13.Rész - Ismerős idegen-

 Sziasztok, megjöttem a 13. résszel egy nappal előbb. Olvassátok és komizzatok. Iratkozzatok fel :)

 Miután vége lett a kajacsatának Liam nagy örömére, mindenki fáradtan rogyott le a kanapéra. Egyedül bátyuskám kezdte takarítani a nappalit, én is erőt vettem magamon és takarítani kezdtem.

-Nyugodtan üljetek, hisz ti ártatlanok vagytok, nem kell segíteni! - morgott az orra alatt Liam.

A többiek szó nélkül felálltak és szedegetni kezdték az eldobott kaja maradékot.

-Köszönöm - pillantott a bűnösökre Liam.

Úgy egy órát takarítottunk, mire minden az eredeti állapotában tündökölt újra. Próbáltam Harry tekintetét kerülni, de nem lehetett kivédeni, mivel egy helyiségben tartózkodtunk. Akárhányszor a közelembe tévedt, perverz mosolyt küldött felém, én csak löktem rajta egyet és nevetve arrébb tipegett.

Mivel éjfélkor és ittas állapotban senki nem akart hazavezetni, így kénytelenek voltunk elszállásolni őket. Arra jutottunk hogy Louis és Eleanor a vendégszobában alszanak, és az üres szobáknak ezennel vége is. A maradék 3 fiút így Liam és az én szobámban kellett szétosztani.

-Én alszok a kanapén - emelte fel a kezét Niall.

-Oké, akkor már csak Zayn és Harry van - mondtam feszülten.

Egyik fiúval sem akartam megosztani az ágyam, Zayn-t még nem ismerem, hogy miként próbálkozna be nálam, de Harryt talán már annyira igen, hogy tudjam biztos nem hagyna békében aludni.

-Akkor kisorsoljuk - vágta rá Liam.

Felírta két cetlire a neveket és belerakta Niall sapkájába, majd felém nyújtotta.

-Most húzz egy cetlit és akinek a neve rajta szerepel, azzal a fiúval alszol. Ne aggódj amiatt, hogy bepróbálkoznának. Azt  most kijelenthetem ha bármelyikőtök akár egy újjal is hozzá nyúl, reggel a pisilője nélkül fog ébredni. Világos voltam? - nézett Zaynre és Harryre tettetett komolysággal.

Leplezett izgatottsággal nyúltam a sapkába, közben Zayn és Harry vigyorgó arccal bámultak. Lehetetlenség ilyen helyzetben nem izgulni. Most kiderül ki az a fiú akivel az egész éjszakát töltenem kell.

-Húzd már! - biztatott Louis.

Megkevertem a két cetlit és az elsőt ami a kezem ügyébe került kihúztam. Széthajtottam és Liamre néztem segítséget kérő arccal.

-Harry - mondtam halkan és egy mély levegőt vettem.

-Ez az! - ugrott fel a kócos és nevetett.

-Harry ugye tudod hogy semmi tipi-tapi?! - nézett rá Liam mosolyogva.

-Tudom, amúgy sem vagyok olyan - vigyorgott.

Felálltam, és úgy tettem mint aki egy cseppet sem örül ennek, pedig legbelül örültem, nem azért mert most az fog történni, hanem csak amiatt, hogy a közelemben érezhetem Őt. Egyszerűen nem tudom az érzéseimet irányítani, de Harrynek nem szabad megtudnia, hogy mit érzek valójában. Úgy gondolom ez még nem szerelem, csak vonzalom. Amennyit tudok erről az egészről még csak ennek társítom be ezt az érzelmet. Vonz ez a fiú ez az egy biztos. De, hogy mit eszek rajta még én magam sem tudom.

Hallottam ahogy Harry utánam lépked, majd átkarol és a képembe vigyorog.

-Látod a sors is azt akarja, hogy egymáséi legyünk. Egy éjszaka velem. Hát nem csodálatos?

-Tudod Harry, ha nem lenne ekkora nagy az arcod, talán még kedvelnélek is.

-Nekem nagy arcom? - és megtapogatta az említett testrészt. - Mindenki szerint arányos fejem van, szóval ez nem állja meg a helyét.

-Na jó, feladom. Te egy menthetetlen eset vagy! - ráztam meg a fejem.

Egyből az ágyamra vetődött és feltűnően beleszagolt az ágyneműbe.

-Amint látom még perverz is vagy. Fúj! - és megdobtam az egyik fotel dísz párnájával.

Vigyorogva felállt az ágyról és elkezdte magáról ledobálni a ruháit. Én csak álltam ott mint egy szobor és csak bámultam. Az alsógatyáját is megfogta és lerántotta magáról. Arcom vörös színben úszott, egyből elkaptam róla a tekintetem.

-Nem tudtad, hogy meztelenül alszom? - nevetett hangosan.

-Képzeld ezt még senki nem mondta, de ha kérhetem vedd vissza bokszered. Nem akarok reggel úgy kelni, hogy a csupasz gilisztád átakar jönni az én felemre.

-Na jó, most az egyszer visszaveszem. De lehet, hogy perceken belül ismét lekerül rólam.

-Azt kétlem. És ha itt akarsz aludni akkor ajánlom, hogy tarts be a szabályokat - ismét felé fordultam.

A bokszerét felvette a földről és magára húzta, végig néztem ezt, majd folytattam.

-1. nem nyúlkálsz 2. nem horkolsz, 3. a gilit próbáld a gatyádban tartani!

-Csak ennyi lenne? - görbítette le a száját.

Nem szóltam, felvettem a pizsimet és a fürdőbe igyekeztem, ami egy rövid ujjú macis pólóból és egy hozzáillő sortból állt.

Befeküdtem Harry mellé aki már elhelyezkedett, persze még mindig vigyorgott. Mivel egy takaróm volt így kénytelen voltam vele osztozkodni.

-Ha félsz nyugodtan hozzám bújhatsz - suttogta.

-Nem vagyok félős típus. Jó éjt! - és hátat fordítottam neki.

A szívem akkorákat ütött, féltem, hogy meghallja, hiába tettettem a szigorú lányt, megbolondított Harry. Legbelül arra vártam, hogy megsimogasson, megpusziljon, de talán mégsem lett volna ez jó ötlet, nem állok készen semmilyen testi kapcsolatra, kitudja, hogyan fogadnám.

Percekig forgolódtam, és Ő is. Mikor szembe volt a testünk egymással, kezeink a paplan alatt egy pillanatra összeértek,  én hirtelen elrántottam. Ő utána nyúlt és felhúzta a szájához és megpuszilta.

-Nyugi - suttogta.

Nem tudom miért de éreztem ahogy a testem és a szívem is lenyugszik, mosolyogtam a sötétségben, persze ezt Harry nem látta.

-Roxy, nagyon tetszel nekem, és szép lány vagy, ami nálam nem hátrány. Talán elölről kezdhetnénk, nem gondolod?

-Talán - suttogtam válaszul.

Hallottam egy halk nevetést, és lágyan megszorította a kezem. Ezután nem szóltunk többet, hallgattam egyenletes szuszogását, majd percekkel később elaludtam.

*

A nap sugaraira keltem fel, amik megvilágították az arcom, szokatlan volt ez így decemberben, de nagyon örültem neki.

Mosolyogva fordultam a másik oldalamra, és kinyitottam a szemeim. Harry ott feküdt, és engem nézett. Én is csak bámultam rá, nem tudtam mit mondani neki, még egy "jó reggelt" sem jött ki a számon, elvesztem gyönyörű smaragd zöld szemeiben.

Szó mi szó, eltudnám képzelni ezt a jövőben, egy ilyen ébredés mindennél boldogabbá tenne.

Talán elindult bennem valami komolyabb, de nem lehet, Harry egy nagy gyerek aki nem akar komoly kapcsolatot. Még a lehetőségét sem akarom megadni annak, hogy csalódjak. Visszatértem a valóságba, mivel Harry megsimogatta az arcom.

-Ezt ne! - toltam el a kezét.

-Miért? - kérdezte meglepődve.

-Mert nem. Harry értsd meg én nem akarok semmit tőled! - hazudtam a szemébe.

Láttam ahogy az arca eltorzul, és a szemeibe csalódottság kúszott. Lekászálódott gyorsan az ágyról, és a ruháiért nyúlt. Egy fél perc alatt fel is öltözött, én még mindig csak néztem Őt. Nem hagyhattam így elmenni, a szívem összeszorult ahogy az ajtóhoz lépkedett és rám nézett.

-Várj! - kiáltottam utána

-Tudom nem akarsz semmit, bocsi hogy élek! - válaszolt gorombán.

-Harry te egy nagyon helyes srác vagy, de..

-Mi de?

-De... én nem tudnék még egy futó kalandba sem belemenni, mivel...

-Mondd már! - szólt mély hangon, de már nyugodtabban.

-Én egy selejt vagyok, és senkinek sem kellenék. Értsd meg ezt, és felejts el! - mondtam gyorsan és határozottan.

-Mi van? Mi az hogy selejt vagy? Hisz megvan kezed lábad. Gyönyörű vagy.

-Kérlek menj el, hagyj egyedül.

-Ha ezt szeretnéd már itt sem vagyok, nem értem ezt az egészet, de remélem egyszer kiderül.

-Nem érted, hogy nem akarok tőled semmit?!  Húzz el! - keltem ki magamból.

Nem válaszolt, csak kisietett az ajtón. Biztos bolondnak nézett, de nem engedhettem magamhoz közel, ha megtudná, hogy megerőszakoltak biztos nem kellenék neki, meg vagyok pecsételve ezzel a szörnyű múlttal. Minden nap eszembe jut az a két alkalom mikor megrontott az a szemét, ez örökre megsebzett.

Talán egy órán át ültem így és magam elé bámultam, Liam jött be a szobámba és közölte, hogy még ma beszerezzük a fényképezőgépemet. Ez egy kicsit jobb kedvre derített, szerencsére nem firtatta a Harrys dolgot, megelégedett annyival, hogy Harry úriember módjára viselkedett ahogy kellett.

*

Kiválasztottam egy nagyon jó gépet, az eladó szerint tökéletes műtermi fotózásokhoz, és minden funkció kitűnő rajta. Boldogan léptünk ki a műszaki bolt ajtaján, de a mosoly egy szem pillantás alatt lehervadt az arcomról, mikor megláttam a rémálmomat az utca túloldalán. Riadtan léptem Liam háta mögé aki értetlenül nézett rám. Azt hittem soha nem fogom újra látni ezt az embert, erre itt ebben a nagy városban pont egy időben vagyunk ugyanazon a helyen. Nem véletlenül...