11.Rész -Harry az önelégült herceg-

Sziasztok, íme a 11.rész :) Kérek sok- sok kommentet, és aki nem iratkozott fel az tegye meg :) 

 Miután hazaértünk a paparazzo balhé után mind ketten jobbnak láttuk ha egyből megvacsorázunk és eltesszük magunkat másnapra.

De valahogy nem tudtam álomba kényszeríteni magam, eszembe jutott Harry, nem értem minek gondolok erre a bunkó fiúra, hisz csak egy nőcsábász aki csak a lányok bugyijába akar belenyúlni, aztán eldobja őket.

Megfogadtam hogy nem engedek a kísértésnek, amit Harry testesít meg. Nem volna szabad egy olyan kapcsolatba belebonyolódnom ami nem végződne jól. Nekem egy komoly férfi kell aki megérti a problémámat és segít rajta túl lépni. Ez a probléma pedig a testi kapcsolat, nem tudom elképzelni hogy valaha is képes leszek rá, ezt Harry nem értené meg.

De nem is értem minek gondolkozom ilyenen mikor még semmi még csak ki sem alakult köztünk, még egy randi sem volt. Akkor is be kell valljam magamnak hogy tetszik ez a fiú, még ha tiltakozok a gondolata ellen.

Már a bemutatkozásnál olyan fura érzés támadt bennem amit az előtt soha nem éreztem, mintha ha a szívem azt súgta volna hogy Ő az. Semmit nem tudok a szerelemről, az érzésben még soha nem volt részem, és most sem tudom hogy mi az amit Harry kiváltott belőlem, csak azt tudtam biztosan hogy jó nem származna belőle ha közel engedném magamhoz.

Elhessegettem ezeket a gondolatokat a fejemből és szépen lassan elaludtam.

*

Reggel ismét futással kezdtem a napom, de nem erőltettem meg magam inkább csak kocogtam, de még így is fittnek és energiával telinek éreztem magam. 1 óra múlva újra otthon voltam, mikor becsuktam az ajtót, hallottam hogy valakik beszélgetnek a konyhában.

-Sziasztok - köszöntem Liamnek és Zaynek.

-Szia Roxy, látom nem akarsz ellustulni - mosolygott Zayn.

-Muszáj mozognom, nem akarok elhízni.

-De hisz így is gyönyörű vagy - kacsintott.

-Na jó, ebből elég. Ne előttem flörtöljetek - rázta meg a fejét Liam.

-Jaj Liam, de be kell valld a nővéred egy bombázó - nézett rám Zayn és megnyalta a száját.

-Na jó Én inkább letusolok. - arcom kicsit vörösödött.

Nekem egy kicsit sok hogy két banda tag is rám kattant, vagy csak túl reagálom? Zayn helyes srác, de ha választanom kéne akkor Harry kellene. Na igen már megint Harry, miért gondolok erre a fiúra mindig? Ki kell vernem a fejemből.

Percekig folyattam magamra a langyos vizet, és próbáltam semmire sem gondolni. Mikor kész lettem felkaptam magamra valamit és elterültem az ágyamon.

Talán nem kéne ilyen görcsösen arra gondolni hogy nekem nem szabad pasiznom. Attól még nem dől össze a világ ha fogadom a bókjaikat, ha belenézek a tükörbe már nem egy 10 éves kislány vagyok. 20 évesen már egy igazi nő vagyok, legalábbis kívülről. Nem kéne azon csodálkoznom hogy megnéznek vagy szépeket mondanak nekem. Az lesz a legjobb ha hagyom magam sodródni az árral, de ez még nem jelenti azt hogy belemennék egy kapcsolatba, csak próbálom nem annyira görcsösen venni a dolgokat amik körülöttem történnek.

Úgy egy óra múlva Liam kopogása keltett fel, kicsit elbóbiskoltam, ránéztem Liamre aki kedvesen mosolygott, de éreztem hogy ez egy másfajta mosoly, egy olyan mikor valamit kérni akar.

-Roxy, az a helyzet - ült le mellém.

.

-Hallgatlak.

-Na jó, itt van Harry - mondta ki gyorsan.

-Mi van? Minek jött? Hagyjon már békén! - mondtam dühösen.

-Ne haragudj, de én hívtam ide - nézett maga elé.

-Liam, ne már, hagyjuk már ezt a témát. Már neked is megmondtam, igen tetszik Harry de nem akarok tőle semmit mert egy bunkó pöcs.

Az utolsó szónál Harry lépett be az ajtómon,  gondolhattam volna, egész idő alatt ott állt, remek.

-Szóval pöcs....aki tetszik neked - vigyorgott a kis kócos.

Azt hittem leég a pofámról  bőr, egyáltalán nem a csúnya szóért, hanem a tetszikért, most, hogy tudja, hogy bejön nekem még nagyobb bőr lesz a képén, és valószínű ezek után nehezen rázom le magamról.

-Azt hiszem én most kimegyek - nézett rám Liam egy huncut mosoly kíséretében.

Én viszont úgy tekintettem rá mint a megmentőmre, nem hagyhatott egyedül, mert nem akartam Harryvel kettesben maradni.

-Ne menj! - nyögtem ki Liamnek, de Ő már be is csukta az ajtót.

-Félsz tőlem? - meresztette rám zöld szemeit Harry.

Nem válaszoltam neki, most jobban elfoglalt Liam szemétkedése, nem értem minek kell rám erőltetni ezt a gyereket. Ráadásul mind a ketten vigyorognak a szenvedésemen, ezt még Liam visszakapja az biztos.

-Nem foglak megenni, hacsak nem akarod - húzódott perverz mosolyra az ajka.

-Azt hiszed mindenkit letudsz venni a lábáról egy ilyen bájgúnár mosollyal?

-Az előbb mintha azt mondtad volna idézem " igen tetszik Harry " akkor rád is nagy hatással vagyok nem?

-Na jó, nem hallgatlak tovább, takarodj ki a szobámból! - kiabáltam az ajtóra mutatva.

-Oké, nem azért jöttem, hogy a sármomról beszéljünk, békülni szeretnék - majd leült az ágyamra.

-A sármodról... te akkora egoista majom vagy!

-Roxy figyelj, nem szégyen ha tetszem, megszoktam már.

Ez már tényleg mindennek a teteje volt, ide jön nekem és arcoskodik, ha így folytatja tovább, letörlöm azt az édes kis mosolyát. - gondoltam.

-Akkor tisztázzunk valamit, eszem ágában sincs veled kibékülni, és felejtsd el azt is, hogy létezem. Ezzel a hozzáállásoddal csak azt éred el, hogy levegőnek foglak nézni. És most hagyd el a szobám! - próbáltam nyugodtan kifejezni magam.

-Hát jó, te tudod, de az én ajtóm mindig nyitva áll előtted, remélem érted - ismét huncut mosoly terült el az arcán.

Megforgattam a szemeim és bezártam utána az ajtót. Fel nem tudom fogni valaki, hogy szeretheti ennyire önmagát, de ebben a helyzetben is olyan édes volt. Na jó ezt most befejezem mert ebbe belefogok őrülni,nem egyáltalán nem édes, csak egy disznó nem több.

 

Még szinte egy órája sem volt, hogy megígértem magamnak, hogy nem veszem olyan görcsösen az életet, de Harry annyira kiborító, a büszkeségem erősebb annál hogy csak úgy kibéküljek vele. Nem akarok engedni a kísértésnek, Harry mellett nem lenne jó nekem, és ezt most is megerősítette. Szépen magába bolondítana aztán ott hagyna egy másik lányért, na nem ezt nem játszunk. Ki kell vernem a fejemből, Liam kedvéért megpróbálok vele kibékülni de csak haverok lehetünk, nekem is jobb lesz ha szent a béke és Harrynek is, de megmondom neki azt is hogy akadjon le rólam.

Unottan sétáltam le a lépcsőn, Liam a nappaliban ült és Tv-t nézett, nem vette észre hogy felé tartok, így a nyakába ugrottam, persze Ő megijedt.

-Roxy a frászt hozod rám.

-Bocsi, nem tudtam kihagyni. Amúgy az önelégült herceg hol van?

-Már elment, de most kibékültetek vagy nem? Mert vigyorgott mikor eljött tőled.

-Nem békültünk ki. Most jut eszembe miért küldted a nyakamra? - ültem le mellé.

-Nem akartam, hogy rosszba legyetek, nem kell a felesleges feszültség.

-Igen, igazad van. De Harry akkora egy seggfej, csak magával van elfoglalva.

-Ha jobban megismered nem ez lesz a véleményed, ez csak a csajozós oldala.

-Mennyi oldala van még? Eddig az ittas és a csajozós Harryt ismerem, és egyáltalán nem tetszik.

-Szerintem meg tetszik neked. Tegnap mondtad - mosolygott.

-Oké tetszik, de ez a stílus nem jön be. Amúgy is fiatalabb pasikkal nem randizom - tettem keresztbe a kezeim.

-Tényleg az elmúlt két évben volt barátod?

Csak ehhez a témához nem akartam kilyukadni, nem tudom mit mondjak neki.

-Nem - válaszoltam röviden.

-Azaz még soha nem volt barátod?

-Nem volt még soha. De akkora baj ez? - néztem rá kicsit sértődötten.

-Dehogy is, csak azt hittem volt egy-két futó kaland...

Itt már kicsit sok volt ez a téma, ingerülten felálltam és felrohantam a szobámba, de még a lépcsőről visszakiabáltam neki.

-És soha nem is lesz kapcsolatom.

Bevágtam magam mögött az ajtót és az ágyamra vetődtem. Azt hittem elfelejthetem a régi emlékeket de valahogy mindig a felszínre törnek. Talán el kéne mondanom valakinek hogy Mr Holman mit tett velem, lehet könnyebb lenne a lelkemnek. De félek hogy lenéznének, és sajnálnának. Ebből meg nem kérek, inkább megtartom magamnak, de érzem ahogy belülről felemészt ez a dolog.

Liam kopogott az ajtómon.

-Gyere be - és letöröltem a könnycseppeket.

-Ne haragudj, nem akartam semmi rosszat mondani, sőt nem is tudom mit mondhattam, de bocsáss meg.

-Liam te olyan jó vagy hozzám - szorosan megöleltem.

-Nem akarod elmondani, hogy mi bánt? Tudod bennem megbízhatsz - mosolygott és letörölte a könnyeim.

Most vagy elmondom neki mi a baj velem, vagy örökre hallgatok. De már előre láttam a sajnálatot a szemében, így arra jutottam inkább hallgatok.

-Nincs semmi gond, csak túl érzékeny vagyok ma.

Ezután órákig beszélgettünk még, de egyszer sem hoztam fel a témát, elakarom felejteni, de nem megy. Lehet segítség kéne nekem, nem tudom. De annyira félek ettől az egésztől.