9. Rész - Te szerencsétlen! -

 Sziasztok megjöttem a 9.résszel :) Ha tetszett arra kérnék mindenkit hogy a pipálgatás mellet írjon nekem egy két szót kommentben. Nagyon köszönöm az eddigi kommenteket nagyon jól estek, és remélem ehhez is legalább annyi érkezik mint a többi részhez. Pusziiii. Jó olvasást! (Ezt a részt nem érzem annyira összeszedettnek, ezért bocsi, hajnali kettőig írtam.)

 A vacsora amit az Én tiszteletemre adtak a fiúk-bár tegyük hozzá inkább szólt ez Niall étvágyának kielégítéséről- remekül sikerült. Szinte egyből közös nevezőn voltunk a fiúkkal, egyfolytában jókedvűek és ez engem is arra ösztönzött hogy vidám legyek, egy percet sem unatkoztam.

Harry a csajozós velem szemben ült és egész végig a tekintetét magamon éreztem, de nem dőlök be neki, volt időm 4 hónap alatt informálódnom az összes fiúról. Rengeteg magazint elolvastam és megtudtam mekkora nő faló ez a Harry gyerek, de nem akartam mindent elhinni az újságoknak és rákérdeztem még Liamnél is, de Ő csak terelt a témáról. "Nem olyan fiú ahogy beállítják, ha szeret valakit azt tényleg szívből szereti, de az is igaz hogy szereti a nőket" ez volt bátyuskám válasza.

 Ez a társaság biztos helyre tudja rakni majd az életem, eddig olyan magányos és depressziós voltam. Még nem érzem magam igazán gyógyultnak, nem a drog miatt, szerencsére azt már teljesen elfelejtettem, a szívem az ami még nem gyógyult be, még mindig a fejemben vannak az árvaházban eltöltött évek sérelmei. Nem tudok egy fiút sem közel engedni magamhoz emiatt, és félek ha ebben a tökéletesnek látszó életbe valaki belecsöppen, nem tudom magamhoz közel engedni. Ez ami még mindig ott ólálkodik a fejemben, a félelem hogy nem lesz társam akivel boldogan élhetek.

A vacsora után mindenkitől elköszöntünk, persze Harry megint villantotta szexi mosolyát, de engem ezzel nem tud levenni a lábamról, nem dőlök be egy éretlen csaj mániás énekesnek.

*

Megérkeztünk Liam háza elé, ez kisebb volt mint a 1D ház, de ugyanolyan szép és elegáns volt kívülről mint a másik. A házba belépve gy hatalmas nappali fogadott, egy nyílt főző és ebédlő résszel. Bátyuskám egyből a lépcső felé vezetett, a bőröndömet közös erővel felcipeltük az emeletre, majd a legelső szobánál megálltunk és kinyitotta.

-Liam ez gyönyörű, nem is tudom hogy köszönhetném meg - ugrottam a nyakába a szobámat meglátva.

-Megérdemled, remélem tetszik, próbáltam úgy berendezni, hogy tetsszen neked.

-Lenyűgöző, és mekkora ágy - ugrottam a hatalmas franciaágyra.

-Ha valami nem tetszik nyugodtan szólj és kicseréltetem - ült le mellém.

-Tökéletes, de nem kellett volna. Annyira rendes vagy velem.

-Azt akarom, hogy semmiben sem szenvedj hiányt - szorosan magához húzott.

-Szeretlek - suttogtam a fülébe.

-Én is nagyon nagyon. De most alvás mert reggel elviszlek valahova.

-Hova? - néztem rá kíváncsian.

-Titok. Ja igen van külön fürdőd is - kacsintott egyet és már be is csukta maga mögött az ajtót.

Letusoltam majd lefeküdtem és az izgatottság egyre jobban felül kerekedett rajtam, alig hittem el, hogy ez velem történik, kaptam egy családot, de a legjobb, hogy szeretnek és féltenek, úgy gondolom ennél több nem is kell nekem, na jó talán szerelem, csak az a baj, hogy félek nagyon egy kapcsolattól, és a félelmemet nehezen fogom legyűrni.

-Kelj már fel, meddig alszol? Már kiabáltam neked fél órája is - ugrott Liam a nyakamba.

-Olyan korán van még, ne már, had aludjak - nyöszörögtem.

-Oké, akkor nem jössz velem sehova és egyedül kell unatkozz egész nap.

Nekem sem kellett több egyből kipattantam az ágyból és a bőröndömhöz léptem amit még nem sikerült kipakolnom.

-Na jó adj 20 percet és lent leszek! - mosolyogtam rá.

-10 perc!

-Annyi nem elég, legyen 15.

-12? - nézett sürgetően.

-Na jó 12, de most húzzál ki! - nevettem.

Abból a 12 percből természetesen 20 perc lett, nem is tudom, hogy gondolta, hogy olyan kevés idő alatt kész leszek, mire leértem a földszintre láb dobogása már betöltötte az egész helyiséget.

-Ne idegeskedj, itt vagyok már - öleltem meg. 

-Végre - nyomott egy puszit a homlokomra.

-Remélem tetszeni fog. Igazából nem akkora meglepetés csak nem akartalak egész napra magadra hagyni.

-Akkor így sejtem hova megyünk - vigyorogtam rá.

Igen jók voltak a megérzéseim a stúdiójuk elé gurultunk be. Rengeteg lány és fotós állt a kerítésen kívül, nem is értem hogy tudnak akár órákat is várni ezekre a fiúkra, bár Én lehet azért nem fogom fel az Ő érzéseiket mert az Én bátyám történetesen Liam Payne.

-Liam biztos, hogy tudják ki vagyok? - néztem rá kissé félve.

-Azt tudják, hogy van egy nővérem, de szerencsére az újságok a fényképedet nem tudták közölni, szóval ha most azt hiszik a barátnőm vagy ne törődj vele.

-Oké, de remélem nem fogják a fejemet venni.

-Dehogy... bízzunk benne.

Egy nagy levegőt vettem és követtem Liamet, megfogta a kezem, amit szerintem nem kellett volna mert  egyből lányok hangos sikolya lepte el az egész környéket.

-Liam Ő a barátnőd? Na ne? Komoly? Úristen de aranyosak vagytok! - hangzottak a bekiabálások.

Sietősre vettük lépteinket majd a fotósok és rajongók elől bemenekültünk a stúdió falai mögé.

-Gondolhattam volna erre, remélem nem ijedtél meg nagyon, de ez az életem.

-Ne aggódj túlélem, és a testvérem vagy szóval el kell viselnem hogy lányok ezrei akarnak téged. Ami igazából büszkévé is tesz, mert nem mindenki mondhatja el magáról hogy egy sztár a testvére - nevettem.

-Köszönöm, sokat jelent, hogy elfogadsz így - újabb ölelést kaptam tőle.

-Mindig melletted leszek, ahogy Te is én mellettem ugye?

Csak bólintott egyet majd több üveg ajtón benyitva megérkeztünk abba terembe ahol a fiúk feléneklik az új album dalait. A négy megvárakoztatott fiú a kanapén ült és bohóckodtak.

-Sziasztok. Hol voltatok eddig? Már 1 órája várunk titeket - csóválta meg a fejét Harry.

-Én vagyok a ludas, nehezen kelek fel reggel - néztem mindenkire bűnbánóan.

Miután mindenkivel puszit váltottam, leültem a hófehér kanapéra amit eddig a többiek foglaltak el.

Elindult egy számomra ismeretlen dal, de mégis mintha hallottam volna már az alap dallamot, az éneket Harry kezdte. Mikor meghallottam élőben a hangját, nem hittem a fülemnek hogy ilyet képes valaki kiadni magából tizenévesen.

"Do you remember summer ‘09
Wanna go back there every night.."

Csak néztem ahogy ajkai formálják a szavakat,másodpercek múlva azon kaptam magam hogy Őt bámulom, nem is figyeltem fel arra hogy már nem is Ő énekel hanem Louis. Észrevette hogy Őt nézem és egy önelégült mosoly terült el az arcára. Persze egyből a földre szegeztem a tekintetem, de még a hülye is láthatta hogy zavarba jöttem.

A refrén kezdeténél újra rájuk néztem, majd Liamre pillantottam mikor elkezdte a szólóját. Mosolygott miközben énekelt, persze Én is viszonoztam. Neki is csodálatos hangja volt ahogy az összes fiúnak. Eddig nem nagyon hittem az ilyen tehetség kutatókban, de szó mi szó ezt a bandát remekül összehozták.

A dal végén egy 5 perces szünet következett, mindenki a vizes vagy üdítős flakonja után nyúlt és nagyokat kortyolt.

-Na hogy tetszett?- lépett hozzám Zayn.

-Remek volt, nagyon jó hangotok van.

-Láttam mennyire tetszett. - kacsintott egyet Harry.

Ez a fiú tényleg rámenős, az tény, hogy elvarázsolt a hangja mert olyan volt mintha csak nekem énekelne és a hangszíne rettentően bejön, de ennyi. Vagy talán tényleg tetszik, de én nem járok pisisekkel. Ha jobban belegondolok eddig senkivel nem jártam szóval ez ön gól volt Roxy. 

 Gondolataimból Louis zökkentett ki.

-Eleanor a barátnőm szívesen megismerne, beszéltem  neki rólad, ha nem baj.

-Dehogy is, örülök neki hogy megakar ismerni, de.... biztos nem zavarja, hogy... tudod a drog. -suttogtam a drog szót.

-Roxy, Liam mindenről beszámolt nekünk, és együtt érzünk veled, nem kell attól tartanod hogy elítélnénk. Liam ebbe a nagy családba tartozik és most már Te is. Vigyázunk rád - mosolygott és ragyogó kék szemei elhitették velem amiket az imént mondott.

-Köszönöm, ez nagyon sokat jelent nekem, és örömmel megismerném a barátnődet is.

-Ez a beszéd. - megsimogatta a vállam majd újra elindultak egy dal felvételére.

Az egész napot a stúdióban töltöttük még az ebédet is itt fogyasztottuk el, de egy percig nem unatkoztam, minden egyes dal tökéletes volt, próbáltam Harry tekintetét elkerülni, nem akartam hogy még magabiztosabb legyen. Engem nem tud becserkészni.

Még az esélyét sem akarom megadni annak hogy csalódjak, nem egy fiatal fiú lesz az aki feltudja a gátlásaimat oldani, legalábbis ezt hiszem.

Miután végeztek a fiúk, ragaszkodtak ahhoz hogy ünnepeljünk egy kicsit, mivel a fél album már kész volt. Persze nem lehetett nemet mondani menni kellett.

Ahogy a nagy házba értünk Niall rohant és percekkel később poharakkal és 3 üveg pezsgővel tért vissza.

-Nekem nem biztos hogy szabad - néztem rájuk.

-Egy két pohár nem fog megártani - nyomott egy félpohár pezsgőt a kezembe Harry.

-Harry ha nem kell neki, akkor ne erőltesd - vette ki a kezemből Liam a poharat.

-Anti alkoholisták! - Harry megforgatta a szemeit és lehúzta a pohár tartalmát.

Csak ketten nem ittunk Liam és Én, Liam a veséje miatt, én az elvonó miatt, túl korainak éreztem, még ha nem is drog akkor is. Ellenállnom kell minden bódító szernek,és most sikerült.

Zayn bekapcsolta a zenét, sőt néha még kevert is pár számot a szórakoztatásunkra.

Talán Harry és Niall itták a legtöbbet, időközben előkerült pár doboz sör is, amit pillanatok alatt el is tüntettek. Liammel ital  nélkül is élveztük a beszélgetést.

Egyszer csak Harry ült le mellém szorosan, a többiek elvoltak foglalva Louis egyik viccének bemutatásával. Még Liam is közelebb ült a nevetős társasághoz, ezt használta ki Harry, kiestünk a többiek látó szögéből.

Rám nézett zöld íriszével, de még alkohol hatása alatt is nagy hatással volt az emberre. Próbáltam arrébb fészkelődni, kis sikerrel mert átkarolt és visszahúzott magához.

-Tudod Roxy Te egy nagyon jó csaj vagy. Annak ellenére, hogy drogoztál csini vagy - mondta lassan alkohol szagú lehelet kíséretében.

-Részeg vagy Harry! Menj innen! - utasítottam a részeg fiút.

-Most miért vagy ilyen? Nekem nagyon tetszel, talán felmehetnénk az egyik szobába.

-Te teljesen hülye vagy? Minek nézel engem?- dühömben felpofoztam és kirohantam a házból.

Amilyen gyorsan tudtam szaladtam, még a kabátomat sem hoztam, az első taxiba beszálltam ami az utamba került. Amint bemondtam a címet Liam neve jelent meg a telefonomon. Nem akartam felvenni, sírni kezdtem. Nagyon rosszul estek Harry szavai, az igaz hogy drogos voltam, de miért kell ebbe beskatulyázni? Én nem akarom hogy életem végéig egy drogos ribancnak higgyenek.

Miután hazaértem írtam Liamnek, hogy jól vagyok ne aggódjon, felsiettem a szobámba és ott fojtattam a sírást.

Talán még sem olyan jó ez a világ amibe belekerültem, ha már az első adandó alkalommal megaláznak, mi lesz később?

Nem fogom kibírni ha a sajtó újra a címlapra tesz azzal, hogy előkerült Liam drogos testvére, nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. Nem akarom hogy szégyenkeznie kelljen miattam. Nem is értem Liamet miért akarta egyáltalán hogy vele éljek, neki a karrierjére kéne koncentrálnia nem egy beteg nővérre kéne az energiáját pazarolnia.

Harryben nagyot csalódtam, de mit is képzeltem egy tini fiúról, aki csak megdönteni akarja a lányokat. Gyönyörű zöld szemeivel szexi mosolyával mindenkit levesz a lábáról, aztán ha megvolt neki eldobja. Tipikus, a hírnévvel visszaélő sztárocska.

Ebben a pillanatban Liam vágta ki az ajtómat fülénél húzva Harryt maga után. Könnyes szemmel bámultam rájuk.

-Tessék Roxy elhoztam neked ezt a szemetet. Nem tudom mit mondott neked, de bevallotta, hogy miatta szaladtál el. Rajta Harry kérj bocsánatot, ha nem Roxyra bízom a legféltettebb szervedet!

-Köszi Liam de nem kellett volna idehoznod. Semmi nem történt csak félreértettem valamit.

-Na persze azért sírsz most is! - lökött egyet Harryn, aki így térdre esett előttem. - most nyögd ki szépen hogy sajnálod!

Harry rám nézett de szerintem fogalma nem volt hogy hol van, és miért van itt. Homályos tekintettel az ágyamra támaszkodott majd többször is szólásra nyitotta a száját, végül csak kinyögte azt az egy szót.

-Sajnálom - egy nagy büfögéshez hasonló hang jött fel a torkán és lehányta a takarómat.

-Ó te szerencsétlen! - Liam felsegítette a száját törölgető Harryt majd kivitte a fürdőbe.

Akaratlanul is elmosolyodtam, vicces volt a nagy Harry Styles-t ilyen kiszolgáltatott helyzetben látni. De visszapillantva a nagy foltra amit az ágyamon hagyott lekonyult a mosolyom. Ezt bizony nekem kell feltakarítani.