabálása a földszintről kiszakított a szerelmes percekből.

-Roxy indulnunk kell, gyertek!

*

-Szóval kisasszony, mondja még egyszer a bántalmazója nevét - mondta unottan az ügyeletes nyomozó.

-Jack Holman - válaszoltam remegő gyomorral.

-A kollégám megnézi szerepel-e ez a név a nyilvántartásban. Mit is mondott hol tartózkodott eddig ez az ember?

-Az utóbbi két évben nem tudom, de azelőtt egy kis falu, Leominster mellett egy árvaházban dolgozott, Ő volt az igazgató.

-Rendben, akkor arra kérem most, meséljen el mindent amit Önnel tett, tudom hogy fel kell most szakítani a régi sebeket, de ez az eljárás része, minél többet tudunk, annál jobban megismerjük az elkövető személyét. Ugye érti?

-Persze - Harryre pillantottam aki végig a kezemet fogta.

-Minden rendben lesz. - szólt a hátam mögül Liam.

-Nos ez az ember az iskola igazgatója volt, kegyetlenül bánt a gyerekekkel. - kezdtem bele, és vettem egy mély levegőt - A serdülő lányokat nem kímélte, mikor úgy támadt kedve rendszeresen megrontotta őket - itt elcsuklott a hangom és eltorzult fájdalmamban az arcom.

-Nyugodjon meg egy kicsit. - tolt elém egy pohár vizet.

Belekortyoltam a hideg italba, szinte felüdülés volt a torkomnak, annyira kiszáradt ettől a kevés beszédtől is, hogy szinte égetett.

-Engem kétszer erőszakolt meg - mondtam halkan.

Ezután még beszámoltam Mona halálának körülményeiről, a szökésemről, és a mostani eseményekről is. Nem tudom miért, de minden egyes kimondott szó után a lelkem megkönnyebbült, az a kő ami hosszú ideje nyomta, most egy szempillantás alatt eltűnt.

A nyomozót is egyre jobban érdekelte ez az ügy, előre dőlt székében úgy jegyzetelt magának, főleg mikor megtudta a titkos szolgálati részletet.

-Rendben kisasszony, megkezdjük az eljárást, köszönöm, hogy őszintén elmondott mindent, köröztetni fogjuk Jack Hol...

-Nyomozó Úr! Kijönne egy pillanatra, nagyon fontos! - szakította félbe az előbbi mondatot egy másik rendőr.

-Elnézést - állt fel az asztaltól a megtermett nyomozó.

Mikor a rendőr kiment, a két legjobban szeretett ember egyből átölelt, és gratuláltak ehhez a bátor tetthez.

-Annyira büszke vagyok rád - érzékenyült el Liam.

-Elfogják kapni, megkapja amit érdemel - szólt Harry.

-Kh. - lépett be újra a nyomozó. - Máris van fejlemény az ügyükben.

-Ilyen hamar? - kérdezte Liam.

-Ez a Holman már ismerős a rendőrség számára. Igen a titkos szolgálatnál volt, de 15 éve kirúgták és eljárás indult ellene. Éppen letartóztatták volna mikor megszökött előlünk, nevet változtatott, valószínű a maffia segítségével. Ugyanis azért került volna börtönbe mert besúgó volt, összejátszott a maffiával. Az igazi neve Jack Hardly. Mivel a munkatársam felhívta az árvaházat, ők faxoltak egy fényképet Hardlyról vagyis Holmanról, bescanneltük és a találat szerint 98% hogy Ő az. Ráadásul Holman említette önök szerint a titkos szolgálatot, most már biztos, hogy Ő az.

A hallottak után mind a hárman megdermedtünk, egy ilyen bűnöző rabolt el engem, egy ilyen szemétláda került be az árvákhoz, és mind végig álcázta magát, elbújt egy szegényes árvaház igazgatói széke mögött. Nem hittem a fülemnek, egy akció filmben éreztem magam ahol én vagyok az áldozat, a gyenge láncszem.

*       

    

A fiúkat összehívta Liam a házunkban, még azelőtt, hogy visszamentem volna apámékhoz. Elakartuk nekik mesélni az egész sztorit.

 

-Szóval ez a Holman akinek az eredeti neve Hardly, egy keresett bűnöző, a maffiával szövetkezett anno, de megszökött a letartóztatása elől, nevet változtatott, így került Roxy árvaházába.

-Mi? Ez most komoly? Mint egy akció film, eszméletlen, egyből megéheztem - nevetett torkaszakadtából Niall.

Mindenki méregetni kezdte a nevető fiút, aki hasát fogta a nevetésből, na jó egy kicsit tényleg vicces volt ez az egész. Az ember ha nem vele történik el sem hiszi, hogy ilyen megtörténhet.

-Niaaaall! - kiabált rá Harry. - Ez most komoly, Roxy élete forgott kockán, és a tiéd is Te barom!

-Harry! - pirítottam rá. - Ha belegondolsz ez tényleg vicces a maga módján. Pont velünk történik ez. Ha megtudná a sajtó szétszednének.

Valahogy nem éreztem magam már olyan egyedül, bíztam a rendőrségben, hogy kinyomozzák hol lehet az a patkány. Már egyedül csak attól kellett tartanom, hogy ne jelenjen meg többet az életünkben. Most a rendőrség Hawaii-on keresi, csak bízni tudunk benne, hogy elkapják ott. De egy ilyen agyafúrt embert nehéz lesz átvágni, mostanra már biztos visszatért Londonba, csak azzal nem számolt, hogy előtte járunk egy lépéssel, a rendőrség már mindent tud róla.

 *

Órákkal később már az autóban ültem Harryvel, percek kérdése és megérkezünk az ideiglenes otthonomba. Máris összeszorult a torkom hacsak az elválásra gondolok. Nem hittem volna, hogy ilyen rövid idő alatt megszerethetek valakit, ráadásul azzal a problémámmal amit eddig a szívem mélyére süllyesztettem.

Természetesen ezek a percek hamar elteltek, és pillanatok alatt a szüleim házánál voltunk. Ők már vigyorogva vártak bennünket és integettek.

Harry kinyitotta nekem az ajtót, és vegyes érzésekkel siettem oda hozzájuk. Boldog voltam, hogy újra láthatom Őket, de ez azt is jelentette, hogy Harryt és Liamet gy darabig nem fogom.

Üdvözölték Harryt is, maradásra akarták bírni de Harry ellenkezett. Tudtam, hogy még van egy fontos elintézni valójuk a fiúkkal. Beavatni Pault a menedzserüket az egészbe, ez nagy falat lesz számukra.

-Egyedül hagynátok egy kicsit Harryvel? Pár perc és megyek utánatok.

-Persze, beviszem a csomagjaidat. Amúgy említette Liam, hogy a házat figyeli két testőrötök, nem tudom minek, de ha nem zavarják a környékbelieket nem érdekel. Viszlát Harry - rázott kezet apám vele.

-Nem fognak zavarni, a ház előtt lesznek a kocsijukban, váltják majd egymást, és Roxyt kísérik mindenhova. Viszlát Mr Payne.

 Harry és Én is néztük ahogy becsukódik az ajtó, már kettesben voltunk nyugodtan búcsúzhattunk. Ami azt is jelentette, hogy a könnyeim utat akartak törni, de próbáltam eltakarni úgy, hogy Harry kabátjába fúrtam az arcom.

-Ne sírj drágám - simogatta meg a fejem.

-Nem sírok - szipogtam.

-Nekem is nagyon hiányozni fogsz, mindennap beszélni fogunk, és ha vége lesz ennek az egésznek visszajössz Londonba oké?

-Igen, de olyan hosszú lesz. Nagyon fogsz hiányozni.

Felemelte az állam, és csillogó szemeivel utat tört a lelkembe. Ujjaival letörölte sós könnyeimet és lágyan elmosolyodott.

-Szeretlek, és ezt ne feledd.

-Én is szeretlek mindennél jobban.

 A hűvös estében ajkunk már szomjazott egy kis forróságra, amit pillanatokkal később meg is adtunk nekik. Csókunk hosszú volt szenvedélyes mégis olyan gyengéd. Még jobban libabőrös lettem és ezt csak Harry tudta kiváltani belőlem. Az iránta érzett szerelmem  mindennél hatalmasabb volt és az is marad örökre.