20.Rész -Szeretlek-

 Sziasztok!Meghoztam a 20. részt, azért ma mert nem gondolom olyan jónak, és ezért bocsi, de a következő rész izgalmas lesz. Várom azért ehhez is a komikat. Puszii

Reggel arra keltem, hogy Harry simogatja az arcom, elmosolyodtam és kinyitottam a szemeim. Ő szintén mosolygott akár egy földre szállt angyal.

-Jó reggelt - adott egy puszit a homlokomra.

-Neked is. De nem nekem kéne téged pátyolgatni? Hozzak fel enni valamit?

-Nem kérek semmit, valószínű Niall már megevett mindent.

-Mi? Niall? - néztem értetlenül.

-Ahogy hallom megjöttek a fiúk. Van kulcsuk, el is felejtkeztem róla, hogy mára beszéltük meg, hogy elmegyünk bowlingozni.

-Így biztos nem mész sehova! - néztem a bekötözött fejére.

-Rendben anyuci maradok, de csak akkor ha velem leszel egész nap - vigyorgott.

Harryvel kézen fogva sétáltunk le a lépcsőn, egyből megláttuk Niallt aki egy nutellás dobozban volt benne szinte derékig. Zayn a kanapéról pillantott ránk, majd elkapta a tekintetét. Louis egy répán csámcsogott, közben egy szemetes zacskóba dobálta a kislámpa darabkáit, és a többi összetört tárgyat. Eddig eszembe sem jutott, hogy a fiúk nem tudnak semmiről. Louis felnézett ránk és kikerekedett szemekkel vizsgált minket, miután szemügyre vett szólásra nyitotta a száját.

-Veletek meg mi történt? Hogy néztek ki? És miért van ez a felfordulás?

-Biztos heves éjszakájuk volt - legyintett Zayn.

-Zayn ne legyél tuskó, közel sem az történt amire gondolsz! - pirított rá Harry.

-Akkor összeverekedtél a mekis bohóccal? - nevetett Niall.

-Fiúk álljatok már le! - kiabálta Harry.

-Semmi komoly nem történt, este betörtek, Harry szembeszállt a betörővel, de ő húzta a  rövidebbet mert leütötték. De mint látjátok nincs semmi baja! - hadartam gyorsan megelőzve így Harryt aki értetlenül pislogott.

-Basszus, ne már, de hogyan jöttek be? - lépett közelebb Louis - Ugye nincs semmi bajod galambom?

-Dehogy, csak felrepedt a bőröm a tarkóm felett, a kórházban megvizsgáltak nincs semmi komoly. - válaszolt.

Végre Zayn is felállt és Ő is mellénk lépett, szemeiből kiolvastam, hogy egyáltalán nem tetszik neki hogy Harry oldalán lát. Erre még jobban megszorítottam Harry kezét, hogy Zayn is tisztába legyen vele mi is a helyzet.

 -Akkor nem lesz bowling? - mondta egyhangúan Zayn.

-Sajnos nem, pihennem kell. De maradhattok még.

-Akkor mi nem is zavarunk. -állt fel Niall - ma még nem ettem semmi ehetőt és be kéne kapni valamit. Ugye srácok? - nézett Louisra és Zaynre.

-Jó mennyünk, de hívj fel minket, pár nap múlva újra munka. De előtte még megnézlek. - kacsintott Louis.

Elköszöntünk a srácoktól, Zayn feltűnően távolság tartó volt ami egy kicsit zavart, nem értem minek játssza a sértődötten. Talán a teázás miatt, ja tényleg jól ott hagytam őt.

-Sajnálom, hogy hazudtam, de nem akarom, hogy megtudják ezt az egészet, felesleges rájuk hozni a frászt - fordultam Harry felé.

-Persze megértem, de talán azt tudniuk kéne, hogy lehet őket is figyeli az a szemétláda.

-Tudom, de én nem tudnám elmondani nekik. Ha nagyon akarod mondd el te. De kérlek azt a részt ahol... bántott régen hagyd ki - csuklott el a hangom.

-Figyelj, nem mondom el nekik, de ha bármi gyanús történik azon nyomban beszámolok nekik mindenről, kivéve a múltat. Rendben?

Szorosan magához ölelt, meztelen felsőteste szinte égette az arcomat olyan meleg volt. Ölelése biztonságot nyújtott és nyugalmat. Felnéztem csillogó szemeibe, és gyengéd csókot leheltem ajkaira.

-Éhes vagyok. Eszünk valamit? - kérdeztem percek múlva.

-Nézzük meg mi maradt a hűtőben.

Kinyitottuk és szinte semmi nem volt benne, egy megrágott kolbász és egy liter tej árválkodott odabent.

-Még hogy Niall nem evett ma semmit, szinte felzabálta a hűtőmet! - mondta nevetve Harry.

-Semmi gond, akkor rendeljünk valamit. Most nincs kedvem kimenni az utcára. Ráadásul ha meglát így téged valaki, biztos nem maradna titokban.

A nap hátralevő részében megettük a rendelt kaját, hülyéskedtünk, beszélgettünk. Ez a nap tökéletes volt arra, hogy még jobban megismerjem Harryt. Rájöttem, hogy teljesen más mint amilyennek mutatja magát. Belül egy nagyon érzékeny ember lakozik. És állítása szerint nagyon kevés embernek mutatja meg ezt.

Megnéztünk pár filmet is, de szó mi szó már untam a végére a sok fekvést.

-Haza kéne mennem, Liammel még nem is beszéltem ma. Ráadásul nem is mesélte el nekem a Hannah-val való kapcsolatukat, ez a felfordulás ami az utóbbi napokban volt lehetetlenné tette,hogy egy értelmes szót is beszéljünk.

-Rendben haza vigyelek? - érdeklődött.

-Ha jobban vagy akkor természetesen igen - mosolyogtam.

-Eddig sem volt semmi bajom - nevetett.

-De lehetett volna - pásztáztam a földet szomorúan.

-Már nincs semmi baj, és nem is lesz - szorította gyengéden meg a kezem.

-De mi lesz ha újra eljön, kitudja mit csinál most is?  Lehet legközelebb nem ússzuk meg ennyivel. Félek Harry. Nem akarlak elveszíteni téged sem és Liamet sem. Nem akarom, hogy bajotok essen.

-Tudom, hogy félsz de nyugodj le. Én itt leszek neked, és megvédlek bárkitől. - felemelte az állam.

Amint megpillantottam smaragd zöld szemeit elmúlt a félelmem, átváltott az érzés egy sokkal kellemesebbre, szívem minden egye pillanattal gyorsabban vert. Szemembe nézett hosszan, majd újra megszólalt.

-Szeretlek.

Ez az egy szó amire már évek óta vártam és most megkaptam. Karjai között akarom leélni az életem és ott megöregedni, most már biztos voltam ebben.

*

Végre haza indultunk, az autóban küldtem Liamnek egy SMS-t hogy fél óra és otthon vagyok. Az autóban Harry bekapcsolta a legutóbb megjelent CD-jüket. Ment egy lassú szám, őszintén szólva nem ismertem, de nagyon tetszett. Harry halkan dúdolni kezdte majd hangosan énekelt, a piros lámpánál rám is nézett úgy énekelt, csak nekem.

"You'll never love yourself
Half as much as I love you
You'll never treat yourself right darlin'
But i want you to
If i let you know
I'm here for you
Maybe you'll love yourself like i love you
Oh.."

Harry hangjával még jobban elvarázsolt, nem is gondoltam volna, hogy ennél jobban belé szerethetek, de tévedtem.

Szép lassan Liam házához gördültünk be.  De valami nem volt rendben éreztem, egy ismeretlen autó állt a ház előtt.

-Harry valami nem oké - mondtam remegő hangon.

-Mi a baj?

-Nem tudom - suttogtam.

 Sietősen kiszálltunk az autóból, Harry megfogta a kezem és a kapu felé sétáltunk ami tárva nyitva volt. Az ajtóban egy magas nagy darab férfit pillantottunk meg aki ránk nézett, szinte majd fellökött úgy elment mellünk. Azonnal befutottam Liamhez, nem tudtam mit találok bent.

-Liam!? - ordítottam.

-Itt vagyok, miért kiabálsz - válaszolt idegesen.

Közben Harry is megjelent mellettem, már együtt figyeltük Liamet aki valamit dugdosott a háta mögött.

-Ki volt ez a fickó az előbb? - kérdeztem.

-Senki, egy ismerős.

-Persze ismerős, én még soha nem láttam! - vágott közbe Harry.

-Mi van a hátad mögött?

-Semmi.

-Liam látom, hogy valamit elakarsz rejteni! - emeltem fel a hangom.

-Na jó ha ennyire akarjátok. A védelmünk érdekében vettem.

A háta mögül elővett egy fegyvert, azt hittem ott helyben elájulok, nem hittem el, hogy Liam erre képes. Lerakta a mellette lévő asztalra és mind a hárman a fegyvert néztük megbabonázva.

-Liam minek kellett ez? Normális vagy? - kelt ki magából Harry.

-Meg kell védenünk magunkat. Elsőnek Roxy, aztán te. Mi jön még ezután? Szerintetek nem fog újra megtámadni minket?

-Liam ne csináld, ha megölöd Mr Holmant, vége mindennek ugye tudod? A bandának is! Nem ér ennyit! - sírtam.

-Roxy, megmondtam, mindent megteszek, hogy boldogan, nyugodtan élj, és ha az kell ahhoz, hogy megöljem azt a férget, megteszem.

 Harryvel összenéztünk, mind a kettőnkről lerítt, hogy nem értünk ezzel egyet. Az egészről én tehetek, a bátyám teljesen beleőrült ebbe az egészbe, és erről csak én tehetek, ha nem bukkanok fel az életében most nem tartanánk itt.