22. Rész -Mr Holman üdvözöl-

 Sziasztok íme a 22.rész. Remélem ide is kommenteltek majd hisz minden blogírónak fontos az olvasók véleménye. Arra kérnélek titeket hogy nézzetek be IDE,egy nagyon tehetséges bloggerina írja. 

Még annyit kérnék aztán olvashatjátok, hogy aki még nem szavazott rám ITT, az tegye meg. ( csak akkor ér a szavazatod ha lájkolod az oldalt is) 

Lábaim földbe gyökereztek, csak bámultam magam elé, persze Harry egyből a pincér után szaladt. Fél perc múlva visszatért Harry és maga után vonszolta a rémült felszolgálót.

-Kitől kaptad ezt a levelet? Hol van most? Te is egy követ fújsz vele? - ordított.

-Fizetett az az illető egy kis pénzt, hogy adjam át, ez körülbelül fél órája volt. Nem tehetek semmiről. Kérem engedjen el - mondta.

remegő hangon a pincér.

-Harry engedd el - mondtam halkan.

Elengedte majd felém fordult. Karjai oltalmazó ölelésébe vett, nagy szükségem is volt erre, mert ha nem fog összeesem.

-Jól vagy? - suttogta.

-Nem, le kell ülnöm.

Kért nekem egy pohár vizet, hogy jobban legyek, és felfrissüljek. De én még mindig csak magam elé bámultam megkövülten.

-Minden rendben lesz Roxy.

-Te megőrültél?! Itt van az a szemét, és azt mondod minden rendben lesz? Semmi nincs rendben, megtalált itt is. Veszélybe sodortam mindenkit. Én vagyok a hibás! - kiabáltam.

Kirántottam a kezem Harryéből és szaladtam. Nem akartam most senkivel sem beszélni.

Gondolkoznom kellett. Vagy elmegyek egyedül a szigetről, vagy itt maradok, és akkor lehet történik valami a többiekkel. Én inkább az előző opciót választom, összepakolok, és hazamegyek, remélhetőleg velem jön Mr Holman, az sem érdekel már ha újra elkap, legalább vége lesz mindennek.

Éppen a bőröndömet szedtem elő, és az órákkal ezelőtt kipakolt ruhákat újra a kezembe vettem és elkezdtem beledobálni, mikor Harry tört be az ajtón, érezte, hogy mihez készülök.

-Mit csinálsz? Nem mehetsz el! - fogta meg a kezem.

-Harry nem maradhatok itt, mindenki veszélyben van miattam. Nem akarom, hogy bárkit is bántson.

-Maradnod kell, összehívom a többieket és mindent elmondunk nekik.

-Mindent?

-Nem várhatunk tovább. Jobb ha mindenki tudja ezt az egészet, hisz már ők is veszélyben vannak. De ha elmész te leszel, és azt nem élném túl. Itt maradsz velünk és vigyázunk rád. Vigyázunk egymásra.

Szemeimet elárasztották a félelem és szerelem könnyei, ráemeltem a tekintetem Harryre, és ő biztatóan rám mosolygott. Ölelni akartam úgy mint még soha, tudni, hogy megvéd engem mindentől. Egy hirtelen mozdulattal átfontam karjaimmal az egész testét, úgy szorítottam mintha ez lenne az utolsó ölelésünk. Ő is ugyanígy tett, meztelen felsőteste az enyémnek feszült, úgy éreztem egy szívként dobog a szívünk. Könnyeimmel pucér bőrét áztattam, de ez egyáltalán nem zavarta őt.

-Hívd fel őket - mondtam percek múlva.

A többiek fél órával később hiánytalanul megjelentek, értetlenül néztek ránk, egyedül Liam tekintete volt gyanakvó és ideges, kérdően nézett rám, én csak bólogattam neki, hogy mindjárt megtudja.

-Nos azért hívtunk ide mindenkit, hogy elmondjunk nektek egy fontos dolgot. - kezdett bele Harry. - Az elmúlt hetekben történtek velünk dolgok, mármint hármunkkal, Liammel Roxyval és velem.

Mindenki Liamre nézett, aki kezeibe temette arcát. Én próbáltam elkerülni mindenkinek a tekintetét, nem tudtam, hogyan reagálnak majd, hogy miattam vannak veszélyben.

-Szóval, van egy ember, aki Roxyt sokáig bántotta, a hetekben megtalálta Őt és zaklatja, elrabolta az Újévi buli után.

-Micsoda? - szólalt meg meglepetten Zayn.

-De miért nem szóltatok? - állt fel Niall és Louis is.

-Várjatok had fejezzem be. Mi Liammel kiszabadítottuk, de ez a szemét aki az életére tört, nem hagyja abba, most is itt van a szigeten, egy kis cetlin üzent Roxynak, hogy figyeli.

-Mi? Ez tényleg igaz? Itt van a szigeten?! - csattant fel Liam.

-Igen.

-Látjátok nincs más megoldás. Meg kell ölnünk. Nem zaklathat minket, már nem csak mi vagyunk a célpontjai hanem ti is! - nézett Louisékra.

-Liam nyugodj le, miattam van az egész, hazamegyek, és nem fog bántani titeket - szólaltam meg halkan.

Persze mindenki felhördült, hogy szó sem lehet róla, itt maradok, és vigyáznak rám. Mindenki megölelgetett. Eleanor összevissza puszilgatott. Nagyon kedves lány.

-Nem ülhetünk bent egész nap, amúgy is van még majdnem egy hetünk, élvezzük a napsütést, mi melletted leszünk nem maradsz egyedül egy percig sem. Az az ember nem bánthat amíg velünk vagy. - vigyorgott Louis

-Köszönöm, hogy mellettem vagytok sokat jelent.

Egy picit bátrabb lettem, talán ha tényleg nem válunk el egymástól nem lehet semmi probléma.

*

Már két nap eltelt a nyaralásunkból, szerencsére Mr Holmannak se híre se hamva. Kezdtem azt hinni, hogy talán nem is Ő küldte nekem azt a levelet, talán egy idetévedt rajongó.

Megbeszéltük a többiekkel, hogy reggeli után egyből a part felé vesszük az irányt, három ember nem volt még jelen a recepción. Niall, Louis és Eleanor. Niall 5 perc késés után megjelent, és az volt a kifogása hogy túl rágós volt a csirkecomb amit rendelt, ezért kénytelen volt még egy adagot rendelni.

Mivel lassan fél órája vártunk Louisékra, úgy döntöttünk hogy felmegyünk megnézni mi tart ilyen sokáig, kopogtunk, majd Eleanor nyitott ajtót.

-Csak nem megzavartunk valamit? Mikor jöttök már? - vigyorgott Zayn.

-Louis már lassan egy órája elment, mondtam neki, hogy később megyek le hozzátok, fáj a fejem.

 

-De Louis nincs velünk!

-Akkor mégis hol van? - kérdezte aggodalmas El.

Síri csend lett, mindenkinek egyből eszébe jutott a két nappal ezelőtti eset. Mindenki egymásra nézett. Eleanor szemei könnybe lábadtak.

-Ne essünk pánikba lehet csak eltévedt - szólalt meg végül Niall.

-Bárcsak így lenne - suttogtam.

-Rendeződjünk párokba és fésüljük át a hotelt. - javasolta Liam idegesen. - Valahol csak megtaláljuk.

Én Harryvel maradtam, mi a felső szinteket néztük át. De tudtam ha Mr Holman keze van ebben benne, valószínű semmi értelme itt keresgélni.

-Mi van ha bántotta Louist? - kérdeztem Harryt.

-Ne gondoljunk ilyenre, biztos csak elkószált - erőltetett magára egy mosolyt.

Hiába próbálta leplezni az idegességét, tudtam, hogy rettentően aggódik a barátjáért. Újra magamat okoltam ezért, ha Louisnak valami baja esik, nem bocsátom meg magamnak, tényleg el kell gondolkoznom a rendőrségi feljelentésen, meg kell védenünk magunkat.

Talán fél óráig is bolyongtunk az emeletek között de nem találtuk meg Louist. Úgy döntöttünk felhívjuk a többieket mi a helyzet. Sajnos ők is csak azt tudták mondani amit mi. Megtörten roskadtunk a puha kanapéra, percek múlva Niall és Liam, majd Zayn és Eleanor is megérkezett.

-Most mi lesz? - szipogott El.

-Be kell jelentenünk az eltűnését. Más ötletem nincs - mondta Zayn.

-Még várjunk egy kicsit, hátha megkerül - javasolta Liam.

-De lehet késő lesz! Lehet már... - csuklott el Eleanor hangja.

Zayn egyből megölelte őt, és biztosította, hogy semmi baja nem lesz Louisnak.

-Még várjunk 1 órát, ha nem kerül elő, megyünk a rendőrségre - nézett maga elé Harry.

A percek olyan lassan teltek, a falon lévő óra kattogása betöltötte az egész helyiséget. Mindegyikünk a kezét tördelte és bámult ki a fejéből. Niall az órát bámulta és nagyokat nyelt, szegény már biztos éhes,de látszott rajta, hogy nagyon bántja Louis eltűnése. Eleanor még mindig sírt, mellé ültem és átöleltem, nem érdemli meg ezt a fájdalmat, nem veszítheti el miattam a szerelmét.

Harryvel összeakadt a tekintetünk, elkezdte a kezét erősebben szorítani, tudtam, hogy mit érez most, hisz a legjobb barátja élete forog kockán.

-Na jól van nem bírom tovább elmegyünk Liammel a rendőrségre! - pattant fel Harry.

-Mi itt maradunk hátha mégis visszajön - szólt Zayn.

Harry egy gyors csókot lehelt ajkaimra, és a fülembe súgta hogy, vigyázzak magamra, és ne hagyjam el a többieket. Egy bólintással jeleztem, hogy rendben van.

-Ha bármi van hívjatok - mondta a többieknek.

-Ti is! - szólt utánuk El.

Talán 2 perc sem telt el, hogy eltűntek a szemünk elől, de már vissza is tértek Louis-val az oldalukon. Mindenki megörült, hogy végre meglett, a legjobban talán Eleanor, aki amint meglátta szőke hercegét rohant, és szorosan megölelgette. Erre Louis felszisszent, hogy gyengédebben. Mikor közelebb értek, akkor láttuk meg, hogy Louis szeme alatt nagy lila vér aláfutásos folt éktelenkedett. Mellkasát erősen szorongatta, és gyengének látszott.

-Mi történt veled? - kérdezte egyszerre Zayn és Niall.

-Elkapott az a férfi a folyosón akiről meséltetek. Egy sikátorban ébredtem - kezdett bele a történetbe. - Kaptam tőle egy két ütést, egy nagy fadarabbal hasba vágott.

-De ugye jól vagy édesem? - vágott közbe El.

-Mondott valamit? - kérdeztem.

-Csak annyit, hogy ezt adjam át: Mr Holman üdvözöl.