2013. március 27., szerda

5.Rész -Helyes választás-

 Sziasztok meghoztam az új részt, várom a véleményeket :) Köszönöm a komikat az előző részhez örültem neki nagyon. / a Liam-Roxy szerkesztett képért ne vegyétek a fejem, nem vagyok a legjobb a szerkesztésben / Iratkozzatok fel!!


Karen egy nagyon rendes asszony, tud hatni az emberre a kedvességével. Nem azért maradtam, hogy jó pofizzak az apámmal, Ő egyáltalán nem érdekel engem. Amennyire csak tudom elkerülöm Őt, nem vagyok kíváncsi a kifogásaira. Annyi éven át egyszer nem jött el hogy kihozzon onnan, pedig ahogy látom a pénze meglett volna rá, hogy eltartson.
Lassan sétáltunk vissza az új otthonomba, annyira izgatott lettem ahogy megláttam ezt a kis építményt, végre nekem is van egy otthonom ahol már nem kell félnem. Nyugodtan élhetek most már, senki nem fogja megmondani nekem hogy mit csináljak, senki nem fog erőszakoskodni velem. Hirtelen egy nagy mosoly terült el az arcomon. Észre vette ezt Karen is.
– Min mosolyogsz?

– El sem hiszem, hogy lesz egy puha ágyam, egy meleg otthon ahova bármikor hazajöhetek. Nagyon jó érzés, lehet hülyén hangzik, de erre vágytam egész életemben.

– Soha nem kell innen elmenned, megérdemled, hogy neked is legyen egy családod, remélem édesapáddal is minden helyre jön.

Egyből lefagyott az arcomról a mosoly, nem akarok az apámról hallani.

– Karen te egy nagyon rendes ember vagy, de még te sem tudsz rávenni, hogy kibéküljek az apámmal, legalábbis nem mostanában jön el az a pillanat. Értsd meg nekem nagyon fáj, hogy elhagyott. Nehezen fogom magam rajta túl tenni.

– Nagyon fáj, hogy ezt mondod, Geoff egy nagyon jó ember, kérlek próbáld meg elfogadni őt, hisz együtt fogsz vele élni.

– Tudom, hogy így nem lehet élni, de kérlek adj nekem időt.

– Persze, megértelek.

Benyitottunk a házba, egyből megpillantottam Liam-et és apámat a konyhában sürgölődni.
– Tudtam, hogy Karen meggyőz téged! – sietett felém.

– Ne aggódj, nem miattad maradtam, és ne bízd el magad egy könnyen nem bocsátok meg neked! És ha lehet inkább nézz levegőnek! – szavaimból sütött a megvetés. Vissza akartam magam fogni, de nem ment, még Karen kedvéért sem, aki szomorúan nézett rám a szavakat hallva. Ha csak rá nézek erre az emberre az árvaházban eltöltött fájdalmas emlékek jutnak eszembe. Mindennek ő az oka. Nem szólt semmit, csak a papucsa orrát fürkészte. A csendet Liam törte meg.

– Kész a vacsora, ki kér? – mosolygott.

– Én azt hiszem a szobámban vacsorázok, ha nem gond. – néztem Karen-re aki válaszul bólogatott.

– Liam drágám, mutasd meg Roxynak a szobáját.

– A vendég szobát ugye?

– Igen, mostantól az lesz a szobája – mosolygott rám Karen.

Liam felvette a táskámat a fotel mellől és intett, hogy menjek utána. Annyira kedves fiú, velem még senki nem volt ilyen kedves, ebben a pár órában több figyelmet és törődést kaptam mint az árvaházban eltöltött 18 év alatt.

– Hát ez lenne az, kisebb mint az enyém de ha szeretnéd cserélhetünk – tárta ki előttem a szoba ajtaját.

– Jaj ne hülyéskedj, ez csodálatos! – talán még a szám is tátva maradt annyira szép volt minden bútor.
Hirtelen a nyakába borultam, kijött rajtam az elmúlt napok idegeskedése és ez a nagy szeretet ami itt fogadott. Sírtam, de nem érdekelt, hogy egy szinte idegen vállán adom ki magamból a feszültséget.

– Minden rendben van? – simogatta meg a hátam a sírásom közben.

– Persze, bocsáss meg, de annyira boldog vagyok. Még soha nem láttam ilyen szépet. Köszönöm.

– Annyira jó látni, hogy ilyen boldog vagy. Tényleg nagyon rossz lehetett neked az árvaházban.

– Kérlek ne beszéljünk többet erről. Jó? Soha többet nem akarok rá gondolni.

– Ahogy szeretnéd tesó! – vigyorgott.

Tesó, ez a szó mindennél többet jelentett a számomra. Újabb könnycseppek gördültek le sápadt arcomról.

– Ne sírj, itt jó helyed lesz! És ami azt illeti, én mindig is akartam egy testvért, de sajnos anyuék nem hozták össze. Biztos jól ki fogunk jönni egymással.

– Szerintem is – mosolyogtam.

– Felhozom a vacsorádat, addig nézz körül!

Becsukta az ajtót és ismét elvarázsolt a saját szobám. Úristen tényleg igaz csak az enyém. A boldogságtól ha tehettem volna ugráltam volna, most éreztem igazán hogy van értelme az életemnek. A vacsorámat Liam Karen társaságában hozta fel.

– Hoztam egy pizsamát éjszakára, láttam elég kevés ruhád van. Holnap elmehetnénk vásárolni hármasban. Ne aggódj apád nem jön. Megérti az érzéseidet.

– Oké, benne vagyok, nekem még soha nem volt új ruhám. Mindig a kinőtt kopott darabokat kaptam meg.

– Akkor biztos fogod élvezni a vásárlást – ült le mellém Liam.


2010. 08. 05.


– Boldog születésnapot! – kiabálták hárman is a tortám elfújása közben.

– Mit kívántál? – érdeklődött Liam.

– Azt hogy bejuss az X faktorba és megnyerje az én kisöcsém – vigyorogtam rá.

Ez a két hónap amit itt töltöttem maga volt a mennyország. Kaptam egy családot, megkaptam mindazt amiből eddig hiányt szenvedtem, a boldogságomat nem is lehetett volna ennél jobban fokozni. Apámmal javult a kapcsolatunk, de csak annyira, hogy köszöntünk egymásnak ha kellett. Próbált nyitni felém de én elzárkóztam a beszélgetésektől. A szülinapomkor is azért viseltem el, hogy Karen örüljön. Liam a legjobb testvér a világon, nem is kívánhattam volna tőle jobbat. Az összes barátjának bemutatott, és ők is kedvesen fogadtak. Nyár lévén szinte minden este a barátaival lógtunk, a közeli parkban bandáztunk. Liam énekelt, elvarázsolt csodálatos hangjával, a mi unszolásunkra jelentkezett újból a versenyre. Rengeteget beszéltünk, néha hajnalokig a szobámban volt. Soha nem volt kínos csend köztünk, mindig volt témánk. Annyit nevettünk sokszor hogy a hasamat fogtam. Karen egy pár alkalommal be is kopogott, hogy hagyjuk abba, erre még jobban nevetgéltünk. Imádtam Liamet, Ő egy igazi testvér, nagy szívvel, büszke voltam, hogy a testvéremnek mondhatom Őt. Az este apám újból jópofizni akart velem, de szokásomhoz híven újból elutasítottam.

– Roxy tetszett a telefon amit a születésnapodra vettem? Kicserélem ha nem tetszik – nézett rám a vacsora közben.

– Kösz, nem kell!

– De tényleg visszaviszem ha nem tetszik – mosolygott.

– Mondtam már, hogy nem kell! Nem tudod felfogni?! Ne erőltesd már ezt az szerepet, nem áll jól!

Felálltam az asztaltól és felszaladtam a szobámba. Egyszerűen nem bírok magamnak parancsolni, nem akarok vele így beszélni de még mindig a szenvedéseim jutnak eszembe róla. A szívem régen megbocsájtott neki, de az a csökönyös eszem nem enged, egy centit sem. Liam is számtalanszor kért, hogy ne legyek ilyen vele, de Ő sem tudott meggyőzni. Valahogy ki kell békülnöm vele, mert ez így nem mehet tovább, Karen és Liam issza meg ennek a levét, nem akarnak senkit sem pártolni, ezért rosszul esik nekik ez a civakodás. Vagyis a civakodásom, apám mindig kedvesen közeledett felém, én voltam mindig a bunkó aki leordította a fejét. Fél órán át győzködtem magam hogy menjek le hozzájuk és kérjek bocsánatot. Ha megszakadok is kibékülök apámmal, Liam és Karen kedvéért meg kellett tennem. Torkomban nagy gombóccal sétáltam le a lépcsőn. Hallottam Karen és apám veszekedését, ezért halkabban szedtem a lépcsőfokokat, leültem úgy hallgattam őket. Soha nem hallottam még őket veszekedni ez alatt a két hónap alatt.

– Nem akarom, hogy itt lakjon. Biztos, hogy nem teszi tönkre az életünket! – ordított apa.

– Most miért mondod ezt? Nincs hova mennie, kérlek adj neki egy esélyt! A családba tartozik, fogadd el!

– Nem! Lezártam a témát, mondd meg neki, hogy keressen mást akinek a nyakán lehet, mert itt nem akarom meglátni!

Karen sírt, és én is, észrevétlenül gördültek le az arcomról a könnyeim. Nem maradhatok itt tovább, el kell mennem. Nem kívánatos személy lettem, nem akarom, hogy veszekedés legyen miattam, ennyit nem érek. Sajnálom Liamet és Karent, de muszáj mennem, bár fogalmam nincs hova, itt nincs maradásom. Csalódtam az apámban, de mire is számítottam? Másodjára dobott el magától, soha nem jövök vissza. Soha! Felszaladtam a szobámba és összeszedtem a ruháimat, az ágyam alatt volt egy nagy bőrönd abba pakoltam. Azt terveztem ha mindenki elalszik lelépek, nem búcsúzkodom, nem az én műfajom. Éppen, hogy csak befejeztem a pakolást, kopogtattak.

– Egy pillanat! – letöröltem a könnyeim, a bőröndöt visszacsúsztattam az ágyam alá, és gyorsan leültem. – Bejöhetsz!

– Szia, csak gondoltam beszélgethetnénk, unatkozom – vigyorgott kisfiúsan Liam.

– Persze ülj le!

– Annyira izgulok, nem sokára itt a meghallgatás, nem akarok ismét kudarcot vallani.

– Nem fogsz, nyugi. Az én bátyókám lesz a nyertes, lányok ezrei sikítozzak majd a neved – közelebb ültem hozzá és átöleltem. – Ígérd meg hogy vigyázni fogsz magadra! – Újból sírni kezdtem, nem akartam Őt itt hagyni, de ez lesz a legjobb, nem akarom, hogy az idilli család szétszakadjon miattam. Meghallotta a szipogásom és felém fordult.

– Most miért sírsz? Én mindig itt leszek neked, senki sem állhat közénk. Szeretlek, érted? Annyira boldog vagyok, hogy egymásra találtunk, a legjobb nővér vagy a világon.

Még jobban öleltem, soha nem lesz még egy ilyen pillanat, 2 hónapra kaptam egy családot, nekem csak ennyi jutott, de én voltam a világ legboldogabb embere  még ha csak erre a kis időre is. Egy ilyen testvér mellett nem volt okom a szomorkodásra, de most már lesz.

– Én is szeretlek.

Hajnalig beszélgettünk, kiélveztem minden vele töltött pillanatot, nehéz volt ott hagynom mindent de meg kellett tennem ezt a lépést. Amilyen halkan csak tudtam a bőröndömet felemelve baktattam le a lépcsőn. A könnyeim utat nyertek, nem akartam elmenni. Leraktam egy kis asztalra a búcsú levelemet, majd kiléptem az ismeretlenbe.


Kedves Liam és Karen!
Köszönöm nektek ezt a csodálatos 2 hónapot, a legjobb pót anya és testvér voltatok akiket valaha kívánhattam magamnak. Bocsássatok meg hogy eljöttem, de ez a helyes. Nem akarom, hogy miattam harag legyen köztetek Geoffal. Hallottam mindent, a veszekedéseteket a konyhában. Nagyon fájt, hogy apám így érez, pont akkor mikor meg akartam neki bocsátani.
Soha nem felejtelek el titeket, örökké emlékezni fogok rátok a szívemben. R.


15 megjegyzés:

  1. Még mindig sírok:"(
    mikor lesz új rész?:)

    VálaszTörlés
  2. Ahh, annyira jó! Annyira örülök, hogy ilyen. Mert ez teljesen más, mint a többi, és ... Várj. Még nem találom a szavakat.

    Szóval, Liam annyira jó testvér, hogy nagyon aranyos:D
    és Karen. ...
    Eleinte nem értettem, miért kell szemétkednie az apjával ahelyett, hogy kibékülnének, aztán volt az a veszekedés. Azt hittem a csávó is békülni akar, de ha ilyen, akkor bunkó. Ne.

    Annyira tele van mindenféle érzésekkel, és az a jó benne, hogy pont az az érzés nincs benne, amitől a többi csöpög. Legalábbis eddig.
    Ez azért jó, mert bizonyítja, hogy többféle érzés is létezik a világon, mint a mindent elsöprő első látásra történő beleszerelmesedés...

    Már nagyon várom a következő rész!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj nagyon köszönöm ezt a kommentet nagyon jól esik :) és jó is h írtál mert épp fél órája olvastam el az új részt a blogodban csak telóról és nem tudtam ott kommentálni, de most megteszem :)
      ui: még kifog derülni egy-két apróság a következő részben ezzel a veszekedéssel kapcsolatban.... :D

      Törlés
    2. Jaj ne, most még sokkal jobban várom, ha ez lehetséges!!!:D

      Törlés
  3. Szinte bõgttlem... komolyan mondom nagyon megmozgatott bennem valamit... nagyon jol irsz és remélem hamar hozod a kövi részt... siess

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :) Hétvégén várható új rész :)

      Törlés
  4. Ne már! Mire minden rendbe jönne? Ki ez a seggfej, aki a biológiai apjának tartja magát? Jézus, de nem kedvelem...
    Amúgy nagyon jó lett, Liamtől nem is vártam mást, de nagyon király, hogy Karen is így elfogadta a lányt, és segítettek mindenben.
    Hajrá, várom a következőt! ;-)

    xx, Amelia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) és már írtam Annie-nek is hogy a következő rész okoz meglepetéseket a veszekedéssel kapcsolatban :D

      Törlés
  5. Nagyon nagyon jooo. Megsirattál. Imádom a blogod:')) <3 <3

    VálaszTörlés
  6. Óóó Ne menjen eeeel!! Liam annyira aranyoos!! De ez olyan szomorú!! Én is sírtam!! A barátnőmmel beszélek skypon és közben olvasom a blogod!! A barátnőm egyszer csak megszólal,hogy miért sírok!! Én pedig mondtam neki,hogy: " Áhh Csak a forever and ever-t olvasom." Erre ő: " Úúú Küldd el nekem is" és mostmár ő is olvassa!! :))) IMÁDOM !! Hamar hozd a következőt lécci!! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :) holnap vagy vasárnap lesz új :) puszi

      Törlés
  7. Annyira megható.Én sírtam rajta :)

    VálaszTörlés