2013. március 22., péntek

4.Rész -Miért?-

Sziasztok! Nagyon boldog vagyok az előző részhez érkezett 6 kominak, remélem ehhez a részhez is legalább ennyien írtok. Iratkozzatok fel! Jó olvasást! :)


Álltam előtte mint egy szobor, teljesen ledermedtem, talán a testvérem az aki előttem áll. Soha nem éreztem a testvéri szeretet, nagyon hiányzott ez is az életemből. Mona egy kicsit adott belőle, de az nem volt ugyanaz, mindig is sóvárogtam ezután. És most itt van, de nem érzek semmit, Liam egy idegen számomra. Végig mértem, arcomra kiült a szomorúság amit Ő is észrevett. Ráadásul másodpercekig nem szólaltam meg csak bámultam Őt.

– Valami baj van? – szólt illedelmesen.

– Dehogy is, csak keresek valakit – tértem magamhoz.

– És kit? – kedvesen elővillantotta hófehér fogai.

– Azt hiszem apukádat – hirtelen nagyon izgatott lettem. Nem tudtam, hogy akarok-e vele találkozni. 

Kettős érzés kavargott bennem. Elfutottam volna legszívesebben, de találkozni is akartam vele. És a szemébe mondani minden keserűségem ami az elmúlt években összegyűlt.

– Nem sokára itthon vannak, ha akarod egy tea mellett megvárhatjuk őket.

– Nem is tudom – tiltakoztam volna de a kíváncsiságom elfogadta az invitálást. Egy fél mosoly kíséretében beléptem az ajtón. Gyönyörű ház volt. Egy nappali volt szinte az egész földszint, mellette egy amerikai konyha és egy vele egybenyitott ebédlő kapott helyet. Talán még a szám is tátva maradt. Nem jártam még családi házban. Soha.

– Nyugodtan foglalj helyet. Éppen most lett kész a tea, hozok egy csészével.

– Köszönöm – mondtam mikor a kezembe adta a csészét.

Leült velem szemben és nézett, gondolom azt várta, hogy megszólalok. De én zavartan kortyolgattam a meleg teát, mennyivel jobb íze volt ennek mint az árvaházi teának. Végül Liam törte meg a csendet.
– Mi a neved? Te már tudod az enyém, én a tiéd még nem.

– Roxy.

– Szép név. Szóval miért keresed a szüleimet? – mosolygott.

– Apukádat keresem ami azt illeti, de ha nem gond ez ránk tartozik, majd ha akarja elmondja! – szóltam enyhén bunkó stílusban. Pedig ez a fiú nem tehetett semmiről, mégis nehezteltem rá amiért neki megvolt az ami nekem nem. Őt szerette az apám., megadott neki mindent amit tőlem elvett.

– Jó ahogy akarod. Nem vagy idevalósi ugye? Nem láttalak még a környéken.

– Egy árvaházban nőttem fel – válaszoltam röviden.

– Oh sajnálom, ne haragudj – nézett maga elé.

– Semmi baj, az tény, hogy nem volt valami szép életem eddig.

– Mennyi idős vagy? – kérdezte újra rám nézve.

– Tizennyolc leszek augusztusban.

– Tényleg? Nekem is augusztusban van a szülinapom csak én tizenhét leszek.

Tényleg igazat mondott a nagyapám, az apám tényleg hamar vigasztalódott az édesanyám után. Ebben a pillanatban, férfi nevetés hallatszott a bejárat felől. Kinyílt az ajtó és belépett rajta egy 40-es férfi és egy szép nő. A szívem nagyot dobbant, felálltam hirtelen és ki akartam szaladni a házból, de a lábam nem mozdult, szinte szoborként álltam ott annyira átjárta testem az idegesség.

– Apa ez a lány téged keres – lépett közelebb Geof-fhoz Liam és megölelte, és nyomott egy puszit az anyukája arcára. Ez az idilli család olyan messze állt tőlem, mégis egy kar nyújtásnyira van.

– Üdvözlöm Kisasszony Geoff Payne vagyok miben segíthetek? – nézett rám meglepetten mégis nagy mosollyal az apám. Még mindig megszeppenve álltam ott, nem tudtam kinyögni egy árva szót sem. Újra Liam-re és az anyukájára néztem, Liam éppen megölelte Őt. ekkor a fájdalmam felszínre tört, és ajkaim között ki jöttek azok a  amikre a választ már évek óta tudni akartam.

– Miért hagytál el? Miért raktál be egy árvaházba? – görnyedtem össze és zokogásba törtem ki, nem tudtam kontrollálni magam.

– Miről beszél maga? – hallottam kétségbe esett és meglepett hangját.

– Mi ez az egész Apa? – szólalt meg Liam is.

– Geoff nem lehet, hogy Ő az? Amanda lánya és a tiéd?

– Nem, az nem lehet. De hogyan találtál ránk? – guggolt le mellém. Ránéztem könnyektől áztatott szemekkel és gúnyos mosolyra húzódott a szám.

– Látom neked csak az a fontos, hogy miként találtam rátok. Nem sül le az arcodról a bőr?  Az egész életem pokol volt odabent. És ezt te tetted velem. Gyűlöllek! – ordítottam magamból kikelve.

– Nem tudtalak felnevelni, mindig is édesanyádra emlékeztettél volna. Ugyanolyan szép vagy mint ő volt – felém közeledtek ujjai. Megsimogatta meleg kezével az arcom, én persze egyből elrántottam magam az érintéséből.

– Nincs az az ember akit nálad jobban gyűlölnék! Ez nem kifogás, hogy rá emlékeztettelek, a te gyereked is voltam. A te véred vagyok, és hagytál megrohadni egy koszos árvaházban. Persze te ahogy anyám teste kihűlt és Én is eltűntem az életedből, egyből mással vigasztalódtál! – vetettem egy pillantást Karen és Liam felé.

– Nem ők tehetnek erről az egészről, kérlek beszéljük meg felnőtt ember módjára! – Nevetésem a gúnyosabbnál is rosszabb volt.

– Felnőtt módjára, szerinted egy olyan helyen mint az árvaház milyen embert tudnak nevelni? Meglátszik, hogy fogalmad nincs miken mentem keresztül. Ráadásul te beszélsz felnőtt szemléletről? Elhagytad a saját gyermeked! – Felálltam a földről és el akartam menni, kár volt idejönnöm. Csak annyit értem el vele hogy még jobban gyűlölöm az apámat, és a fájdalmam sem csillapodott, sőt.

– Várj ne menj! – szólt utánam Karen. – Ha Geoffal nem akarsz beszélni, kérlek hallgass meg engem.

– Mi értelme lenne? Úgy sem tudna olyat mondani ami meggyőzne vele kapcsolatban bármit is – néztem rá.

– Kérlek, nyugodjunk meg és igyál velem meg egy teát! – nézett rám kedvesen, szemeiből áradt az őszinteség.

– Rendben, de ne itt beszélgessünk – kiléptem az ajtón és Karen utánam sietett. Szótlanul sétáltunk egy két percig majd megkérdeztem tőle még egy dolgot amit nagyon szerettem volna tudni.

– Tudod hol van az édesanyám eltemetve?

– Persze, minden évben viszünk neki virágot, és gondozzuk a sírját.
 
– Remek – nyögtem ki. Kiértünk a temetőbe, a szívem összeszorult. Újra eszembe jutott az az érzés mikor Monát elveszítettem, a gyász. Egy szép virágokkal teli sírnál álltunk meg, Rápillantottam a kőre amibe ez volt vésve „Amanda Atkins élt 23 évet”.

– Milyen fiatal volt – elcsuklott a hangom és végig simítottam a márványkövet.

– Nagyon szerette Őt az édesapád, ezt jó ha tudod és téged is. De Geoff nem lett volna akkor alkalmas hogy felneveljen.

– Még mindig nem értem, hogy miért.

– Abban igazad van, hogy ilyen drasztikusan nem kellett volna téged eldobnia magától. Azt is jó ha tudod, bár Geoff nekem ezt még nem mondta el őszintén soha, hogy nem szeretett engem a kapcsolatunk elején. Úgy gondolom csak felejteni akart, és belement hirtelen egy kapcsolatba a születésed után 3 hónappal, és mint tudod Liam is megfogant rá 1 hónapra. Akkoriban én is nagyon szomorú voltam amiért csak második lehetek nála, de már elfogadtam, hogy örökké Amandá-t fogja szeretni. Miután Liam megszületett akkor éreztem igazán, hogy talán érez irántam valamit, de még akkor sem ugyanazt amit édesanyád iránt. Tudod, Amanda volt az egyik legjobb barátnőm, és láttam a nagy szerelmet közte és Geoff között.

– Akkor miért vagy az apámmal, ha szerinted nem bírja elfelejteni az anyukámat?

– Mert szeretem, mindig is szerettem, már akkor is mikor anyukáddal volt. Titkoltam nagyon sokáig. A gyász hozott össze minket.

– Biztos nagyon kedves volt az édesanyám, mint te – mosolyogtam rá.

– Igen, az volt, és gyönyörű. Kérlek ne menj el, maradj velünk egy ideig és beszéljétek meg ezt az édesapáddal. Sokat beszéltünk rólad az évek alatt, de nem mert lépni, hogy kihozzon onnan.

– Nem tudom, hogy jó ötlet-e. De igazából nincs hova mennem, elszöktem.

Meglepetten pillantott rám és megtorpant.

– Mi? De miért?

– Nagyon rossz életem volt ott, amit most nem ecsetelnék. Két hónapig valahol meg kell húznom magam, hogy ne találjanak rám, nem akarok visszamenni oda soha.

– Látod ezért is maradj velünk, segítünk ezentúl mindenben. Kérlek – nézett rám kedvesen és megölelt.

– Maradok.

Végre azt éreztem, hogy valakinek én is fontos vagyok, és van értelme az életemnek.



19 megjegyzés:

  1. Ahh nagyon jó lett. :D Kövi mikor lesz?

    VálaszTörlés
  2. Ténylegnagyon jó lett :))) Kár hogyLiam fiatalabb nála és hogy a yesója szivesen elnézném ahogyan összejönnek, deezatedolgod, ésahogy gondolom Hazzaval fog össze jönni! Siess a kövivel!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia köszönöm :) És igen Liam fiatalabb nála, és ez a történet még az x factor előtt történik, még egy darabig :)

      Törlés
    2. Meglepi van nálam számodra ;)

      Törlés
  3. Jó lett.Gyorsan kövi :S.ki csinalta a fejlécet *.* ?

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszik, jó lett! Az új dizájn pedig klassz! ;-)

    VálaszTörlés
  5. Igényes design. Tetszik a fejléc!:D Most értem ennek a végére. A másikat is olvastam, de még nem fejeztem be, mert hosszú. Ezt pedig azért említettem meg, mert annak pont az elején jártam, mikor ebbe kezdtem bele. Ettől tökéletesen kirajzolódik, hogy mekkora fejlődésen ment keresztül a stílusod. Már ha te írtad ezt; http://ilovehimforeverstyles.blogspot.hu/.
    Tényleg, ez a háttér nagyon jól illet a történethez, mikor az árvaházban szenvedett.
    Eleinte igazából kicsit meg is ijedtem, hogy megint egy árvaházas történet, de annyira borzasztó volt, és annyira szomorú... beleszerettem. Tetszik, hogy kicsit visszatetted őket az időben, és ez az egész, ahogy elintézted, hogy a testvére legyen. Ja és tetszett a szökés része.
    Már alig várom a folytatást! Fel is iratkoztam!
    Ha gondolod, te is nézz be hozzám.
    ~xx

    VálaszTörlés
  6. Szia, nagyon köszönöm a kommentedet. igen én írom az ilovehimforevert, és én is tisztában vagyok azzal hogy az nem ennyire jó törénet mint ez, nekem ez sokkal jobban tetszik. Az az első blogom, azelőtt nem nagyon próbáltam meg írni, talán 1x, (de az egy füzetben van, és azt is felakarom majd 1x rakni, ja és az nem 1D közel sem).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem írtam olyat, hogy nem ilyen jó az történet. Bár kicsit sablonosabb, mint ez, de nekem tetszik. Csak ugye, a fogalmazás stílusod fejlődik, és ez határozottan jó.

      Törlés
    2. Én is így értettem ahogy te :)

      Törlés
  7. Nagyon tetszett! Végre van egy új családja,aki nem fogja bántalmazni. Én legszívesebben fel jelenteném azt a fickót aki megerőszakolt! Kíváncsi vagyok,hogy a családjának el-e fogja mondani,hogy bántották,megalázták,megerőszakolták. Ezek mind olyan sérelmek,amin nehezen tudja túltenni magát az ember. Már alig várom a folytatást! xx:)

    VálaszTörlés
  8. Mindent megtudsz a maga idejében :)
    Köszönöm a hozzászólásod :)
    ui: vannak terveim még a bonyodalomra ... ;)

    VálaszTörlés
  9. Szia!

    Nagyon tetszik várom én is a következő részt.Reni:)

    VálaszTörlés