21.Rész -Előlem nem bújhatsz el-

 Sziasztoook! Meghoztam a részt, tudom kicsit később mint szoktam, de elég sok dolgom volt most a héten. Ismét kérlek titeket hogy komizzatok, így tudom csak mennyire tetszett éppen a rész. Lépjetek be a FB csoportba is. Annyi kérésem lenne még hogy szavazzatok ITT rám, egy blogversenyen veszek részt. Az oldalt is lájkolni kell, csak úgy ér a szavazat. Köszönöm.

Még mindig alig hittem a szememnek. Liam tényleg egy fegyvert vett azért hogy távol tartsa tőlünk Mr Holmant, ez nem mehet így tovább, ez nem megoldás, nem akarom hogy valakinek is baja legyen miattam, és itt nem arra a szemétre célzok, tőlem meg is halhatna, de nem akarom hogy Liam keze által, hisz az tönkre tenne mindenkit.

Liam elzárta a pisztolyt a széfbe, így egy kicsit megnyugodtunk. Harryt megkértem hogy töltse nálunk az éjszakát, egy picit féltettem Liamet, jó ha az egyik barátja is a közelben van. Mielőtt felmentem volna a szobámba beszélni akartam a testvéremmel, felküldtem Harryt, hogy várjon meg ott.

-Liam, ez nem helyes. Bármit megteszek, de ne használd azt a fegyvert - ültem le mellé.

-De mi lesz ha újra eljön és bántani akar minket? Nézzem ahogy újra elrabol? - nézett értetlenül.

-Nem ezt kérem, csak azt, hogy ne öld meg, ez nem te vagy. Nem teheted tönkre az életed egy ilyen szemét miatt.

-Tudom, hogy ez nem megoldás, de ha újra eljön, akkor nem tudok mást tenni, meg kell védjelek. 18 évig senki nem volt melletted, de most én igen, és mindent megteszek, hogy ne keljen félelemben élned - csuklott el a hangja.

-Liam, nem is tudom mit tennék ha elveszítenélek. Annyira jó testvér vagy, nem érdemellek meg - öleltem át.

Percekig öleltük egymást, és sírtunk, bár Liam próbálta eltakarni könnyeit, de a szipogásából arra következtettem, hogy elérzékenyült. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen testvérrel áld meg a sors, egy csodálatos emberrel, de ha véghez viszi a tervét minden romokba dől.

-Hannah-val mi ez az egész? - törtem meg az ölelkezésünket.

-Úgy néz ki együtt vagyunk. Nagyon hamar egymásra hangolódtunk a bulin. Nagyon tetszik, és azt hiszem én is neki. Talán én is boldog lehetek végre.

-Látod? Ezért is felejtsd el ezt az egészet. Légy boldog.

-Nem ígérek semmit - hajtotta le a fejét. - Reggel jön 2 biztonsági őr, akik a nap 24 órájában őrzik majd a házat, szóval itt nem tud minket megtámadni az a patkány.

*

Harry már várt, egy szál bokszerben feküdt az ágyamon és a laptopomat bújta. Mikor beléptem kedvesen rám mosolygott.

-Nem is tudtam, hogy én vagyok a háttérképed - vigyorgott.

-Hé! Nem engedtem meg, hogy bekapcsold! - dobtam meg egy párnával.

-Éppen most kapcsoltam be, most végeztem a fürdéssel.

-Jó hogy mondod én is megyek.

A tus alá álltam és még mindig a fegyver járt az eszembe ami mindent tönkretehet, valahogy ki kell a széfből csempésznem, és el kell rejtenem, nem akarom, hogy Liam marhaságot tegyen.

Mikor végeztem Harry még mindig a neten lógott.

-Megjöttem, most már kikapcsolhatod - takaróztam be mellé.

-Támadt egy ötletem.

-És mi az? Remélem valami hasznos.

-Arra gondoltam hogy elmehetnénk nyaralni, a fiúk és te is. Úgy is van még majdnem egy hetünk míg munkába állunk, és talán Liam is elfelejti ezt az egészet.

-Hova mennénk?

-Hmm például Hawaiira.

-Nem aprózod el. De ami azt illeti kéne a kikapcsolódás mert én is megőrülök. Távol mindentől de jó is lesz.

-Akkor reggel mindenkinek szólok és este már repülhetünk is.

-Jó, de előtte be kell szereznem egy fürdőruhát mert egy darab sincs - tettettem a szomorúságot.

-Majd Eleanor elkísér. De most gyere ide - mosolygott huncutul.

Közelebb hajoltam hozzá és gyengéd csókot nyomtam ajkaira. Megfordultam és ő hátulról átölelt, ismét éreztem meleg felsőtestét, ami felmelegített ezen a hűvös éjjelen. Nyakamon hagyott nedves csókokat, amitől libabőrös lettem.

-Harry még ne - suttogtam.

-Persze, nem is azt akartam.

Még szorosabban fonta körbe karjait rajtam, így aludtunk el. Belemosolyogtam a sötétségbe, a testem átjárta a szerelem, amit csak Harry iránt éreztem, és tudom hogy senki más nem kaphatja meg ezt tőlem, mert Harryé örökre a szívem.

*

Mikor reggel felkeltem Harry nem volt sehol, benéztem a fürdőbe is de sehol senki, gondoltam lent lesz a konyhában. Persze igazam lett, Harry és Liam már rég felkeltek és az asztalnál beszélgettek.

-Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva.

-Szia, éppen most akartam felvinni a reggelidet - puszilta meg a homlokomat Harry.

-Megelőztelek.

-Említettem Liamnek is a nyaralást, Ő is benne van.

-Hurrá, nyaralunk! - ugrottam Liam nyakába. - Hannahnak szóltál?

-Igen az előbb beszéltem vele de nem ér rá, éppen vizsgázik a héten - görbült le a szája.

-De a többiek jönnek és Eleanor is, szóval öltözz fel mert perceken belül itt van hogy elvigyen vásárolni - ölelt át Harry.

-Egy testőr veletek megy - komolyodott el Liam.

Mivel nem akartam vele ezen vitázni, így csak bólintottam egyet neki hogy rendben. Tényleg igaza volt Harrynek, Eleanor 10 perc alatt már nálunk is volt, amilyen gyorsan csak tudtam elkészültem, hogy ne kelljen várnia rám. A testőr már bent ült El autójában mikor mi beszálltunk, az a nagy darab ember hátul kapott helyet, elég vicces volt.

-Miért van velünk ez az ember? - szólalt meg az indulás után El.

-Ömm csak félt Liam, nem akarja hogy letámadjanak a rajongók - hazudtam.

-Igaz, néha elég rámenősek tudnak lenni. Amúgy milyen fürdőruhát szeretnél?

-Mindegy, egy pánt nélkülit azt hiszem.

-De nem elég egy fürdőruha - nevetett.

 Beértünk a plázába, úgy a negyedik üzletben lehettünk, de még nem találtunk nekem tetsző fürdőruhát. De az idő ketyegett szóval ideje volt választanom. Megláttam egy lila-fekete színű pánt nélküli darabot, amit lekaptam a vállfáról, és rámosolyogtam Eleanorra, hogy ez lesz az. Ő megkönnyebbülten sóhajtott fel. Közelebb lépett hozzám és a kezembe nyomott még egy fürdőruhát ami tele volt virágmintával, nekem különösképpen nem tetszett de megvettem. Mivel az indulásig csak 5 óra volt hátra, vissza kellett indulnunk haza. Éppen a kocsiba szálltunk be a nagydarab testőrrel együtt mikor az egyik fa mögött egy ismerős embert láttam meg. Egyből tudatosult bennem, hogy ki ő. Amint megpillantottam a fa mögé bújt, de tudtam, hogy Mr Holman volt ott. Idegesen szálltam be az autóba.

-Mennyünk, gyorsan- sziszegtem Elnek.

-Mi a baj Roxy?

-Semmi, csak rosszul érzem magam. Kérlek mennyünk.

*

-Harry láttam őt!- mondtam rémülten csomagolás közben.

 

-Kit? Ugye nem Holmant?

-De igen - suttogtam.

-Na ne. Ez tényleg nem adja fel.

Hátulról átölelt, tudta, hogy újra elérzékenyültem. Éreztem a védelmezést ebben az ölelésben ami egy picit megnyugtatott. Nem is magamat féltem hanem a többieket. Mi lesz ha valakinek is baja esik.

-Harry nagyon félek. Mindenhova követ.

-Ne aggódj, ahova most megyünk biztos nem tud. Most egy időre próbáld kiverni a fejedből, lesz egy hetünk, hogy kitöröljük őt. Na ne lógasd az orrod.

Maga felé fordított, és letörölte puha ujjaival a könnyeim.

-Ha sírsz én is szomorú leszek - biggyesztette le a száját.

-Ne mondd el Liamnek ezt oké? Ki tudja megint mit tenne ha rájönne, még mindig figyel minket az a szemét.

-Nem mondom.

*

-Roxy miért reszketsz? - nevetett Niall és Zayn.

-Még nem repültem - mondtam becsukott szemekkel.

-Ne nevessétek ki. Ti is ugyanígy fostatok mikor elsőnek repültünk. Nem igaz Niall? Te például hasmenést kaptál, és alig vártad hogy leszálljuk! - nézett rájuk szúrós szemekkel Harry.

Ha nem féltem volna ennyire még élveztem is volna az egész utat, a fiúk minden percben kitaláltak valami hülyeséget amivel elakarták ütni az időt. Mivel nem a fiúk magán gépével utaztunk, így egy olyan járattal indultunk ahol számtalan utastársunk volt. Louis az egyik öreg házaspárt piszkálta mikor azok elaludtak, fogalmam nincs honnan szerezte azt a madártollat, de amint lehunyták szemeiket az öregek, ő piszkálni kezdte az orrukat, nem ébredtek fel, csak csapkodtak maguk előtt, elég vicces volt, de még ez sem terelte el a gondolataimat a repülésről, ami nem egy két óra volt.

-Roxy édesem, kelj fel megérkeztünk - szólt Harry lágyan.

-Hál' Istennek - ásítottam egyet.

-A fél utat elaludtad szóval nincs okod a panaszra, de a vállam már nagyon elzsibbadt, tudod engem használtál párnának - nevetett.

-Kemény párna is voltál, nem a legjobb - cukkoltam.

Fél órával később már a szállodában voltunk, Harryvel egy szobát kaptunk természetesen, nem is tudnék már nélküle nyugodtan elaludni. Egy picit gondterhelten pakoltam a szekrénybe a ruháimat, észrevette ezt Harry is.

-Mi a baj? - ölel át hátulról.

-Semmi.

-Látom, hogy van valami.

-Csak félek mi lesz ha visszamegyünk Londonba, mi vár ránk ott.

-A házatokat Liam nem hagyta magára, a biztonsági őrök ott lesznek míg haza nem megyünk, nyugodj meg.

-Nem is a ház miatt vagyok ilyen, félek, hogy újra felbukkan, és akkor mit csinálunk? Lehet igaza van Liamnek, ezt csak úgy tudjuk lerázni ha megöljük - suttogtam a végét.

-Nem, ez nem megoldás. Utána mi maradna? Hiába egy patkány, akkor is lelkiismeret-furdalása lenne annak aki megteszi.

-Igazad van. És megpróbálok nem erre gondolni, szórakozni jöttünk - erőltettem magamra egy mosolyt.

Percekkel később az ajtón Niall és Louis rontottak be.

-Ti még nem vettétek fel a fürdőruháitokat? Rátok várunk! - vetette keresztbe kezeit Louis.

-A gyomrom már veszekszik velem! Ennem kell! - simogatta a hasát Niall.

-10 perc és lent találkozunk a recepciónál. Oké? - küldte őket ki Harry.

Mind a ketten felvettünk a fürdéshez való ruhát, magamra vettem egy sortot és egy lenge pólót. Harry lazán tolta, Ő egy szál fürdőgatyában sétált mellettem le a lépcsőn. Persze a turisták, köztük is a fiatal lányok megbámulták. Harry csak rám mosolygott, gondolom így akarta tudatni, hogy ez a test csak az enyém.

Mivel a szálloda a part mellett terült el, percek alatt már fürödtünk is a meleg óceánban. Liam és Niall egy vizipisztollyal lőtték egymást, Zayn a parton süttette magát. Mi négyen Louis Eleanor Harry és én, csak lebegtünk a vízen, és élveztük a napsütést.

Persze ezt nem lehetett sokáig élvezni, mert Niall és Liam egyből lespriccelt minket. Niall azért mert éhes volt, és nyafogni kezdett, hogy nem azért jött ide, hogy egész nap fürödjön.  Így fél óra múlva már a parton lévő étteremben ültünk. Mindenki rendelt magának valami könnyűt, de Niall?! Ő talán az egész étteremben lévő ételt kihozatta.

Mikor végeztünk az ebéddel, éppen indulni készültünk, mi Harryvel egy picit lemaradtunk. Szorosan magához ölelt az étterem közepén és megcsókolt.

-Harry ne itt - mosolyogtam rá.

-De, szeretlek, és tudja meg mindenki.

Megforgattam a szemeimet és húztam ki a helyiségből. De egy pincér az utunkba állt, azzal, hogy egy cetlit adjon a kezembe.

Értetlenül elvettem tőle, széthajtottam és ez állt benne: "Előlem nem bújhatsz el!"